Menü Bezárás

Mi lesz veled, V4?

Mi lesz veled, V4?

Megismételhetetlen pillanat. 1991. február 15-e, Visegrád. Václav Havel, Csehszlovákia, Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke aláírta a Visegrádi Együttműködést létrehozó megállapodást. Két év múlva Csehszlovákia ketté oszlik, Csehországra és Szlovákiára. Antall két évvel, Havel tíz évvel éli túl az eseményt. Wałęsa ma is él.

A Visegrádi Együttműködés (V4) a magyar, sőt a kelet-európai kapitalizmus egyik legsikeresebb terméke. Az aláírók mindegyike a tőkés rendszerváltás aktív részvevője. Céljuk is közös: örökre megakadályozni a szocializmus visszatérését.

Céljuk az is, hogy a kétoldalú történelmi vitákat félretegyék, és egy új konstrukcióban keressenek megoldásokat.

Felismerik azt is, hogy a V4-országoknak két irányba is közösen érdemes fellépni. A Nyugat, az EU irányába azért, hogy az EU nagy országai ne játszhassák ki egymás ellen a V4-eket, és a V4-ek a lehető legkedvezőbb feltételek mellett juthassanak be az EU-ba. Meg kell próbálni közösen fellépni a Kelet, azaz Oroszország irányába is, hogy Oroszország ne legyen ismét domináns tényező a térségben.

A V4 túlélte az elmúlt harminc év megpróbáltatásait. A siker titka, hogy képesek voltak a legfontosabb összekötő kérdésekre koncentrálni, és félretenni a vitás ügyeket. Emlékezetes eset volt a V4 közös fellépése a migráció ügyében. Közösen léptek fel az EU mostani vezetőinek megválasztásakor és a következő költségvetés ügyében is.

Voltak és vannak tényezők, amelyek feszítik, sőt akár szét is feszíthetik a V4-et. Lengyelország a balti államokkal a háta mögött kemény oroszellenes politikát folytat. Ez sérti a magyar érdekeket. A lengyel és a cseh kormány szervezi külföldről a belarusz ellenzék fellépését Lukasenko elnök ellen, miközben a magyar kormány visszafogott politikát folytat.

Vita van Kínához és az USA-hoz fűződő viszony kérdésében is. Kimondatlanul ugyan, de jelen van a kérdés: ki vezeti a V4-t. Lengyelország 38 millió lakosával a legnagyobb. A lengyel hadsereg is erősebb, mint a többi. A V4 mozgatórugója azonban Magyarország, a jelenlegi kormánypolitika.

A V4 folyamatosan ki van téve a külső nyomásoknak is. Az USA a lengyelekre támaszkodva igyekszik a V4-et kelet-európai bástyájává alakítani, vagy ha ez nem, meggyengíteni. Az EU a cseheket és szlovákokat igyekszik leválasztani és maga mellé állítani. Oroszország jelentősen erősítette jelenlétét a térségben, többek között Magyarországon keresztül.

Folyamatosan létezik a kérdés, hogy hogyan tovább. A V4 jövőjét két úton keresik. Az egyik a V4 bővítése. Ez nehéz, mert Ausztria világossá tette, hogy nem csatlakozik. Szóba jöhet Szlovénia, ami nyugat felé növelné a V4 mozgásterét. Románia nem akar V4-tag lenni, sőt mindent megtesz a V4 gyengítése és különösen a magyar befolyás korlátozása érdekében.

Lehetőség van a V4 és a balkáni országok közötti valamilyen „társulás” létrehozására. A magyar kormányfő arra is tett javaslatot, hogy V4 bázisán egy szélesebb kelet-közép-európai együttműködést kellene létrehozni. Egy ilyen konstrukció felválthatná az EU Keleti Partnerség programját, ami láthatóan nem halad előre.

A jövőbe vezető másik út a V4 belső tartalmának erősítése. A magyar kormány javasolta a fővárosokat összekötő nagy sebességű vasúti összeköttetés kiépítését és más infrastrukturális beruházásokat. A V4 vállalatok szorosabb együttműködése a V4 tőkekivitelét és általában gazdasági és politikai jelenlétét erősíthetné a térségben. Ugyancsak folyik a katonai és hadiipari együttműködés elmélyítése és sok minden más, egészen a közös televíziózás kialakításáig.

A nagy kérdés természetesen az, hogy a nemzetközi nagypolitikai folyamatok hogyan alakulhatnak. A V4 a hidegháború befejezése utáni kor terméke, amikor a kelet-európai tőke erősödése és önállósodása összhangban volt a nagyhatalmak érdekeivel. Mára a nagyhatalmak, az EU és Oroszország, az USA és Oroszország, az USA és Kína közötti ellentétek oly mértékben megnőttek, hogy a nagyok nehezen tűrik az eltérő politikát folytató vagy akárcsak önállósodó rendszereket.

Kérdés az is, hogy milyen irányt vesznek a kelet-európai társadalmi folyamatok. A V4 nem a térség népeinek jóléti intézménye, hanem a térség tőkés erőinek egyeztető, koordináló mechanizmusa, amely a kelet-európai tőke önvédelmét és egyre intenzívebb külső terjeszkedését szolgálja. A térség népeinek a térség demokratikus, egyenjogú együttműködése felelne meg.

Mi lesz veled, V4?

Vélemény, hozzászólás?