A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság még ma is szinte ismeretlen világként él az emberek többsége előtt. A ma emberét a tőkés média formálja. Sajnos, sokan hisznek is a tőkés médiának, pedig, ha csak egy kicsit is belegondolnának a média egyes állításaiba, rögtön rájönnének, hogy mindez hazugság. Ravasz, trükkös, de hazugság.
A KNDK nem is szocialista ország, állítják egyesek. Hát akkor mi? Ha nem szocialista, akkor csak kapitalista lehet. De igaz lenne, hogy a KNDK tőkés ország? Ugye, erre már sokan felkapják a fejüket, mert ez nagy badarság.
A KNDK-val kapcsolatos szellemi zűrzavar nem csupán a mai tőkés média „érdeme”. A szocializmus-korabeli magyar propaganda is hozzájárult ehhez. A KNDK ugyanis nem követte azt az utat, amelyet a kelet-közép-európai szocialista országok az SZKP XX. kongresszusa után követtek. Ma már tudjuk, és pártunk is kimondta, hogy a szovjet pártkongresszus több tétele abszolúte hibás volt. Téves és káros volt az a tétel, hogy a tőkés és a szocialista világ között már nem harc van, hanem csak „békés egymás mellett élés.” A történelem nem igazolta azt sem, hogy a kommunista pártok parlamenti úton hatalomra tudnak jutni. Mint tudjuk, nem tudnak. Téves volt a szociáldemokrácia és a kommunista mozgalom együttműködésének eszméje is.
Az SZKP XX. kongresszusa tételeinek átvétele azt is jelentette, hogy a kelet-közép-európai pártok majdnem lemondtak a nemzeti sajátosságok gondolatáról. Szerencsére, csak majdnem. De így is későn kezdtek érvényt szerezni annak a gondolatnak, hogy a szocializmusnak vannak közös vonásai, de minden országban másként épül.
1956 után Kelet- és Közép-Európában némileg ferde szemmel néztek a KNDK-ra. Nem tagadták ki a Koreai Munkapártot, de nem is volt vele aktív kapcsolat. 1956 után Kim Ir Szen koreai vezető könyveit már nem adták ki Magyarországon. A napi sajtó is nagyon visszafogottan foglalkozott a KNDK életével.
A koreai sajátosságú szocializmusról aztán végképpen nem esett szó. Vagy ha igen, akkor negatív, elutasító módon. Pedig lehetett tudni, hogy a Koreai Munkapárt felfogása a szocializmusról, a KNDK gyakorlata a konkrét koreai viszonyok között alakult ki. A koreai szocializmus és a koreai függetlenség egyszerre született és szorosan összefonódott. 1945-ben Korea a japánoktól szabadult meg, utána meg az USA ellen folytatott és folytat ma is élethalál harcot.
Az európai szocializmus mostoha gyerekként bánt a KNDK-val. Ilyen helyzetben nem sok választásuk maradt, mint saját erejükre támaszkodni. A dzsucse elmélete innen fakad. Támaszkodjunk arra, amink van, csináljuk úgy, ahogyan nálunk a legjobb!
Életképes elmélet-e ez? Nos, a kelet-közép-európai szocialista rendszerek immáron harminc éve nem léteznek. Megbuktatták őket. Megbuktatták, mert meg lehetett őket buktatni. A KNDK ma is él. Kínlódik, küszködik, de nem csinált rendszerváltást, nem adta meg magát az USA-nak.
A koreai sajátosságú szocializmus tabutéma a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. A nyugati pártok kínosan ügyelnek arra, hogy még véletlenül se említsék őket egy lapon a KNDK-val.
A Magyar Munkáspárt az elmúlt harminc évben mindig vállalta a szolidaritást a koreai néppel, a Koreai Munkapárttal.
A Munkáspárt küldöttségei több alkalommal is megfordultak a KNDK-ban.
A Munkáspárt többször kinyilvánította, hogy a Munkáspárt marxista párt, nemzeti, baloldali, ellenzéki párt. Mi a marxizmus alkotó alkalmazását tekintjük feladatunknak. Ennek része az is, hogy nyitottak vagyunk más pártok tapasztalataira. Tanulmányozzuk a kínai, vietnami, kubai tapasztalatokat. És tanulmányozzuk a koreai tapasztalatokat is.
Ez nem azt jelenti, hogy mechanikusan átveszünk dolgokat. Nem! Tudnunk kell, értenünk kell, hogy barátaink mit és miért csinálnak. A jóból pedig tanulni kell.
A világ számos országában vannak szervezetek, tudományos körök, csoportok, amelyek a koreai szocializmus tanulmányozására jöttek létre. Koreai barátaink évek óta kérdeznek bennünket, hogy nálunk miért nincs. Nos erre válasz a történelmi múlt és a mai tőkés média hatása.
Érdeklődés ugyanakkor van. A Munkáspárt ezért határozta el, hogy elősegíti egy olyan kör megszervezését, amelynek tagjai érdeklődnek a KNDK tapasztalatai iránt. A kör létre is jött egy fiatal értelmiségi, Gál Péter vezetésével.
Mi a feladat? Első körben összeszedni a koreai szocializmussal kapcsolatos irodalmat. Örömteli, hogy sikerült felkutatni magyar nyelvű könyveket, amelyeket a KNDK-ban adtak ki. Akinek otthon, a pincében, a padláson megmaradtak egykor nálunk kiadott Kim Ir Szen kötetek, kérjük, jelezzék! Szükség van ezekre a munkákra.
Fontos feladat a mai politikai és ideológiai anyagok fordítása és megismerése. Ide tartoznak Kim Dzsong Il és Kim Dzsong Un írásai, beszédei.
Kiállításokat, konferenciákat is szerveznek és várják az érdeklődőket. Akit érdekel, üzenjen a Munkáspárt központjába. írjon az info@munkaspart.hu címre!
Dzsucse vagy csucshe?
A korábbi fordításokban és főleg a Phenjanban kiadott művekben dzsucse szerepel. Magyarországon mostanság csucshe formában írják át.
A szó magyarra fordítva önrendelkezést jelent. Az angol nyelvű szakirodalom „önerőből való felvirágzásnak” nevezi. Csoma Mózes alapműnek számító „Korea története” című munkája is ezt az átírást, és ezt az értelmezést használja.
A kifejezés először Kim Ir Szen 1955. december 28-án elhangzott beszédében jelent meg. Hangsúlyozta, hogy a koreai forradalom sikeréhez a marxizmus-leninizmus, az SZKP és a Kínai KP történetének tanulmányozása mellett ismerni kell a koreai történelmet, alkalmazni kell a koreai nép hagyományait.
Kim Ir Szen meghatározása szerint a csucshe a „másoktól való függés megtagadása és az egyén erejének használata az ember saját erejébe vetett hitével és az önellátás forradalmi szellemének kimutatása”.
És még egy érdekesség! 1997. július 8-án a KNDK új időszámítást vezetett be, a csucshe szellemében. A csucshe időszámítás kezdete 1912, Kim Ir Szen születésének éve.
Olvassunk koreait!
Örülünk az első könyveknek, és közre is adunk két rövid részletet Kim Ir Szen beszédéből, amelyet a Koreai Munkapárt VI. kongresszusán mondott el még 1970-ben. Mi akkoriban az új gazdasági mechanizmussal voltunk elfoglalva idehaza. Jó ötlet volt átvenni bizonyos elemeket a tőkés piacgazdaságból, de akkor még kevesen gondolták, hogy ez akár a szocializmus megbuktatásához is vezethet.
Nem feltétlenül vezet, de vezethet, ha nem figyelünk a dolgokra. Például, ha lemondunk a szocializmus olyan eleméről, mint a munkásparaszt hatalom, a párt vezető szerepe, ha elfelejtjük, hogy állandó harcban állunk a tőkével. Kim Ir Szen nem véletlenül beszél a revizionizmus, azaz a marxizmus megtagadásának veszélyéről.
Kim Ir Szentől sokat megtudhatunk a koreai sajátosságú szocializmusról, a dzsucse eszméjéről is. Ezek a részletek persze csak töredékek egy hosszabb beszédből, de még így is érthetőek. Amit most olvasnak, mintegy ötven éve már nem olvasható nálunk. A könyvek nem kaphatóak, nem adják ki újra őket.
Aktuálisak is, hiszen, ha nem tudnánk, hogy mikor hangoztak el, akár gondolhatnánk, hogy a máról szólnak. Nos, nézzük!
Kim Ir Szen: A dzsucse eszméjéről
Pártunk forradalmi eszméinek, a párt egységes ideológiájának magvát a dzsucse marxista-leninista eszméi alkotják. A beszámolási időszakban a párt harcot bontakoztatott ki annak érdekében, hogy megszilárdítsa sorainak az egységes eszmerendszeren alapuló egységét és összeforrottságát, szoros kapcsolatban azzal a harccal, amely a dzsucse meghonosításáért folyt a forradalom és az építőmunka minden területén. Ezzel nemcsak sorainak egységét kovácsolta össze, hanem a dzsucse eszméinek egyetemes győzelmét is biztosította.
A dzsucse eszméi jelenleg pártunk szilárd vezéreszméivé váltak, a leghelyesebb irányelvvé valamennyi forradalmi harcunkban és építőmunkánkban. Ez az egyik legfőbb eredménye pártunk tevékenységének a beszámolási időszakban.
A dzsucse meghonosítása egy szóval azt jelenti, hogy a gazda szemével nézzük a forradalmat és az építőmunkát saját országunkban. Azt jelenti, hogy akik megvalósítják a dzsucsét, azok ragaszkodnak az önállóság álláspontjához, vagyis felszabadulva a másokra való támaszkodástól, saját fejükkel gondolkodnak, bíznak a maguk erejében, érvényre juttatják az önerőre-támaszkodás forradalmi szellemét, saját kérdéseiket minden körülmények között maguk oldják meg a saját felelősségükre. Azt jelenti, hogy alkotó álláspontra helyezkednek, szembeszállnak a dogmatizmussal, saját országuk történelmi körülményeinek és nemzeti sajátosságainak megfelelően alkalmazzák a marxizmus-leninizmus általános elveit, valamint más országok tapasztalatait.
A dzsucse eszméi teljesen megegyeznek a marxizmus-leninizmus alapelveivel, s a nemzetközi kommunista mozgalom új fejlődési szakaszának és elkerülhetetlen követelményeinek tükröződéseként jöttek létre.
A dzsucse meghonosítása különösen fontos volt számunkra országunk történelmi fejlődésének sajátosságai, földrajzi helyzete és feltételei, forradalmunk bonyolultsága és nehézségei miatt. A hajbókolásnak mély történelmi gyökerei vannak országunkban. Némely ember fejében régóta kialakult nálunk az a szolgai gondolat, hogy ne bízzunk saját erőnkben, bálványozzunk másokat és vakon kullogjunk a nyomukban. A hajbókolás még az ország felszabadulása után is nagy akadályokat gördített a forradalom és az építőmunka, a párt megszilárdítása és fejlődése elé. A dogmatizmussal párosulva, még nagyobb károkat okozott.
Azok az emberek, akiket hatalmába kerített a hajbókolás és a dogmatizmus, még abban az időben sem bíztak saját erejükben, még akkor is mindig másokra fordították a tekintetüket és valóságunk tanulmányozását elmulasztva, mechanikusan majmolták az idegen példákat, amikor a nép lett az ország gazdájává, s volt már saját hatalma és pártja. A háború idején erősen megmutatkozott a hajbókolás és a dogmatizmus kártékony természete, s ez még tűrhetetlenebbé vált a háború után, amikor teljes ütemben kibontakozott a szocialista forradalom és a szocialista építőmunka.
Miután a nemzetközi kommunista mozgalomban széleskörűen elterjedtek az opportunista ideológiai áramlatok, a hajbókolók és a dogmatikusok odáig jutottak, hogy hazánkba becsempészték ezeket. A hajbókolás és a dogmatizmus gyökeres kiirtása és a dzsucse következetes meghonosítása nélkül lehetetlen lett volna sikeresen folytatnunk a forradalmi harcot és az építőmunkát a marxizmus-leninizmus forradalmi elveinek szilárd alapján.
(Kim Ir Szen. A Központi Bizottság beszámolója a Koreai Munkapárt V. Kongresszusán 1970. november 2-án)
Kim Ir Szen: A revizionizmusról
A revizionizmus forradalomellenes, opportunista ideológiai áramlat, amely megfosztja a marxizmus-leninizmust forradalmi lényegétől. A revizionizmus legnagyobb ártalmassága abban rejlik, hogy tagadja a marxista-leninista párt vezető szerepét, a proletáriátus diktatúráját, ellenzi az osztályharcot, elmossa a határvonalat a barát és az ellenség között, az amerikai imperializmus atomzsarolási politikájától megfélemlítve, térdre ereszkedik előtte, szavakban azt állítja, hogy imperialistaellenes állásponton áll, valójában viszont összejátszik az imperializmussal, feladja az ellene való harcot, megalkuszik vele, ideológiailag leszereli az embereket, a háborútól való hisztérikus rettegést propagálja, burzsoá pacifizmust terjeszt, illúziókat kelt az imperializmus és a reakció iránt, elutasítja és akadályozza az elnyomott népek forradalmát.
A revizionizmus ártalmasságában is megnyilvánul, hogy a burzsoá liberalizmust állítja szembe a forradalmi szervezeti fegyelemmel, bátorítja az önzést, nemtörődömséget, züllést, munkaiszonyt idéz elő. A revizionizmus veszélyes ideológia, amely végeredményben aláaknázza a szocializmust és újjáéleszti a kapitalizmust. Ezért semmilyen körülmények között nem hanyagolhatjuk el a revizionizmus elleni harcot a párttagság és a dolgozó nép körében. Ha egy marxista-leninista párt nem harcol a revizionizmus ellen, hanem akár csak a legkisebb mértékben is megtűri soraiban a revizionista ideológiai áramlatot, akkor az ilyen párt nem válhat harcos párttá, harcos forradalmi párttá, és végül is tehetetlen kispolgári párttá fajul.
Továbbra is fokoznunk kell a párttagok és a dolgozók soraiban a revizionizmus elleni ideológiai munkát. Erősen fel kell fegyvereznünk a párttagokat és a dolgozókat a marxizmus-
leninizmus forradalmi eszméivel, és egyben világosan meg kell
magyaráznunk nekik a revizionizmus lényegét és ártalmasságát.
(Kim Ir Szen. A Központi Bizottság beszámolója a Koreai Munkapárt V. Kongresszusán 1970. november 2-án)
