Az elmúlt harminc év egyetlen választása sem volt könnyű a Munkáspártnak, de a jövő évi minden eddiginél nehezebb lesz. Miért?

Döntően azért, mert a 2022-es parlamenti választás új és sajátos helyzetben fog zajlani. Az újat, a szokatlant már most látnunk kell, és ki kell dolgoznunk a válaszainkat. Ellenkező esetben elveszíthetjük politikai tájékozódó képességünket. Magunk is eltévedünk és barátainkat, támogatóinkat és szavazóinkat is tévutakra vihetjük.

A mai politikai helyzetet és a jövő évi választásokat alapvetően meghatározza az, hogy a politikai erők két táborra oszlottak. A Fidesz-KDNP és a jelenleg hatpárti liberális ellenzéki csoport között könyörtelen harc folyik a hatalomért. A két csoport között nincs átmenet, nincs párbeszéd, élethalál harc van.

Mindkét fél erősnek érzi magát a győzelemhez. Ilyen helyzetben akárki is győzzön, fennáll annak lehetősége, hogy a vesztes nem ismeri el a választás eredményét. Kicsiben erre volt már példa, nagyban pedig nemrég Belaruszban próbálta ki a liberális tábor. Nem túlzás azt mondani, hogy ilyen helyzetben akár polgárháborúba is zuhanhat az ország.

A két tábor elérte azt, hogy az emberek kettő között akarjanak választani. A választási törvény megváltoztatásával gyakorlatilag kizárták komoly harmadik erő megjelenését. Erre a szerepre többen is bejelentkeznek. A két nagy azonban mindent megtesz azért, hogy a saját szavazótáborát megvédje és kizárja harmadik erők beleszólását.

Éppen ezért várható, hogy nagyon kevés párt fog tudni országos listát állítani. 27-ről 71-re emelték a listához szükséges egyéni jelöltek számát. A törvényt nem a Munkáspárt miatt hozták, de ránk is csapást mérnek vele.
A választásnak van még egy lényeges és veszélyes sajátossága. Az ellenzéki stratégia lényege az „Utálom Orbánt!” mozgalom, azaz egy táborba sodorni mindenkit, akinek nem tetszik a miniszterelnök.

A két tábor, az Orbán vagy nem Orbán szemlélet rossz döntésekre kényszeríti az embereket. Nem a tényeket, nem saját tapasztalataikat fogják mérlegelni, hanem szinte vallásos alapon fognak egyik vagy másik táborra, sőt Orbánra vagy Orbán ellen szavazni.

Ez veszélyes, még a Munkáspártra is veszélyes, mert sok ember nem a józan ész alapján fog dönteni, hanem érzelmek, előítéletek alapján. Sajnálatosan arra sem számíthatunk, hogy az emberek a kapitalizmus ellen szavazzanak.

A választások sajátossága az is, hogy a Munkáspártot minden korábbinál jobban elszigetelik a médiától. Korábban be lehetett jutni a konzervatív médiába, ma ez a kapu is zárva van. A liberális oldal pedig sohasem adott nekünk teret.

Mi lehet a mi feladatunk a mostani választásokon? Nyilvánvalóan nem a kormányváltás. Egyszerűen azért nem, mert nincs annyi támogatónk, ami érdemben befolyásolná a két tábor közötti erőviszonyokat.

De van más is. Ezerszer elmondtuk, hogy mi egyszerre vagyunk a tőkés rendszer ellenzéke és a tőkés kormány ellenzéke. A kormány lehet fideszes, lehet liberális, nekünk mindkettő tőkés.

A parlamenti választáson nem azért veszünk részt, hogy az egyik tőkés kormányt egy másik tőkés váltsa fel. Ez most egyébként sem tőlünk függ.

Mi azért veszünk részt, hogy megmutassuk a Munkáspárt politikáját, megmutassuk az embereknek, hogy van más út. Azért, hogy beszéljünk a szocializmusról, mindarról, amit mi jónak tartunk, a szolidaritásról, az egyenlőségről, hazafiságról, az emberi élet normáiról, az emberségről.

Legyünk szószólója, gyűjtőpontja mindazoknak, akik ma békét, normális közéletet akarnak a vallási háború helyett és normális baloldalról álmodnak.

Nekünk kell megmagyaráznunk az embereknek, hogy szavazni nekik kell. A rokonszenv, az együttérzés nem elég, a Munkáspártra kell szavazni, ha azt akarják, hogy a munkáspárti politika, és mindazok az érzések, amelyeket a szocializmushoz fűznek, bekerüljön a parlamentbe.

Nekünk kell jelöltjeinket megállítani. Nekünk kell kemény munkával, ha kell, az éjt nappallá téve, az ajánlásokat összegyűjteni!

Nekünk kell szembenézni az emberek ellenszenvével, sőt megvetésével. Mit akartok ti? Rátok már nincs szükség! Ne rontsátok az ellenzék esélyeit!

Igen, mindig lesznek olyanok, akik igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy ne induljunk, ne erősködjünk, ne rontsuk az ellenzék esélyeit a kormány leváltására. Miért tennénk? Szeretjük Gyurcsányt? Tudunk azonosulni az ellenzéki figurák handabandázásával? Jobb egy liberális milliárdos, mint egy fideszes milliárdos?

Az önálló indulással rontjuk a liberálisok esélyeit? Igen, rontjuk. De ha nem indulnánk, akkor ki mutatná meg, hogy volt szocializmus és lehet is szocializmus? Ki? Rajtunk kívül nincs senki!

Mi nem dolgunk? Nem dolgunk támogatni a kormányt vagy az ellenzéket! Nem dolgunk azonosulni az „utálom Orbánt” mozgalommal. Nem dolgunk úszni az árral, az önhibájukon kívül megtévesztett emberek áradatával!

Ha ezt tesszük, harminc év munkáját tesszük semmissé és ami még fontosabb, a jövőnket dobjuk ki. Meggyőződésem, hogy egyiket sem akarhatjuk.