A Városligetben Thürmer Gyula elnök tartott beszédet, amit interneten közvetítettünk.
Május elseje a munkások ünnepe
Május elseje a munkások ünnepe, a dolgozó emberek ünnepe – mondta. Május elseje a tőkéseknek nem ünnep. Nekik a munkás csak munkavállaló. Nekik a dolgozó csak munkaerő. Nekik az ember csak fogyasztó.
Thürmer kitért arra, hogy harminc éve próbálják elvenni tőlünk az ünnepünket. Most a Ligetet veszik el tőlünk. Elveszik az utcát, a tereket, a szabad tüntetés jogát! Négy millió embert oltottak be, mégis fenntartják a tilalmat. Se párt, se szakszervezet nem mehet az utcára.
Felejtsd el örökre május elsejét! Felejtsd el azt a szót, hogy jog! Neked nincs jogod felvonulni, majálisozni! Neked nincs jogod tüntetni! Nincs jogod sztrájkolni! Nincs jogod jót mondani a szocializmusról! Te senki vagy!
Mi valóban senkik vagyunk?
Mi valóban senkik vagyunk? Valóban nincs jogunk semmihez? – tette fel a kérdést a szónok. Azok vagyunk mindaddig, amíg nem állunk a sarkunkra. Amíg engedünk, amíg nem mondjuk, hogy elég!
Harminc éve engedünk. Engedtük, hogy elvegyék tőlünk a gyárakat. Megetettek bennünket. Azt mondták, vedd meg a lakásod, máris tőkés vagy! Legyél magántaxis! Nyissál kisboltot! Legyél tőkés, ha pici is, de tőkés!
Engedtük, hogy szétverjék a közérteket és jöjjön a multi! Engedtük, még örültünk is neki. Nyáron is ehettünk banánt, narancsot, télen meg epret, málnát. Azt hittük ez a Kánaán. Ma már tudjuk: nem az! A külföldi idehozza a világ minden tájáról összevásárolt szemetét és velünk eteti meg. Mi meg fizetünk, és egyre többet fizetünk! Ő meg röhög rajtunk és gazdagodik.
Az idén engedtük, hogy csak négy százalékkal legyen több a minimálbér. 167 ezer forint! De valójában csak 111 ezer! Mert a keveset is megadóztatják. Ki tud megélni ebből a mai világban?
Mit tettünk ellene? Sztrájkoltunk? Tüntettünk? Nekimentünk a parlamentnek? A bankoknak? Nem, barátaim! Tisztelet a kivételnek, meghúztuk magunkat. Engedtük, hogy a kormány ás a munkaadók döntsenek. Engedtük, hogy a szakszervezetek lefeküdjenek a kormánynak.
A nép csak dolgozik és fizet
A parlamentben senkit sem érdekel a dolgozó nép. Az egyiknek „nemzet” vagyunk, a másiknak „nyílt társadalom”. Ma Magyarországon nem a nép dönt. A nép csak dolgozik és fizet.
Az elmúlt években mi, magyar dolgozók sok mindent elértünk
– mondta a Munkáspárt elnöke. Volt itt rezsicsökkentés, babaváró kölcsön, kedvezményes autóvásárlás, minden.
Nem azért kaptuk, mert harcoltunk érte. A kormányok adták. Adták, mert tudták, rosszabbul járnak, ha mi harcolni kezdünk. De úgy tűnik, a tőkések már nem félnek tőlünk. Már nem tartanak a dolgozók potenciális erejétől. Azt gondolják, hogy nem harcra vágyunk, hanem arra, hogy a karantén után végre kávézhassunk a teraszokon.
Most már harcolni kell! Csatáznunk kell a máért. Legyen több a minimálbér! Legyen 200 ezer! 250 ezer! Akár 300 ezer! A minimálbér fontos, nagyon fontos, de nem minden!
Költsön az ország többet az egészségügyre! Költsön többet az oktatásra! Legyen állampolgári jog a lakhatás! Adjuk vissza a dolgozók jogát a sztrájkhoz! Az állam védje meg a magyar dolgozókat a külföldi tőkével szemben!
Mindezt elérhetjük! De rá kell kényszeríteni a kormányokat! A mostanit is, a következőt is! Sokan akarjuk! Sokan, de keveset teszünk érte. Hát fogjunk össze! Együtt nagyobb az esélyünk!
A Munkáspárt kész együttműködni mindenkivel, aki többet, jobbat akar a népnek, a dolgozóknak. De harcolunk mindenki ellen, aki becsapja, félrevezeti, kirabolja a népet, a dolgozókat.
Nem osztogattunk se krumplit, se plüsimackókat
Mi, a Munkáspárt sohasem csaptunk be titeket. Nem ígértünk könnyű sikereket. Nem ígértük, hogy egyik napról a másikra szocializmus lesz. Nem törekedtünk olcsó babérokra. A választások előtt nem osztogattunk se krumplit, se plüsimackókat – mondta a szónok.
Mindig az igazat mondtuk, bármennyire is népszerűtlen az igazság. Hittük és hisszük, hogy változás csak akkor lesz, ha ti akarjátok. Ha mi akarjuk, dolgozó emberek.
Példát mutattunk. Mi úszunk az árral szemben, és biztatunk titeket, hogy gyertek velünk!
Szembe úszni az árral, nos, ehhez kurázsi, bátorság kell. Parlamenti párt tagjának lenni nem kunszt, a Munkáspártba belépni tisztes vállalás. De bátornak kell lenni, mert a dolgozó ebben a világban semmit sem kap harc nélkül. A harchoz pedig bátorság kell.
Számunkra a legfőbb érték az ember. A Munkáspárt tagjai nem kapnak pénzt a munkájukért. A fiataloknak nem tudunk jól fizetett állásokat kínálni. De tudunk mást: egymás megbecsülését és segítését, szolidaritást, az ember tiszteletét, a közösség erejét. Megéri munkáspárti tagnak lenni.
Egy új világért küzdünk, a mi világunkért! Nem vagyunk egyedül! Május elsején a világ dolgozói mindenütt kimennek az utcára! Nem csak Pekingben és Havannában, de Berlinben is, Athénban is, Rómában is, mindenütt.
Legyünk büszkék arra, hogy munkások vagyunk, dolgozó emberek! Az országot mi építjük, nem a bankok, nem a kormányok!
