Ha Munkáspárt javasolja a szupergazdagok megadóztatását, senki se kapja fel a fejét. A média elhallgatja, vagy nevetségessé igyekszik tenni.
De mi a teendő, ha ilyen javaslattal az amerikai elnök áll elő? Biden bejelentette, hogy a havi 10 millió forintnál többet keresőre nagyobb adót vetne ki, és az adóemelésből származó bevételeket a gyermekgondozás és az oktatás, illetve részben az egészségügy támogatására fordítaná. Mondani se kell, Biden ötletét a magyar média nem hallgatta el, de nagyon nem is dicsérte. Magyarországon senki sem akarja, hogy a gazdagok fizessenek, leszámítva persze a Munkáspártot.
De miért is született meg Biden ötlete? Tényleg az embereknek akar segíteni, vagy ez egy újabb népszerűségerősítő fogás?
Nos, a kapitalizmus lényege a magántulajdon. A rendszert a tőke profitérdekeltsége mozgatja. A tőke mindig több hasznot akar.
A tőkés számára az adó költség, ami csökkenti a profitját. Tehát abban érdekelt, hogy az adó a lehető legkisebb legyen.
Ugyanakkor minden tőkés tudja, hogy vannak dolgok, melyeket a magántőkés egyedül nem tud megoldani. Szükség van olyan intézményre, amely nem az egyes tőkések külön érdekeit képviseli, hanem valamennyi tőkés közös érdekét. Ez az intézmény a tőkésállam.
A tőkésállam működéséhez pénz kell, amelyet az adókból szed be. Ebből fenntartja a rendőrséget, hadsereget, bíróságokat, a többpártrendszert, mindent, ami a tőkésosztály hatalmához kell.
Másrészt az adókból finanszíroz olyan dolgokat, amelyek az egész tőkésosztály működéséhez kellenek. Ide tartozik az oktatás, az infrastruktúra és sok minden más.
Harmadrészt, a tőkésállam elősegíti a „társadalmi béke” fenntartását, vagyis pénzt ad a tömegek szociális, kulturális igényeinek kielégítésére. Ez nem jótékonykodás, nem humanizmus, hanem a tőke jól felfogott közös érdeke. Így a tömegek csendben maradnak, nem fenyegetnek tőkellenes fellépések.
Mikor hajlandó adni a tőke? Két esetben. Egyrészt, ha felismeri, hogy jobb most adni valamennyit a tömegeknek, mintsem megvárni azt, amikor a tömegek mindent akarnak, és ezért hajlandók harcba is szállni.
A másik eset az, amikor a kormányok, illetve a tőkések maguktól nem kezdenek el osztogatni, hanem a dolgozó tömegek harcra kényszeríti erre, beleértve a tömeges sztrájkokat, tüntetéseket, felkeléseket.
Kényszerítő erő lehet külső tényező is. Amíg léteztek az európai szocialista országok, az ő példájuk hatással volt a nyugati tőkés világra. A nyugat tudta, hogy az emberek irigyelni fogják a szocializmus által adott kedvezményeket, az ingyenes oktatástól és egészségügytől kezdve, a mindenkire kiterjedő nyugdíjig, és az alacsony nyugdíjkorhatárig.
A nyugatnak volt pénze, ezért számos szociális kedvezményt vezettek be. Ezt a korszakot nevezzük a nyugati jóléti társadalom korának. Amikor a szocialista rendszereket megdöntötték, a kényszerítő külső példa megszűnt. Nem véletlen, hogy a tőke elkezdte megvagdosni a szociális juttatásokat, emelni a nyugdíjkorhatárt, privatizálni az egészségügyet stb.
A 2008-as válság megrengette a tőkés világot. Az első reakció az volt, hogy mindenütt a dolgozó tömegekkel akarták megfizettetni a terheket. Megszaladtak az árak, tömegessé vált a munkanélküliség, egész társadalmi csoportok szegényedtek el.
A 2008-as válságot nem tudták megoldani, csak csillapítani a tüneteket. 2020-ban a koronavírus olaj volt a tűzre. Megmutatkoztak a tőkés rendszer alapvető bajai. A koronavírus nem csak idős embereket sújtott, hanem szinte az egész társadalomra kiterjedt, vagyis a bajokat mindenki kezdte érezni.
A magyar kormány évek óta tudatosan folytatja politikáját. Bizonyos mértékben adókat vet ki a külföldi cégekre, bankokra, s így többlet jövedelemre tesz szert. Ennek a pénznek egy része megy szociális programokra. Mindenkinek adnak valamennyit, senkinek sem annyit, amennyit kellene, de eleget ahhoz, hogy a tömegek nem menjenek az utcára.
A magyar kormány nem vetett ki vagyonadót a szupergazda-gokra, nem korlátozza a magyar nagytőkét és ösztönzi a középosztályok gazdagodását.
2020-21-ben azonban a magyar kormánynak óriási pénzeket kell költenie a járvány leküzdése és a gazdasági károk csökkentésére. A kérdés, hogy ezeket a pénzeket hogyan fogja beszedni.
A szupergazdagok megadóztatásáról egyelőre nincs szó. De ez nem azt jelenti, hogy a kormány nem kényszerülhet rá. Az áremelések, az adótrükkök ugyanis a dolgozó tömegek helyzetét nehezítik meg, és egy ponton túl elviselhetetlen helyzetet teremthetnek.
Visszatérve Bidenre, bizton állíthatjuk, hogy nem valamilyen amerikai szocializmusról vagy a tőke jótékonykodásáról van szó. Amerikai súlyos bajban van. Trump a maga módszereivel javított a helyzeten, de a trumpi intézkedések korlátozták a tőkét. A liberálisok ezért akarták bármi áron megszerezni a hatalmat.
Trump megbuktatása azonban önmagában nem megoldás. Adni kell a tömegeknek, és ehhez a pénz egy részét a leggazdagabbak némileg nagyobb adójából kell fizetni. A két százalékos emelés még nem azt jelenti, hogy megrendítenék a nagytőke helyzetét. Cserébe a nagytőke óriási lehetőséget kap a hadiiparban, az egészségügyi és biztonsági iparban.
Az egészet persze leöntik a liberális mázzal, a demokratikus, antirasszista és egyéb jelszavakkal. A lényeg azonban a kapitalizmus konszolidálása és megerősítése. Ne higgyünk másnak!
