„Meghalni
Meghalni… ifjan…
Nem. Nem akartam.
Szerettem a dalt, és a fényt,
A melengető napot, két csillogó szempárt.
Háborút, romlást, nem akartam én,
Nem, nem akartam.
De ha sorsom, hogy éljek máma
Pusztuláskor, vérontásban
Hát Istennek legyen hála,
Hogy megadatott itten élnem
És meghalnom érted hazám, földem.”
A fenti sorokat egy fiatal lány írta. Budapest VII. kerületében 2011 óta emlékkő hirdeti egy lány emlékét, aki életét adta a fasizmus elleni küzdelemben.
Szenes Hanna (Hanna Shenesch) nevét szinte az egész világon ismerik. Műveit húsznál több nyelvre fordították le és ötven országban adták ki. Hanna Szenes az angol hadsereg hősi halált halt ejtőernyős tisztje, Izrael állam első számú nemzeti hőse: ma már mítosz. Utcákat, tereket, iskolát, hajót neveztek el róla, élete és hősi helytállása ma már kötelező tananyag, érettségi tétel. Mégis talán kevesen tudják róla, hogy Magyarországon született Szenes Anikó néven.
A Munkáspárt mindig tisztelettel emlékezik rá. Nem volt kommunista. De mártír volt, hős volt, aki beírta nevét a magyar antifasiszta harc történetébe.
Szenes Hanna középosztálybeli asszimilálódott zsidó családban született. Apja Szenes Béla neves író és dramaturg volt. Apai ági nagybátyja volt Szenes Andor költő-műfordító, a későbbi ismert író, dalszerző Szenes Iván apja. Szenes Hanna apja 1927-ben, anyja 1937-ben hunyt el.
A Baár-Madas leánygimnáziumban végzett, de a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre. 1939. szeptember 13-án elhagyta Magyarországot, és Bulgárián, majd Törökországon át az akkori Palesztinába, Haifa városába érkezett. Egy mezőgazdasági iskola elvégzése után kibucba ment dolgozni.
A háború eseményeit követve úgy döntött, hogy harcolni fog a fasizmus ellen. 1942-ben csatlakozott a titkos Izraelföldi Védelmi Szervezet fegyveres alakulatához. Később a brit hadsereg különleges szolgálata a hitleristák hátországában végzendő különleges feladatok végrehajtására, így a diverziós és szabotázsakciókra, a hírszerző és felderítő tevékenységre, a célország ellenállási mozgalmával való kapcsolatfelvételre képezte ki.
1943-ban tisztté avatták. Szenes Hanna és társai 1944. március 12-én kapták meg az indulási parancsot. Másnap két öt fős csoport Bari olasz támaszponton repülőgépre szállt és kora hajnalban horvát területen földet értek, ahol partizánok várták az ejtőernyősöket. Ezt követően néhány hétig részt vettek a Tito vezette jugoszláv partizánok küzdelmében.
Június 9-én hajnalban Donji Miholjac körzetében a csapatot átvitték a Dráván magyar területre. A magyar oldalon azonban – valószínűleg az „összekötő” árulása következtében – egy csendőrjárőr kézre kerítette és a pécsi kémelhárításra vitte őket.
A Gestapo értesült az elfogásról és követelte Szenes átadását, amit el is ért. Csakhogy a magyar kémelhárítás vezetése visszakövetelte a Budapestre szállított foglyokat. Hosszas huzavona után, szeptember 11-én a Gestapo kénytelen volt átadni a borzalmasan megkínzott Hannát, aki így került a Hadik laktanya börtönébe.
A nyilas hatalomátvételt követően Szenes Hannát a Conti utcai börtönbe vitték, ahol október 28-án állították hadbíróság elé. A lány határozott követelése, hogy mint angol tiszttel, tartsák be vele szemben a nemzetközi jog szabályait, elbizonytalanította a bírákat. November 6-án azonban dr. Simon Gyula hadbíró százados további tárgyalás nélkül meghozta a halálos ítéletet. Másnap a Margit körúti katonai fegyházban kivégezték.
Simont 1947-ben a Népbíróság hét és fél évre ítélte háborús bűncselekményért, de külföldre szökött. Az ötvenes években Izrael kérte Simon kiadatását Argentínától, de erre nem került sor. Külföldön halt meg.
1993-ban az izraeli kormány kérésére a magyar katonai bíróság az 1944-es ítéletet felülvizsgálta és rehabilitálta Szenes Hannát.
Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították és nemzeti hősként temették el a jeruzsálemi Herzl-hegyen.
