Menü Bezárás

egyperces őrületek – Szerző: Kós Zoltán

egyperces őrületek Szerző: Kós Zoltán

nagy meglepetés ért a minap… meglátogatott régi barátom és harcostársam, második, avagy „nagyon” felség, zemululu királya… ezer éve nem láttuk egymást…
felsétáltunk a kedvenc helyünkre… a 3olingradi bérceken van a dióliget, ahová nem ér fel a világ zaja, de egy tuskón üldögélve belátható az egész kies vidék…
– kutyafuttában vagyok, barátom… – mondta a király – vakcina ügyben közvetítek, próbálok segíteni az egyezkedésben, hogy mindenki, minél hamarabb hozzájuthasson a már forgalmazható oltóanyaghoz… nem könnyű feladat…
– elhiszem, felség… gondolom a gyárak is küzdenek, meg az egészségügyi hatóságok is… sok a megvédeni való ember a világban…
– fenéket… azaz, igen is, meg nem is… sok a megvédenivaló, sokan mindent meg is tesznek, de egyáltalán nem megy úgy, ahogy mehetne…
– mi a baj, a szállítás talán?
– az is, de az a kis gondok között van…- felelte dühösen…
– akkor talán a tárolási gondok? speciális hűtés kell, meg mindenféle kritérium?
– még az sem igazán… – vágott a szavamba – sokkal inkább a világ legnagyobb, legsúlyosabb betegsége az akadály… az emberi hülyeség, meg az ostoba üzleti szemlélet…
– hah, megkönnyebbültem, felség, már féltem, hogy valami komolyabb… de ezeken lehet változtatni, ha megértik az emberek…
– donki! – kiáltott fel – a rák ellenszerét hamarabb fel fogják fedezni, minthogy megszabadulna a világ az ostobaságtól és a kapzsiságtól… olyan piti érdekek gördítenek nap, mint nap akadályt a munka elé, amiknek már ezer éve nem lenne szabad létezniük sem…
– ugyan mifélék?
– tudományos féltékenység, piaci részesedés, megtérülési költségek számítása, politikai érdek a védekezés pártiak- és a tagadók részéről, és sorolhatnám…
– de hát nem az egészség a legfontosabb?
– persze, hogy az… amíg beszélni kell róla… de a háttérben megy a kezek dörzsölgetése… mennyi haszon származhat, ha támogatja, vagy mennyi, ha gáncsoskodik… az hoz-e jobban, ha melléáll, vagy az, ha ijesztgeti a vívódókat…
-nem hinném, hogy minden politikus így tesz – vetettem közbe…
– nem minden politikus, hanem mindenki… az újságírók, hivatalnokok, hirdetési szakma, és fel se tudom sorolni… mert minél tovább tart, annál több bőrt nyúznak le a rókáról…
– ne szomoríts, felség…
– másik aspektus… hogy melyik vakcina, hogy az orosz, a kínai, vagy a nyugati a jó? de a világpolitikában, nálunk az ensz-ben és a who-ban is sokat vitáznak erről… persze, nem mindegy, hogy ki nyeri a vakcina csatát, hiszen minket is fizetnek valahonnan, hát jó lenne, ha azok kaszálnának, ahonnan a pénz jön…
– ezt nem mondhatod komolyan, felség, nem tudom elhinni, hogy ezek a te szavaid…
– nem az én szavaim, donki, az én országom és az én népem már rég túlvan a járványon, hiszen nálunk nem vitára mentek el a milliárdok, hanem a gyakorlatias lépésekre, amik által az első lehetőséget megragadtuk… mi rég letudtuk az egészet otthon, mint a kínaiak is…
de a hivatalok véleményében benne van, amit mondtam… és amíg ezeknél a szervezeteknél próbálok dolgozni, addig sokszor találkozok ezzel a véleménnyel…
– és melyik lenne szerinted a legjobb, vagy legalább melyik lenne a jó?
– szerintem, donki? szerintem az lenne a jó, amelyik van… mert az, ami nincs, az biztosan nem jó…
– persze, értelek, de mégis, ahogy hallom, mind másféle… más a hatásmechanizmus… más a tudományos fejlettségi szint… az egyik egyetemen már concorde és kétfedeles repülőgép hasonlatot is hallhattak a diákok…
– elmondok neked gyorsan egy esetet… köze sincs járványhoz, vakcinához, a politika is kimarad belőle…
amikor amerikában jártam egyetemre, egy bungalóparkban volt lakásom… volt egy gondnok, egyik este hadonászva jelzett… elmondta, hogy termesz invázió van… kihívták a termeszrendőrséget, ultrahangos riasztóval, meg a nasa-tól kölcsönzött lézeres megsütővel párezer dollárba fog kerülni… a lakók egyik része azonnal kérte, a többség viszont tiltakozott… másnap jött a gondnok… a sógorának van egy kártevő elhárító szervize, a ciánozás, speciális permetezővel párszáz dollárba fog kerülni… na a többség már bólintott, de még mindig akadtak, akik nagyon vakarták a fejüket… következő nap megint jött az ürge, a sógorának van egy indián unokaöccse, és az elvállalná gyógyfüvekkel történő füstöléssel, ráolvasással és varázstánccal pár tucat dollárért…
– felség, tartok tőle, hogy gyors történetet ígértél, de, ha így irtjátok a termeszeket, sötétben botorkálunk majd le a hegyről…
– jó… már amúgy is a végénél tartok… – nevetett végre őszintén, mentesen a korábbi feszültségétől… – másnap aztán megkezdődött a termeszháború… elkezdték a lézeres sütögetők reggel… délelőtt már a permetezős ember is körbe-körbe bogarászott… hamarosan kis füstök jelentek meg, és egy lallalázó figura ugrabugrált a házak közt… ezt a bérlőtársam mesélte, amikor hazaértem az egyetemről… kérdeztem, hogy hozzánk végül kit irányított a gondnok?
– senkit… – felelte a lakótársam… – amíg ezek napokig vitáztak a módszerekről és árakról, én egy spaklival kikotortam a házunk alatt a fészkeket és egy lapáttal agyoncsapkodtam az összest…
– szóval, donki, a termeszek eltűntek… csak az egyiknek ennyiért, a másiknak annyiért… a lényeg, hogy mind használjon!
– azt hiszem, felség, értem, mire célzol ezzel a mesével…
– már hogy lenne ez mese, barátom? – kérdezte kerek szemekkel – hiszen ismersz…
– épp ez az, felség, hogy ismerlek… és tudom, hogy nem amerikában jártál egyetemre… én ültem melletted…
ekkor már mindketten dőltünk a nevetéstől…
(Megjegyzés a szerzőtől: A 3olingradi hegy, Zolingrád virtuális világát jelenti, amiben mi élünk. A kapu fölé ki is van téve egy faragott felirat, Éva keze munkája, ami jelzi, hogy a kapun belül Zolingrád található, állam vagyunk az államban.)

Vélemény, hozzászólás?