Menü Bezárás

„Fénylő április 4” Mit jelent a felszabadulás 76 esztendő múltán

„Fénylő április 4”

Hetvenhat esztendeje, 1945. április 4-én az utolsó német katona is elhagyta Magyarországot, az ország felszabadult.

Miért felszabadulás április 4-e?

Magyarországot 1944. március 19-én német csapatok szállták meg. A szovjet csapatok ezeket az erőket megsemmisítették, illetve kiűzték az országból. Megszűnt Magyarország német megszállása.

Felszabadulás volt a Szálasi Ferenc vezette magyar fasiszta uralom alól is. A nyilasok 1944. október 15-e után rettegésben tartották az országot, kommunistákat, zsidókat végeztek ki.

Felszabadulás volt a zsidó gettók lakói számára is. A németek folytatták volna a zsidók haláltáborokba való küldését, ha a szovjet erők nem számolják fel a német-fasiszta uralmat.

A németek és a magyar fasizmus elűzését a háború utáni magyar politikai elit is felszabadulásnak tekintette. „Országunk teljes felszabadulásának második évfordulóján készült el a nemzet akaratából ez a monumentális emlékmű, amely a mi és az utánunk következő nemzedékeknek hirdetni fogja népünk és nemzetünk el nem múló háláját a hatalmas Szovjetunió és annak dicsőséges hadserege iránt felszabadításunk történelmi tényéért.” – mondta Tildy Zoltán köztársasági elnök (1889-1961) a Gellérthegyen, 1947. áprilisában, a felszabadulási emlékmű avatásán.

Nagy Ferenc (1903-1979) miniszterelnök még azt is hozzátette, hogy „ez az emlékmű a Vörös Hadsereg iránti hálánkon kívül, a népünk iránti kötelességünk jelképe és örök figyelmeztető is, hogy a múlt elnyomó hatalma soha többé vissza ne térhessen.”

Megszállás-e április 4-e?

A mai hivatalos felfogás szerint a német megszállást szovjet megszállás követte, így az ország nem nyerte vissza a függetlenségét.

Magyarország 1941-ben Németország oldalán belépett a második világháborúba. A magyar csapatok részt vettek a Szovjetunió elleni támadásban és szovjet területek megszállásában.

Németország és Magyarország vereséget szenvedett a háborúban. A németek elleni hadműveleteket a Szovjetunió hadserege hajtotta végre. Közel 200 ezer szovjet katona esett el magyar területen.

Az antifasiszta koalíció más országai, az USA, Nagy-Britannia érdemben nem vettek részt a magyarországi szárazföldi hadműveletekben. Az amerikai csapatok nagyon messze voltak Magyarországtól.

Az amerikaiak és britek Budapestet 37-szer, Győrt 21-szer, Szombathelyt 16-szor, Szolnokot 13-szor, Debrecent és Szegedet 9-szer támadták. A 15. amerikai légi hadsereg repülői 26 422 tonna bombát dobtak le magyarországi célokra – a magyar városok elleni légitámadások gerincét ez adta. 20 ezer civil lakos vesztette életét és számtalan ipari létesítmény, köztük a csepeli gyáróriás semmisült meg.

A háborúban győztes antifasiszta koalíció megállapodása szerint Magyarország a szovjet érdekszférába tartozott. Az 1947-es párizsi békeszerződés megkötéséig Magyarország megszállás alatt volt. A hatalmat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság gyakorolta, amely élén a szovjet fél képviselője, K.J.Vorosilov állt.

A magyar állam ez idő alatt is gyakorolta szuverenitását, igaz korlátozott mértékben. 1947-ben a megszállás megszűnt. Magyarország területén külön magyar-szovjet egyezmény alapján szovjet erők állomásoztak. Ez nem volt rendkívüli. Németországban, Olaszországban, Japánban, Koreában amerikai csapatok voltak és vannak ma is.

Április 4-e volt-e a szocializmus kezdete?

A mai hivatalos felfogás tudatosan összemossa az eseményeket. Úgy állítja be, hogy április 4-e a szovjet megszállás kezdete, amely megakadályozta Magyarország polgári fejlődését és közeledését Nyugat-Európához.

1945-ben a magyar társadalom választás elé került. 1944 októberében az 1920 óta uralkodó Horthy Miklós rendszere megbukott. A Horthy-rendszer bázisát adó földesúri és nagytőkés réteg egy része eleve emigrált, másik része elveszítette vagyonát a háború utáni intézkedések során. A Horthy-féle kapitalista rendszer folytatásához nem voltak meg a hazai feltételek, és a háborúban győztes hatalmak sem támogatták.

Szálasi Ferenc rövid életű fasiszta diktatúráját a magyar társadalom nem támogatta és mint alternatíva szóba se jöhetett.

Két lehetőség maradt. Az egyik Magyarország tőkés fejlődése, egy angol-francia típusú polgári demokrácia útján. Ez feltételezte a többpártrendszer és többpárti polgári parlament létét. A két világháború közötti uralkodó elit azon része, amely nem kompromittálta magát a fasizmus oldalán, elfogadta ezt az utat. A nyugati hatalmak is üdvözölték.

Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy széles néptömegek a megváltozott viszonyokban történelmi lehetőséget láttak saját érdekeik érvényesítésére. A paraszti tömegek földet akartak, amit csak mélyreható társadalmi változásokkal lehetett megoldani. A városi munkásság munkát akart és nem utolsó sorban véget vetni a háborús éhezésnek. Ezt is csak mélyreható változások útján lehetett érvényesíteni.

A néptömegek követeléseit a Magyar Kommunista Párt értette meg és tűzte zászlójára. Ami ezután következett, az a magyarországi osztályharc a tőkés út és a szocialista út között. Az antifasiszta koalíció jaltai és potsdami döntése alapján Magyarország a szovjet érdekszférába tartozott. A szocialista Szovjetunió természetesen abban volt érdekelt, hogy Magyarország a szocializmus irányába induljon el. A szovjet erők jelenléte segítette a szocializmust akaró erőket, de a csatát nem a Szovjetunió vívta, hanem a magyarországi szocializmust akaró erők. Ez a küzdelem vezetett 1948-ban a szocialista forradalom győzelméhez.

Miért emlékezünk ma április 4-re?

A német és magyar fasizmus alóli felszabadulást ma is fontos történelmi fordulópontnak tekintjük.
Emlékezünk tiszteletből is, meghajolva azok előtt, akik harcoltak a magyar szabadságért és emlékezve az áldozatokra is.

Emlékezünk azért is, hogy figyelmeztessünk: Magyarország sohasem jár jól, ha sorsát Németországhoz köti, és végképp katasztrófához vezet, ha háborúba sodródunk Oroszországgal.

Érdekünk nem a konfrontáció Oroszországgal, hanem az együttműködés. Ehhez pedig tisztelnünk kell Oroszországot, Belaruszt, tudomásul véve, hogy ők másként élték meg a második világháborút, mint mi. Egymás értékeinek elfogadása és a pragmatikus együttműködés lehet csak a megoldás.

Vélemény, hozzászólás?