Az elmúlt években a Kínához való viszony sajátos igazodási pont lett. Az USA azt várná el szövetségeseitől, hogy ne működjenek együtt Kínával. Németország is valami hasonlót akar, azzal a lényeges különbséggel, hogy ő maga rohamléptekkel fejleszti kapcsolatait Kínával.
A Kínával való együttműködés ugyanakkor az önálló, szuverén nemzeti külpolitika egyik jelképe lett, ahogyan ezt Magyarország esetében is látjuk. Az USA-barát liberális ellenzék teljes gőzzel támadja a magyar-kínai viszonyt. A konzervatív kormány a hazai stabil fejlődés szempontjából nagyon fontosnak tartja az együttműködést. Ugyanakkor Kínát tekinti a jövőbeni fejlődés meghatározójának és stratégiailag csatlakozni akar ehhez a fejlődéshez.
Kádár az egyetlen
Kína és a Kínához fűződő viszony komoly fejtörést okozott az 1980-as években is. 1956 után a szovjet és a kínai kommunista párt között súlyos ideológiai és politikai ellentét alakult ki. 1969-re ez katonai konfliktushoz vezetett.
Ebben az időszakban a Szovjetunió szövetségesei, köztük Magyarország is tartotta magát a közös érdekhez, ami azonban alapvetően szovjet nagyhatalmi érdek volt. A magyar-kínai kapcsolatok leálltak.
Mao Ce-tung azonban 1976-ban meghal és Teng Hsziao-ping vezetésével 1978-ban elindul a reform és nyitás politikája. Akkor még nem lehetett tudni, hogy Kína e politika nyomán négy évtized alatt a világ fejlődését meghatározó hatalom lesz, de az biztos volt, hogy a Kína-politikán változtatni kell.
Kádár ismeri Kínát. Először 1956 szeptemberében jár Pekingben, megismerkedik Mao elnökkel, Csou En-laj miniszterelnökkel. 1957-ben Kína jelentős politikai és gazdasági segítséget ad a magyarországi helyzet stabilizálásához.
Az 1980-as években a magyar vezetés több tagja sürgeti a magyar-kínai viszony rendezését. Abban bíznak, hogy a Kínával való együttműködés segíteni fogja a magyar gazdaság gondjainak megoldását. Másrészt nem akarnak lemaradni a többi szocialista országtól. Addigra Románia, sőt a Német Demokratikus Köztársaság is jelentős együttműködést épített ki Kínával.
Kádár János az egyetlen a magyar vezetésben, aki Kínát nem csak gazdasági kérdésként kezeli. Kádár megérti, hogy a Kínai Kommunista Párt a szocializmus reformját akarja. A kínaiak kimondják, hogy nem lehet más országok modelljét másolni. Ők a marxizmust a kínai sajátosságoknak megfelelően fogják alkalmazni. Kialakul a kínai sajátosságú szocializmus stratégiai koncepciója.
Kádár tudja, hogy a szocializmus bajban van. Az európai szocialista országok vezetőivel folytatott megbeszélések rádöbbentik, hogy a szocializmus megújításához nincsenek meg sem az ideológiai, sem a személyi feltételek. A kelet-európai pártokban egyszerre van jelen a görcsös ragaszkodás a régi módszerekhez, másrészt a szocializmus olyan mértékű „megújítása”, ami már a kapitalizmushoz vinné át ezeket az országokat.
Kádár eleinte bízik az új szovjet vezető, Mihail Gorbacsov újító szándékaiban. De hamarosan rájön, hogy Gorbacsov politikája a szocializmus feladásához fog vezetni.
A szegénység nem egyenlő a szocializmussal
Kína ezzel szemben ígéretesnek tűnik. Kádár ezekkel az érzésekkel utazik el 1987 októberében Kínába. 75 évesen is vállalja a fárasztó repülőutat. Teng Hsziao-ping mély benyomást tesz rá. Kádár úgy látja, hogy a kínaiak szocializmust akarnak, érdemes odafigyelni rájuk.
Kádár János 1987. október 13-án találkozott vele Pekingben. A Kádár-Teng-találkozón elhangzott gondolatokat nem közölték magyar nyelven. Magyarul először 2004-ben A Szabadság gondozásában jelent meg.
Mit mondott Teng Kádárnak? „A tapasztalataink elemzése alapján azt javasoltuk, hogy a szocializmus egész időszakában a központi feladatunk a termelőerők fejlesztése legyen. Ez igazi marxizmus. Kína számára a legfontosabb a szegénység leküzdése. Meg kell találnunk a minél gyorsabb fejlődés útját. A szegénység nem egyenlő a szocializmussal, és a túl lassú fejlődés sem azonos a szocializmussal. Ha ez igaz lenne, vajon a szocializmus miként lehetne felsőbb rendű társadalom?”
Majd így folytatta: „Az első feladatunk az volt, hogy megoldjuk az élelmezés és ruházkodás problémáját, ezt elvégeztük. A második feladat az, hogy az évszázad végére viszonylag kényelmes életet teremtsünk népünknek. A harmadik feladat az, hogy a következő évszázad első 50 esztendejében elérjük a közepesen fejlett országok színvonalát. Éppen ezért a reform útján gyorsítani kell a termelőerők fejlődését, tartanunk kell magunkat a szocialista úthoz, demonstrálnunk kell a szocializmus felsőbbrendűségét. Két-három, esetleg négynemzedéknyi idő is kell ahhoz, hogy elérjük e célt. De ezt követően teljes bizonyossággal és tények alapján mondhatjuk: a szocializmus magasabb rendű a kapitalizmusnál.”
Teng a beszélgetés végén fontos üzenetet fogalmaz meg: „Két lényegi kérdésről van szó. Először: mindkét ország a szocializmus útját követi és a marxizmust tekinti alapelvnek. Másodszor: mindkét ország a saját jellemzőivel és körülményeivel összhangban halad ezen az úton. Mi nem másolhatjuk sem, a nyugati országok sem más szocialista országok példáját, és még kevésbé adhatjuk fel saját rendszerünk előnyeit.
Kínában mi ilyen előnynek tekintjük a kommunista párt vezető szerepét. Meg kell őriznünk a kommunista párt vezető szerepét. A kommunista párt sem lehet mentes hibáktól, de mindaddig, amíg a politikánkat a tényekre alapozzuk, amíg folytatjuk a reformot, amíg saját utunkat követjük, amíg nem követünk el tragikus hibákat, a fejlődésünk biztosítva lesz.”
***
Kádár érti, elmondja Moszkvában Gorbacsovnak, elmondja itthon a magyar politikai vezetésnek. Nem használ! 1988 elején megkezdődik Kádár fokozatos eltávolítása a hatalomból. 1988 májusában leváltják. Megkezdődik Magyarország fokozatos, de egyértelmű kihátrálása a szocializmusból. Elvetik a kommunista párt vezető szerepét, bevezetik a többpártrendszert. A pártot kivonják a hadseregből és az állambiztonsági szervekből. Szétzilálják a szakszervezeteket és az ifjúsági szervezetet. 1990 tavaszán jogilag is végbemegy a tőkés rendszerváltás.
