Április 4-re, Magyarország felszabadulásának 76. évfordulójára emlékeztek a Munkáspárt szervezetei és tagjai országszerte. A megemlékezés a járvány idején sem maradhat el, mondták szervezeteink. Ahol lehet, ahol tudunk, tisztesség és becsület dolga az emlékezés.
Budapesten a párt elnöke beszélt
A budapestiek a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet koszorúzták meg. A párt elnökének beszédét közvetítették online.
A múltat lehet szidni, kiiktatni, de megváltoztatni nem lehet – mondta Thürmer Gyula. Mi nem a múlthoz ragaszkodunk, hanem a történelmi hűséghez és az emberi tisztességhez. A jövőt kell okosan alakítanunk. Magyarország sohasem jár jól, ha sorsát Németországhoz köti, és végképp katasztrófához vezet, ha háborúba sodródunk Oroszországgal. Érdekünk nem a konfrontáció Oroszországgal, hanem az együttműködés. Ehhez pedig tisztelnünk kell Oroszországot, Belaruszt, tudomásul véve, hogy ők másként élték meg a második világháborút, mint mi. Egymás értékeinek elfogadása és a pragmatikus együttműködés lehet csak a megoldás.
A legkisebb helyre is jusson el virágunk!
A lapzártáig beérkezett hírek szerint a vidéki szervezeteink is derekasan kivették részüket az ünnepi megemlékezésekből. Koszorút, virágot helyeztek el a szovjet hősi emlékműveknél, illetve a temetőkben nyugvó szovjet katonák sírjánál. Szervezeteink megemlékeztek a háború magyar áldozatairól is.
A Bács-Kiskun megyei párttagjaink Kecskeméten és Baján emlékeztek. A Baranya megyei szervezet aktivistái csokrot helyeztek el Pécsett, a város felszabadulásának 30. évfordulójára, a Mecsekben állított Niké-szobornál, valamint a Köztemetőben található Szovjet hősi emlékműnél. Békésben Orosháza volt az emlékezés színhelye.
A borsodiak Miskolcon és Kazincbarcikán emlékeztek meg a felszabadulásról. Csongrád megyében Makón került sor megemlékezésre. A Fejér megyei szervezetünk ezúttal is Székesfehérváron helyezte el az emlékezés virágait.
A Hajdú-Bihar megyeik is kivették részüket. Debrecen, Balmazújváros, Polgár volt az akciójuk színhelye. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagjaink is több helyen emlékeztek, köztük Szolnokon, Törökszentmiklóson, Túrkevén, Karcagon.
A Komárom-Esztergom megyei szervezetünk Tatabányán, a Bánhidai temetőben rendbe tette a Szovjet Hősi emlékművet. Vörös festékkel lemázolták az ötágú csillagot és a sarló-kalapácsot.
A Nógrád megyei ünnepségekre Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón került sor. A Pest megyeiek Vác városában koszorúztak, és egy Vas megyében élő tagjuk Szentgotthárdon is virágot helyezett el a szovjet síroknál.
Somogy megyében a kadarkúti alapszervezete a bárdudvarnoki Szovjet Hősi Emlékműnél tartott megemlékezést. A megemlékezésen részt vett Mester
Balázs, Bárdudvarnok polgármestere is.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyíregyházán került sor munkáspárti ünnepségre. Tolna megyében Pakson sem maradt el a hagyományos koszorúzás. Veszprémben is felkeresték tagjaink a temetőben nyugvó katona sírját.
Hol vagytok, régi barátok?
Az élet úgy hozta, az ez évi felszabadulási ünnepnap, április 4-e a naptárban is piros betűs nap. Van, akinek csak vasárnap, több vallás hívőinek liturgikus ünnep. A Munkáspárt tagjainak, sok dolgos embernek a hazánk felszabadulására emlékezés ünnepe.
A Munkáspárt elnöke ünnepi köszöntőjében jelezte: ki így, ki úgy, mások másként kezelik ezt a napot. Nehéz ezt tudomásul venni, de el kell fogadni. Én is megértem és a helyzetet az agyam befogadta.
Nézem a tudósításokat a Munkáspárt szervezeteinek az ország számtalan városában tartott megemlékezéseiről, és döbbenettel látom, hogy a sírokon, az emlékműveken a mi virágunk az első. Gyanítom, hogy sok helyen a nap végére egyedül is marad.
Azért engedtessék meg egy költői kérdés: hol vagytok, régi barátok?
Holokauszt túlélők gyermekeként sokaknak ma arra kéne gondolni – közte nekem is –, hogy a felszabadulás adta az esélyt az életünkhöz. Ti hol vagytok?
Valamikori KISZ-vezetőként jól emlékszem a központi és helyi ünnepségekre.
Ti, akiket akkor az ifjúsági mozgalom „nagyjainak” kiáltottak ki, ti hol vagytok?
Nézzük, hol van a hajdani pártapparátus? Voltunk vagy hatezren. Az akkoriak mondjuk fele még él. Jó részük egy helyre biztos nem megy a felszabadulási emlékműhöz.
Nekik ott már nincs mondanivalójuk. Ők a polgári demokrácia langyos vizében ülnek, az Európai Egyesült Államokról, a kapitalizmusról, a NATO-ról osztják az észt. Gondosan vigyáznak rá, hogy a szocializmus, a közösségi társadalom, a béke szavakat ki ne mondják.
Fiúk! – azért egyet elárulok: az emlékezés virágai hiányoztak, de Ti nem!
Hajdu József
