Beszélgetés Thürmer Gyulával
Kicsit aggódtunk, hogy elnök elvtárs haza tud-e érni Belaruszból. Örülünk, hogy vasárnap este egy kis kitérővel, de rendben hazaért.
Az EU megtiltotta a belarusz gépek berepülését az EU-ba, de szerencsére a török kormány nem követi az EU Belarusz-ellenes politikáját, így Isztambulon keresztül sikerült hazajönni.
Milyen a helyzet Minszkben? Egyes hírek szerint újra tüntetések vannak. Ön szerint milyen a közhangulat?
Május vége az egyik legszebb időszak Belaruszban. Korán kel a nap és nagyon későn nyugszik le. Meleg van, szép az idő. Az emberek nem tüntetnek, hanem dolgoznak, szórakoznak, élnek. Az éttermek tele vannak.
Nincsenek tüntetések. Az emberek többsége nyári szabadságra készül. Dühösek, hogy külföldre most csak kerülővel tudnak eljutni, de megoldják. A moszkvai és szentpétervári járatok
tele vannak.
A kapitalizmusnak ára van
Az ellenzékkel, amelyről olyan sokat beszél a nyugat, lehet találkozni?
Az ellenzék nem tűnt el, csak módszert váltott. A háború nem az utcán, hanem a médiában, az interneten folyik. A nyugatról pénzelt ellenzéki oldalak ontják a hazugságokat, féligazságokat. A kormány időről időre betiltja egyiket vagy másikat, de mindig jön új.
Van azonban egy másik kérdés. Az emberek, ha nem is fogadják el az ellenzéki szövegeket, kérdéseket, sőt kételyeket fogalmaznak meg. Ne erőlködjünk a belarusz modellel, fogadjuk el a nyugatit! Adjuk el a nagy gyárakat! Emeljük meg radikálisan a béreket! Ezek a jól hangzó ellenzéki jelszavak sok emberre hatással vannak.
Sok ember azonban nem érti, hogy a kapitalizmusnak ára van. És nem hiszi el, hogy a dolgozó emberek rosszabbul járnának, ha Belarusz átállna a nyugati modellre. Olyan nincs, hogy mindenkinek nagy fizetést adnak. Másrészt, igaz, hogy a fizetések alacsonyabbak, mint az EU-ban, de cserébe ingyenes egészségügy, oktatás, társadalmi szolidaritás van. Ezt nálunk sem értettek sokan és megszavazták a rendszerváltást. Ma már biztos másként döntenének.
A belarusz vezetés, és első sorban Lukasenko elnök úgy véli, hogy az embereknek őszintén meg kell mondani, hogy mi a helyzet. A repülőincidens után nem sokkal Lukasenko nagy beszédet mondott a parlamentben. Megszólalt a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, az állambiztonság vezetője is. Mindezt közvetítette televízió is. Az emberekkel való közvetlen érintkezés, az őszinteség fontos fegyverük.
Mit akar a nyugat?
Ön novemberben találkozott Lukasenko elnökkel. Most nem került ilyenre sor? Nálunk a repülőincidens részletein csámcsog egyik-másik lap, az ellenzéki hősökről beszélnek, igyekeznek elhitetni az emberekkel, hogy mindez a belarusz állam tudatos lépése volt.
Novemberben valóban fogadott Lukasenko elnök. Ez egyfajta üzenet volt. Belarusz nagyra értékeli, hogy Magyarország a saját nemzeti útját járja, küzd az ország szuverenitásáért és sok bátor lépést is megtesz. Tavaly Orbán Viktor volt az egyetlen EU-miniszterelnök, aki elment Minszkbe.
Lukasenko elnökkel most nem találkoztam, de néhány munkatársával sikerült beszélni. Mindenki ugyanazt kérdezte: mi haszna lenne Belarusznak egy ilyen akcióból? Nyilvánvalóan semmi. A másik dolog az események pontos időzítése.
Raman Prataszevics ellenzéki újságíró valóban az ellenzéki tüntetések egyik felbujtója és szervezője. De még az ő feje se ér annyit, hogy a belarusz állam bevállaljon egy nemzetközi konfliktust.
A másik az időzítés. Az EU vezetői azonnal reagáltak, már készen voltak a papírok, ment minden, mint a karikacsapás. Máskor napokat vitatkoznak, most minden gyorsan ment. Minden azt bizonyítja, hogy a nyugat tudatos politikai akciója ez.
Miért szánta el magát a nyugat ilyen nagyszabású akcióra?
Tavaly meg akarták dönteni Lukasenkót. Nem sikerült. Hónapokon át igyekeztek az embereket szembe fordítani Lukasenkóval. Ez sem sikerült.
Sőt, a stratégai kezdeményezés átkerült Lukasenko kezébe. Új programokat hirdet meg, folyik az új alkotmány előkészítése. Megkapta Oroszország és Kína támogatását.
Az EU-ban is többen belefáradtak ezekbe az akciókba. A pénz megy, de haszon nincs. És egyre többen vetik fel, hogy nem szabad tovább fokozni az Oroszországgal való szembenállást.
A nyugat most kitalált egy akciót. Látványos, ezzel foglalkozik a világ. Ráadásul érthető is. Sok ember a 30 ezer amerikai katonát nem veszi észre a belarusz határnál, de egy letartóztatott újságíróra ugrik.
A nyugat régen nem látott egységet teremtett a saját soraiban. Senki sem mert nemet mondani, még akkor sem, ha egyébként lehettek kételyeik.
Most bekeményítenek gazdasági téren. Azt akarják elérni, hogy a szankciók miatt az emberek éhezzenek, úgy mint 1999-ben Jugoszláviában.
Az ellenzék a nyugat támogatásával most a közalkalmazottakat, tanárokat, orvosokat igyekszik megnyerni. A hatalom itt is a meggyőzésre helyezi a hangsúlyt. A Belarusz Állami Egyetemen, ahol én is adok elő, nem rúgtak ki egyetlen diákot sem, függetlenül attól, hogy részt vettek-e ellenzéki megmozdulásokon.
Mindez persze egyben Oroszország ellen is irányul. A nyugatnak olyan elnök lenne jó, mint amilyen Borisz Jelcin volt.
A nyugat hazudik, ne hazudjunk mi is!
A nyugat hazudik. 1999-ben a NATO megtámadta Jugoszláviát arra hivatkozva, hogy Koszovóban tömegsírokat láttak a gépeik. Nem volt igaz. Irakban sem voltak tömegpusztító fegyverek. Tonny Blair maga is elismerte, hogy hazudtak.
Szerencsétlen Milosevic elnököt elvitték a hágai bíróságra, abban bízva, hogy egy sor disznóságot rá bizonyíthatnak a nagy nyilvánosság előtt. Semmit sem tudtak bizonyítani, sőt már úgy nézett ki, hogy Milosevic lesz a per igazi győztese. Ezért megölték!
Mindet magunknak mondom: ha tudjuk, hogy hazudnak, ráadásul trükkösen, akkor ne üljünk fel nekik, és ne gondoljuk, hogy most igazat mondanak!
A két apa-két anya családmodell nem kell nekünk
És még valamit látnunk kell. Nem csak arról van szó, hogy a nyugatnak nem tetszik Lukasenko. A nyugatnak senki sem tetszik, aki hajlandó józan paraszti ésszel gondolkodni és másként cselekedni, mint a mainstream, a fő áramlat.
Belarusz része annak a küzdelemnek amelyik folyik a világ újrafelosztásáért. A tőkés nyugat szeretné bekebelezni Ukrajnát is, Belaruszt is, és persze a balkáni államokat. A nyugat nem akar politikai megoldást. Belarusz egységes nemzetállam. Nem lehet feloszlatni, vagy a nyugattal van, vagy a kelettel. De Ukrajna nem egységes, és nem nemzetállam. A politikai megoldás egy föderáció lenne, ahol Ukrajna különböző részei egy államban, de nagyfokú önállóságot élveznének.
A fegyvereket, a katonákat még észre lehet venni, de a szellemi hadviselés más ügy. A nyugati propaganda észrevétlenül beszivárog az agyunkba. A liberális tőke fel akar számolni mindent, amibe az emberek kapaszkodhatnának. A család és a nemzet ilyen kapaszkodót jelent. De ha liberálisok kijelentik, hogy a családban lehet két anya és két apa, sőt ez a normális, a követendő, akkor mit csináljunk? A Micsoda család! címet viselő könyv éppen most jelent meg magyarul. Két apa, két anya?
A liberális tőke civilizációs háborút folytat. Mindent megkérdőjelez, ami nem hasonlít rá. Az amerikai demokrácia a csúcs, a kínai demokrácia nem jó, mert ott a kommunisták uralkodnak. Az oroszok, a belaruszok, a kubaiak a múlt, a fejletlenség, bezzeg az EU a jövő. Kitalálnak fogalmakat, mint a jogállam, az emberi jogok, ezekre dogmákat építenek. Ha elfogadod, megtűrnek, ha nem, akkor elpusztítanak.
A konzervatívok harcolnak ellene, de nem következetesek. A konzervatívok kitagadják, meghamisítják a szocialista Magyarország évtizedeit. Elveszik tőlünk az érzéseinket, a múltunkat. Ahelyett, hogy meghagynák ezeket a kapaszkodókat.
A mi viszonyunk a liberálisokhoz és a konzervatívokhoz politikailag világos. Két tőkés erőről van szó, kapitalizmust akarnak, mi meg szocializmust. Ezért nincs politikai együttműködés.
Van azonban a kérdésnek egy filozófiai, kulturális vetülete. Mi az építést támogatjuk, és nem a pusztítást. Mi az emberek számára nyilvánvaló, és az embereknek jót adó értékeket támogatjuk és nem az értéktelenséget, a szennyet.
Mi az egy apa-egy anya családmodellt tartjuk jónak és emberinek és nem két papa-két mama modellt. Mi a nemzetet ma is érvényes együttélési formának tartjuk és nem hiszünk a nemzetek feletti intézményekben.
Apropó, demokrácia, emberi jogok. Mit szól ahhoz a törvényhez, hogy július 1-től kétszer kilencven napra a titkosszolgálatok saját hatáskörben elrendelhetik egyes online szolgáltatások felfüggesztését?
Nem egyszerű a válasz. Ma a politikai és egyéb bűnözök is az internetet használják saját céljaikra. Ez is politika, ez is társadalmi ügy. Itt is rendnek, törvényes rendnek kell lennie.
Ehhez azonban az kell, hogy egyértelmű kritérium legyen arról, hogy mit tilthat az állam és mit nem. Ütre-tütre senkinél se kapcsolják le!
És még valami: az állam védjen meg bennünket, polgárokat a zsaroló levelektől, fenyegetésektől, amelyek aggasztják az embereket.
Kezdjük az aláírásgyűjtést
A Központi Bizottság döntött arról, hogy üdvözöljük az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom követelését arról, hogy a minimálbér legyen 250 ezer forint adómentesen és saját fejlécünkkel mi is csatlakozunk az aláírásgyűjtéshez.
Igen, pontosan ez volt a döntés. Elég sok jogi és technikai problémát kellett megoldani, de lassan kész vagyunk. Várhatóan a jövő héten az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom vezetőivel együtt bejelentjük, hogy mi is fogunk gyűjteni.
Jussunk el minél több emberhez! Ez most a legfontosabb! A cél is jó. A kampány segítheti a mi választási felkészülésünket. Politikailag pedig jelezzük, hogy a Munkáspárt támogat mindent, ami jó a dolgozóknak.
