Menü Bezárás

„A hős Tanácsköztársaságért
lobog a zászló és dobban a szív” Az 1919-es Tanácsköztársaság évfordulóján

„A hős Tanácsköztársaságért lobog a zászló és dobban a szív”

Százkét esztendeje, 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, az első magyar szocialista államot. 133 napig állt fenn. 1919 augusztusában a román és francia csapatok megszállták Magyarországot. A munkásállamot megdöntötték és helyébe tőkés kormány került.

Mit jelent nekünk a Tanácsköztársaság?

A Magyar Tanácsköztársaság volt az európai szocializmus legátfogóbb kísérlete. A Tanácsköztársaság volt az első munkásállam, amely az 1917-es oroszországi Októberi Forradalom győzelme után Európában létrejött. Tovább állt fenn, mint a Bajor Tanácsköztársaság, mely 1919. április 6 – május 3-a között működött, és tovább élt, mint a Szlovák Tanácsköztársaság, amely 1919. június 16 – július 7-e között állt fenn.

A Tanácsköztársaság egyszerre volt a munkások, a dolgozók tőkeellenes programja és haza védelmének nemzeti programja. Reális projekt volt az ország újjáépítésére, széles tömegeknek kínált emberi életet, milliók számára nyitotta meg a társadalmi, kulturális felemelkedés lehetőségét. A Tanácsköztársaságnak sikerült az, ami senki másnak nem sikerült a 20. században: külső segítség nélkül foglalt vissza magyar területeteket.

A Tanácsköztársaság történelmi bizonyíték arra, hogy a magyar dolgozók, a magyar munkásság képesek az országot irányítani.

Ellenfeleink pontosan tudják, hogy mit akarnak. Lerombolni a szocializmus múltját, kirángatni azokat a gyökereket, amelyekből ugyan ma nem kelnek ki virágzó növények, de itt vannak, itt élnek velünk. Ők tudják: ha a magyar dolgozók képesek voltak 1919-ben kezükbe venni a hatalmat, ha képesek voltak forradalmat csinálni 1945 után, akkor képesek lehetnek erre kétezer valahányban is.

1919 márciusa: két választási lehetőség

Október végén győz az őszirózsás forradalom. A polgárság veszi kezébe a hatalmat, de nem képes a problémákat megoldani. Két koalíciós kormány követi egymást, előbb Károlyi Mihály, majd Berinkey Dénes vezetésével. A szociáldemokraták (MSZDP) mindkettőben részt vesznek.

Mindenki tisztában van vele, hogy a hatalom rohamosan csúszik ki a hagyományos polgári pártok kezéből, és a helyükre egyetlen erő léphet, a KMP, a kommunisták Kun Béla vezetésével. A tőkés erők megpróbálnak elébe menni ennek, és leszámolni a KMP-vel. Február 20-án a Népszava Conti utcai székháza előtt összetűzésre kerül sor. Négy ember életét veszti. Az akció nyilvánvaló provokáció. A cél leszámolni a KMP-vel.

Február 21-én éjjel letartóztatják Kun Bélát, majd a KMP 55 más vezetőjét. A VIII. kerületi Mosonyi utca 9-be viszik őket, a Toloncházba. A kormány és az MSZDP is érzi azonban, hogy a tömegeket nem tudják a KMP ellen hangolni.

A tőkés kormány és az MSZDP akciója nem tudta a KMP tevékenységét legyűrni. Kunék ugyan börtönben vannak, de beindul a pártvezetés második, tartalék vonala. Március 1-én ismét megjelenik a Vörös Újság. A párt felhívást ad ki a proletárdiktatúra megteremtésére. Kun Béla a börtönből intézi a párt ügyeit. Innen küldi Németi Lajost, a párt futárát Moszkvába Leninhez, az orosz forradalom vezetőjéhez.

Két választási lehetőség alakul ki: a tőkés hatalom stabilizálása a külföld segítségével vagy a tőkés állam leváltása és a munkás-paraszthatalom bevezetése.

A kormány nemzetgyűlési választásokat akar kiírni, az üzemek munkásai azonban a nemzetgyűlési választások megtartása ellen és a munkáshatalom megvalósítása mellett foglalnak állást.

Váratlan fordulat következik be. A nyugati hatalmak, első sorban Franciaország, nem csak, hogy nem segít a kormánynak, de követeli, hogy újabb területeket adjon át a francia, román, cseh csapatoknak. A kormány nem tud, és nem akar mit kezdeni a helyzettel. Sakk-matt! A forradalom elkerülhetetlen.

Az MSZDP vezetősége március 21-én kora délelőtti órákban ülést tart és határozatot hoz a KMP-vel való megállapodásról. Landler Jenőt küldték a Gyűjtőfogházba, hogy tárgyaljon Kun Bélával. A kora délutáni órákban az MSZDP és a KMP a Gyűjtőfogházban döntenek a Tanácsköztársaság kikiáltásáról.

1919. március 21-én Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők kikiáltják Budapesten a tanácsköztársaságot.

„Ha válság van, a tőkésosztály nem tud kormányozni”

Hallgassuk meg, hogy hol vélekedtek a kortársak a Tanácsköztársaság kikiáltásáról!

„Ha válság van, a tőkésosztály nem tud kormányozni”

V.L. Lenin, Szovjet-Oroszország vezetője

„A burzsoázia Magyarországon maga adta át a hatalmat a kommunistáknak. A burzsoázia ország-világ előtt bebizonyította, hogy amikor súlyos válság áll be, amikor a nemzet veszélyben van, nem tud kormányozni. És csakis egy olyan hatalom van, amely valóban népi hatalom, amelyhez a nép valóban ragaszkodik – a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeinek hatalma.”

„A hős Tanácsköztársaságért lobog a zászló és dobban a szív”

Kun Béla, a kommunista párt vezetője, külügyi népbiztos

„Az antant ultimátumára, amely a román oligarchia számára követelte Magyarország azonnal való és végleges átadását a proletárdiktatúra megteremtése a magyar nép válasza.”

„A hős Tanácsköztársaságért lobog a zászló és dobban a szív”

Böhm Vilmos, szociáldemokrata, a Tanácsköztársaság hadügy népbiztosa

„A proletárdiktatúra proklamálása nemcsak a munkásság körében keltett orkánszerű örömujjongást és lelkesedést: a polgárság és tisztek legnagyobb része is, legalább az első órákban, hallatlan lelkesedéssel fogadta az új rendszert. Részben, mert a diktatúrától az eddigi bizonytalanság megszüntetését várták, részben, mert a lelkek mélyén szunnyadó erők fölszabadultak. Az öntudatos és öntudatlan nacionalizmus talált kielégítést az ország gazdasági és politikai szétszakítása ellen megindítandó, az egységes proletariátus által vezetett harcban.”

„A hős Tanácsköztársaságért lobog a zászló és dobban a szív”

Rákosi Mátyás, a Tanácsköztársaság legfiatalabb népbiztosa

„Újságot nem lehetett kapni, mert már a kora reggeli órákban valamennyit felvásárolták. Az utcán megpillantottam egy járókelőt, aki egy Pesti Hírlapba dugva a fejét, elmélyedve olvasott. Megkértem, hogy egy pillantást vethessek a népbiztosok névsorára, melyben valószínűleg én is szerepelek. Az illető nem minden meglepetéssel átadta a lapot s gratulált amikor megmutattam neki, hogy a kereskedelmi népbiztos helyettese vagyok. A névsorból értesültem csak, nagyon vegyes érzelmekkel, hogy a hatalom tulajdonképpen a szociáldemokraták kezében maradt, s hogy mindazok a szociáldemokrata vezetők, akik két-három nappal előbb még készek voltak életre-halálra harcolni a kommunista elvek ellen, most egyszerre a proletárforradalom élére állottak.”

„A hős Tanácsköztársaságért lobog a zászló és dobban a szív”

Szamuely Tibor, kommunista politikus a Tanácsköztársaság egyik vezetője

„Nem lehet kétség aziránt, hogy a Kommunista Kiáltvány jelszava, hogy ’Világ proletárjai egyesüljetek!’ még nem valósult meg teljes mértékben, de az a jelszó, hogy ’Világ kapitalistái egyesüljetek!’ teljes mértékben megvalósult. A magyar tőkések mindenkor számíthatnak az antant tőkéseinek támogatására.”

Vélemény, hozzászólás?