A német-magyar konfliktus az elmúlt napokban egyre durvább formát ölt. A német vezetők elítélően nyilatkoztak a magyar gyermekvédelmi törvényről. Michael Roth külügyi államminiszter, aki évek óta bírálja az Orbán-kormányt, ezúttal is azzal vádolta a magyar kormányt, hogy elnyomják az LGBTQ-közösség jogait.
Szivárványossá akarták változtatni a müncheni stadiont. Miután az UEFA ezt nem engedte, szétosztottak a német polgárok között 12 ezer szivárványos zászlót. A német rendőrség barátságtalanul, sőt ellenségesen lépett fel a magyar futballszurkolókkal szemben.
A vita súlyosságát jelzi, hogy a magyar kormány is reagált. A szurkolók ügyében személyesen Szijjártó Péter lépett fel. A konzervatív sajtóban leközölték Michael Roth és Soros György közös képét, utalva a német politikus politikai hátterére.
A német lovagoktól Hitlerig
Németország mindig lényeges tényező volt Magyarország életében. Ki gondolná, hogy Szent István Koppányt német lovagok, azaz mai szóval élve, német csapatok segítségével verte le. Katona József drámájából tudjuk, hogy Bánk bán a király hitvesének, Gertrudisnak a bűnét abban látja, hogy a német lovagok akaratát engedi érvényesülni a magyar érdekkel szemben.
Magyarország 20. századi történelmében Németország tragikus szerepet játszik. 1919 után Horthy Miklós szeretett volna Angliára, illetve Olaszországra orientálódni, hogy ellensúlyozza a német befolyást. Sikertelenül! Anglia sohasem tanúsított kiemelt figyelmet Magyarországnak. Mussolini Olaszországa pedig kevésnek bizonyult Hitler Németországának ellensúlyozására.
A német orientációt azért sem sikerült megváltoztatni, mert a magyar politikai és főleg a katonai elit alapvetően németbarát volt. Horthy nem mert, nem tudott a saját elitje ellen cselekedni.
A két világháború között lett volna más megoldás is: partnerré tenni a Szovjetuniót, amelynek nem voltak igényei Magyarországgal szemben, sőt mindketten az első világháború utáni békerendszer vesztesei voltak.
A magyar uralkodó osztály kommunistaellenessége, a szovjetek iránti gyűlölet azonban ezt nem tette lehetővé. Annak ellenére, hogy például Németország már 1922-ben Rapallóban megegyezett a német-szovjet kapcsolatok helyreállításáról és az együttműködés fejlesztéséről. Magyarország még szóba állni sem volt hajlandó a szovjet kormánnyal, amikor a német cégek már jelentős üzleteket kötöttek a szovjet féllel.
A magyar uralkodó osztály e politikájának tragikus következménye volt a második világháborús magyar részvétel, a sikertelen kiugrás, és Magyarország teljes veresége.
Németország nélkül nem lett volna rendszerváltás
A mai magyar-német viszonyt alapvetően meghatározza az a tény, hogy Németország, Helmut Kohl kormánya az egyik főszereplő volt a magyar rendszerváltás lebonyolításában. A mai magyar elit hirdetheti, hogy ők döntötték meg a szocializmust Magyarországon, de ez nem igaz. A németek és az amerikaiak nélkül semmilyen magyar rendszerváltásra nem kerülhetett volna sor. És természetesen Magyarország nem csatlakozhatott volna az EU-hoz a németek egyetértése nélkül.
A magyar elit tudta, hogy hálával tartozik a németeknek. A németek, hála ide, hála oda, a rendszerváltás után mélyen behatoltak a magyar gazdaságba. Megszerezték a magyar piac jelentős részét. A magyar külpolitika is számos kérdésben a németekre orientálódott.
Németország vezetői, a Kohlt követő Merkel-kormányok úgy gondolták, hogy az új Európa a két nagy, Németország és Franciaország egyezségére fog épülni, a kicsik, beleértve Magyarországot is, pedig a nagyok politikáját fogják követni.
Közép-Európa helyet kér magának
A kapitalizmus fejlődése azonban nem egyenletes és nem volt az az EU-ban sem. Kelet- és Közép-Európa új tőkés országai gyorsan talpra álltak, konszolidálódtak. A nemzeti tőke számára sürgetővé vált a nagyok erőfölényének visszaszorítása.
A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan elindult a keleti országok nemzeti tudatának erősödése, a nemzeti érdekek érvényesítésének igénye, a nemzeti sajátosságok elismertetésének igénye.
Ez áll az évek óta tartó magyar-német konfliktus hátterében is. A magyar uralkodó osztály nem akar szakítani sem Németországgal, sem az EU-val, hanem nagyobb helyet és szerepet akar magának, egyenlőségre törekszik a németekkel és a franciákkal. A német és a francia tőke, illetve a két ország uralkodó osztálya erről hallani sem akar.
A helyzetet bonyolítja, hogy a német tőke és a német politikai elit a tőkés világ liberális erői mellé állt. A liberálisok a kapitalizmus válságát úgy akarják megoldani, hogy felszámolnak mindent, ami akadályozza a pénz, a tőke szabad uralmát, beleértve a nemzeti önállóságot is.
A liberális tőke e gazdasági és politikai akcióit alátámasztja a liberalizmus ideológiai támadása. Ide tartozik a jogállamiságról folytatott vita, a menekültügy megítélése és LGBTQ probléma is. Sajnálatosan a német lakosság zöme is oly mértékben került a liberális ideológia hatása alá, hogy értelmes párbeszéd szinte lehetetlen.
Ki mellé áll Németország?
A német kormányoknak van lehetőségük arra, hogy befolyásolják a magyar politikát, beleértve a kormányok sorsát is. A Merkel-kormány a Fideszt és Orbánt tekintette eddig annak az erőnek, amely képes a magyar kapitalizmus stabilitását fenntartani. A stabilitás a német tőke érdeke is, hiszen a tőke csak akkor tud terjeszkedni, ha a politikai viszonyok stabilak, nincs sztrájk, nincs forradalom. Kérdés, hogy ez a viszony változik-e. Eljut-e a német politikai elit olyan következtetésre, hogy megérné neki egy kormányváltás Magyarországon.
Ennek a kérdésnek az eldöntésében nyilván szerepe lesz a szeptemberi német választásoknak is. Merkel után változhat a német politika, meg nem is. De akárki is legyen a német kancellár, a német érdekek nem változnak.
Az Orbán-kormány pragmatikusan építette és építi a Németországhoz fűződő viszonyt, kiemelve, hogy a magyar-német viszony Németország érdeke is. A magyar kormány jelentős állami pénzekkel segíti a német beruházásokat. 2019-ben a magyarországi német beruházások összege 19,5 milliárd euró volt. 2010, azaz az Orbán-kormány hivatalba lépése óta mintegy 4 milliárd euróval nőtt. A német cégek 216 ezer embernek adtak munkát 2018-ban.
Jelentős a külkereskedelem, ami részben éppen a német vállalatok jelenlétének köszönhető. A teljes magyar export 27,9 százaléka jut Németországra és onnan származik a magyar import 24,7 százaléka. Németország szempontjából Magyarországnak közel sincs ekkora jelentősége. A teljes német kivitel 2,68 százaléka irányul Magyarországra. Tőlünk ered a német behozatal 2 százaléka.
Az Orbán-kormány a hadiipar terén is a németek mellé állt. A magyar hadsereg harckocsi vásárlása a legnagyobb német üzletek közé tartozik. Ez még sokáig el fog tartani, hiszen a harckocsik beszerzése évtizedekre szóló együttműködést jelent.
Az Orbán-kormány megpróbál ellensúlyokat is kiépíteni. Orbán londoni útja, a britekkel való egyezkedés is nyilván ezt szolgálja. A Kína irányában tett magyar gesztusok, a Kínát elítélő EU-határozatok blokkolása Kínát igyekszik a magyar politikai törekvésekhez megnyerni. Természetesen nem feledkezhetünk meg Oroszországról sem, amellyel jó politikai viszonyt is sikerült kialakítani.
A nagy kérdés azonban az, hogy olyan helyzetben, amikor az egész világ mély átalakuláson megy át, amikor élet-halál harc folyik a piacok, az energiaforrások, a beruházási források újrafelosztásáért, elegendők-e ezek az ellensúlyok a magyar függetlenség biztosításához. Lehet-e arra építeni, hogy a magyar politika a jelenlegi EU-rendszer keretein belül képes hatékonyan küzdeni a nagyok ellen.
A mi megítélésünk szerint e politika lehetőségei korlátozottak. Ennek nem személyi okai vannak, hanem az a tény, hogy a magyar elit a magyar tőkés rend külső biztosítékát továbbra is a NATO-ban, az EU-ban, a magyar-német szövetségben látja, ezért nem szánja rá magát olyan lépésre, mint amilyet a nyilvánvalóan erősebb brit tőke megtett.
Ha az európai válság folytatódik, ha az európai rendszerek összeomlanak, új társadalmi folyamatok indulhatnak el Európában, amelyek megváltoztathatják a mai Európa arculatát, sőt szereplőit is.
