Menü Bezárás

2021 január 16

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Mit ér az ellenzéki program?

Hat ellenzéki párt hosszú kínlódás és civódás után megesküdött egymásnak, hogy 2022-ben közösen indulnak, és közösen is akarnak kormányozni. Úgy látják, hogy Joe Biden győzelme Amerikában őket is közelebb hozza a hatalomhoz kis hazánkban.

Aki azt gondolja, hogy pártprogrammal nyerni lehet, az téved. Ha az emberek a programok alapján döntenének, a Munkáspárt már harminc éve parlamenti párt lenne. A tőkés választási rendszerek úgy vannak kialakítva, hogy az emberek ne józan mérlegelés, hanem pillanatnyi érzések, sokszor a legprimitívebb érzések alapján szavazzanak ide vagy oda.

Mire épít az ellenzék? A fő bázisukra, azokra a rétegekre, vállalkozókra, értelmiségiekre, tisztviselőkre, akik a Fidesz idején nem juthattak pályázatokhoz, egyetemi tanári kinevezésekhez, Kossuth-díjhoz, állami cégek vezetői állásaihoz és egyéb földi javakhoz. Ők már nagyon éhesek, és szervezettek is. Tavaly ezért tudtak győzni Budapesten és több nagyvárosban.

Ez azonban kevés a győzelemhez. Főleg kevés vidéken. Új támogatók kellenek, akiket életkortól, pártállástól, világnézettől függetlenül, egy nagy közös érzés köt össze, az Orbán-utálat.

Kik ők? Ez egy népes tábor. Az ellenzéki pártok törzsközönsége, azok, akik Orbánban a gonosz megtestesülését látják. Vannak, akik ide csapódnak, bár élvezhették a Fidesz-kormányzás előnyeit a rezsicsökkentéstől a családok támogatásáig.  De bíznak abban, hogy az ellenzéktől még többet kapnak.

És persze mindig vannak átállók, olyanok, akik a Fideszre szavaztak, de elegük lett belőle. A járvány is elhúzódhat akár a választásokig, ami növelheti az Orbán-utálatot.  Az emberek beleunnak az oltásokkal kapcsolatos tehetetlenségbe, és fokozó dühhel fogadják a korlátozásokat.

A tábor vegyes, ezért mindenkinek kell kínálni valami sajátosat. A konzervatív embereknek mondjuk azt, hogy az ellenzék kiáll a „nemzet, a külhoni magyarok” mellett. Ígérjük meg azt is, hogy a kerítést nem bontjuk le! Hátha elfelejtették, hogy az ellenzéki pártok sohasem támogatták a nemzeti törekvéseket, arról nem is beszélve, hogy Brüsszelt tekintik fő barátjuknak.

A demokrata lelkületű értelmiségnek ígérjünk olyan országot, ahol a „polgárok ellenőrzik a kormányt”, s a hatalom szolgálja a törvényt, nem fordítva. Hogy nincs ilyen ország? Kit érdekel? Elég ígérni!

Ne feledkezzünk el a szakszervezetek vezetőiről! Ígérjük meg, hogy a „munkaügyi törvényeket úgy alakítjuk át, hogy azok mindig a gyengébb fél, a dolgozók biztonságát erősítsék”! Volt ilyen törvény Magyarországon? Volt, de akkor a nevünk Magyar Népköztársaság volt.

A szegényeknek ígérjük meg, hogy „igazságosan” fogjuk elosztani a javakat! Azt ne mondjuk, hogy győzelem esetén a liberális főnökök fizetését csökkentjük! A nép se hülye, tudják, hogy az ellenzéki önkormányzatok rendesen megemelték az embereik fizetését!

Ígérjük meg, hogy „minden dolgozó megélhet majd a munkájából!” Na ja, miből másból éljen meg? Neki nincs részvénye, államkötvénye, offshore vagyona. Azt viszont ne mondjuk, hogy senki sem kereshet majd többet kétmilliónál!

Mondjuk azt, hogy „bevonjuk a felső tízezret és a nagyvállalatokat a méltányos közteherviselésbe!” Gumiszöveg, mindent is jelent, meg semmit sem! Azt ne mondjuk, hogy megadóztatjuk a nagyvagyonokat, meg hogy fizessenek a gazdagok! Isten óvjon ilyen szélsőséges eretnekségektől!

A fiatalnak mondjunk jól csengő közhelyeket!  Szem előtt tartjuk a „bolygó érdekeit”, „gátat vetünk a természet kizsákmányolásának”, és persze minden európai között mi vagyunk a legeurópaibbak, ha értik, mire gondolunk.

És főleg hitessük el mindenkivel, hogy Magyarország minden gondjának okozója Orbán Viktor, és ha leváltjuk a „gonoszt”, akkor itt a Kánaán!

Mit tegyünk mi? Ne dőljünk be az ígéreteknek, akármilyen ravaszul is adják őket elő! Akármi is történjen 2022-ben, az nem korszakváltás lesz. A pénz, a tőke uralma nem változik, legfeljebb a pénz kerül mások zsebébe.

Értsük meg, hogy a munkájukból élő embereknek nem jó sem a Fidesz-kormány, sem a liberális ellenzék kormánya!

Ez az ő csatájuk, de azt akarják, hogy álljunk ki valamelyikük mellett! Ezt tettük évtizedeken át! Keveset kapunk érte, s idővel azt a keveset is elveszik.

Ismerjük fel, hogy jobb életet ajándékba senkitől várhatunk! Nagyobb fizetés, új munka törvénykönyve csak akkor lesz, ha kiharcoljuk magunknak!

2022-ben a csata a kormánypártok és az ellenzék között fog eldőlni. Megakadályozni nem tudjuk.

De nem mindegy, hogy rajtuk kívül még ki lesz a parlamentben. Botrányhősök, akik egy médiavillogásért mindent hajlandóak megtenni? Álfüggetlenek, akik a nagyok ajánlatára várnak? A polgári demokrácia sakáljai, akik a maradványokért viaskodnak?

Vagy olyan párt, amely a munkájukból élő emberekért küzd? Olyan párt, amely nem alkuszik meg a tőkésekkel? Olyan párt, amely számára a politika nem pénzkeresés, hanem a nép, az emberek szolgálata?

Erre alkalmas párt csak egy van, a Munkáspárt!

Vélemény, hozzászólás?