A múlt héten jött a hír, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) a legkorszerűbb eszközök bevetésével elfogott egy 21 éves magyar férfit, aki a TEK közlése szerint az Iszlám Állam által működtetett felületen kommunikált, chat-szobákban folytatott beszélgetéseket tervezett merényletekről és az azokhoz használt eszközök beszerzéséről. Még hűségesküt is tett az Iszlám Államra.
Terrorakciót ugyan nem követett el, de ez most lényegtelen is. A lényeg az, hogy közvéleményünk számára érezhető közelségbe került a terrorveszély, és most már kis hazánk is felzárkózott azon országok közé, amelyiknek van saját terroristája.
A TEK-ről nem sokat hallunk. Mondhatni, szerencsére. Ha mindennap hallanánk, akkor már régen baj lenne, mert itt lennének a terroristák. A TEK elemzi Magyarország terrorfenyegetettségi helyzetét és persze leküzdi a terroristákat.
Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a nemzetközi terroristák elkerülték kis hazánkat. A terroristák ugyanis nemcsak robbantani akarnak, hanem főleg bekerülni a médiába. Párizsban, Londonban, Nizzában robbantani vagy kamionnal belegázolni a tömegbe, nos, egy ilyen akció nyilván jobban megüti a nemzetközi média ingerküszöbét, mint egy budapesti esemény.
Ráadásul terrorakciót nem lehet akárhol rendezni. Kit érdekelne, ha mondjuk, Csepelen lenne egy durranás? Egyébként is ki tudná megkülönböztetni a lopakodó iszlám terroristát a helyi kisebbségi polgártól, aki csak kis dolgát szeretné elvégezni a sétáló utca közepén?
Budapestből a világ zöme legfeljebb a parlamentet ismeri fel, ott meg elég nehéz figyelemfelkeltő akciót rendezni.
Egyébként is nálunk a figyelmet mással szokás felhívni, például bátor ellenzéki akciókkal. Hogyan is lehetne egy iszlám öngyilkos merénylőt egy lapon említeni a magyar liberálisok hőseivel, akik még füstbombákkal, sőt sörös dobozokkal is képesek a rendőröket megdobálni.
A 21 éves fiatalember elfogása után Hajdú János altábornagy, a TEK vezetője ismét a média figyelmének közepébe került. Legutóbb akkor szerepelt ennyit, amikor a dél-koreai turisták felkutatását a kormány a TEK-re bízta. Szó, ami szó, katonásan megcsinálták. Nincs is ezzel baj! Szerepeljenek, ismerje meg őket a közvélemény!
A baj mással kezdődik. A médiának szenzáció kell. Az egyik lap arról értesült, ki tudja honnan, hogy a férfi több magyarországi helyszínen is robbantani akart. Elsőként a labdarúgó-Eb budapesti helyszínén, a Puskás Stadionban, majd a Balatonon turisták tömegébe is bele akart hajtani személyautóval. Innen tovább fokozni fogják az ügyet.
A média most darabokra fogja szedni a 21 éves férfit. Feltárják életútját a születésétől kezdve ominózus lefogásáig. Bemutatják iskolatársait, tanárait, barátnőjét, kedvenc állatait. Rivaldafénybe kerülnek a szülők, akik annál is inkább érdekesek, mert nem miskolci munkások, hanem jól szituált budapesti értelmiségiek.
Az ilyen médiareklám nem arra jó, hogy elrettentse a fiatalokat attól, hogy hűségesküt tegyenek az iszlámnak. Nem, nem, abban semmi érdekes sincs. Az ingyen reklám arra jó, hogy megmutassa az utat a sok unatkozó fiatal számára, aki „szeretne tartozni valahova.” Csak le kell koppintani, amit a médiában látnak.
A politika, helyesebben szólva a választási háborút folytató pártok még nem szálltak rá az ügyre. De, ami késik nem múlik. Könnyen lehet, hogy a közvéleménynek oda dobnak egy újabb gumicsontot. A nyüves migráns már nem jön, illetve jönne, de a határon lekapcsolják. A koronavírust már megszoktuk. Mi jöhet még, ami leköti a közvéleményt? Talán éppen a terrorizmus.
Hálás a téma maga is. Terroristákról már mindenki hallott, most látunk is egyet közelről. Nem kell magyarázkodni, mint mondjuk a nyugati rendőrségeknek, amelyek pontosan tudták, hogy kik, mikor, hol és mit terveznek, csak éppen nem csaptak le. Nálunk lecsaptak.
A nagy kérdés, hogy az állam mit tesz ezután. Hajdú János úr szerint „arról, hogy szigorúbb szabályokat kell bevezetnünk, javaslattal fogunk élni a belügyminiszter úr felé. Azt gondolom, hogy lesznek szigorúbb szabályok.”
Hát ez az! A 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta tudjuk, hogy mi mindent ki lehet találni szigorítás címén. Ma repülőre ülni azt jelenti, hogy mindent tudnak rólad, mindent adatot tárolnak rólad és bármikor elővehetik azokat.
A mobilodat figyelhetik és tulajdonképpen figyelik is. Nem rád irányul a figyelés, hanem mindenkire. A végén még te is lehetsz terrorista.
A nyugati államok minden terrorakció után megerősítették a rendőri és állambiztonsági szerveket. Szigorúbb törvényeket vezettek be az állampolgárok ellenőrzésére, és mozgásának korlátozására. Ha valaki azt gondolja, hogy nem rendőrállamban él, hanem egy szabad demokratikus országban, az téved!
Egyben reménykedhetünk: mi nem olyanok vagyunk, mint azok. Nálunk nem lehet rendőrállam. Mondd, hogy nem lehet!
