Egyik olvasónk szerint túlzás azt állítani, hogy az EU hadat üzent Magyarországnak. Nem folyik háború! Ha van is valami, az a kormány és az EU közötti hadakozás. Nekünk semmi közünk hozzá!
Munkáspártként mi is mondhatnánk, hogy az egész az európai tőkések és a magyar tőkések közötti csatározás, ami nem a dolgozók ügye. Ez azonban nem igaz. A probléma azonban ennél összetettebb. Nézzük meg, folyik-e háború Magyarország ellen és kik ellen folyik!
Közép-Európa nem úgy táncol, ahogyan a nyugat fütyül
Európa nyugati és keleti fele között dúl a háború. Az Európai Bizottság nem fogadja el a magyar gyermekvédelmi törvényt, támadja a magyar kormány álláspontját a migráció ügyében, sőt a luxemburgi külügyminiszter már Magyarország kizárását követeli az EU-ból.
De a lengyeleknek is meggyűlt a bajuk az EU-val. Nem véletlen, hogy Lengyelország hivatalosan is kimondta: Lengyelországban a nemzeti jog felette áll az EU közös jogának.
A kelet-közép-európai országok 1990 óta alapvető változásokon mentek keresztül. Mindenütt létrejött a nemzeti tőkésosztály. A szocializmus idején nem létezett tőkésosztály egyik térségbeli országban sem. Voltak olyan elemek, vállalkozók, gazdasági vezetők, akik elindultak a tőkés úton, de mint osztály nem léteztek. Különösen nem olyan erőként, amely képes lett volna a szocializmust egyedül megdönteni és bevezetni a kapitalizmust.
A német és a francia tőke hathatós segítsége, Németország és Franciaország katonai és politikai támogatása nélkül Közép-Európában egyetlen tőkés rendszerváltás sem valósulhatott volna meg. Ez igaz a magyarországi rendszerváltásra is.
A nyugat abból indult ki, hogy a szocializmus megdöntése után olyan övezet jön létre Közép-Európában, amely piacot, profitot fog jelenteni a nyugatnak. Bíztak abban, hogy a térség bevonása a NATO-ba és az EU-ba a teljes nyugati politikai kontrollt is biztosítani fogja. Vagyis Közép-Európa új tőkés kormányai úgy fognak táncolni, ahogyan a nyugat fütyül.
Új tőkésosztályok, új ideológiák, új ambíciók
Nem ez történt, illetve nem egészen ez történt. Közép-Európában megerősödött a nemzeti tőke. A nemzeti tőke gazdasági megerősödése mindenütt együtt járt a polgárság, az új tőkésosztály nemzeti ébredésével. Az új tőkésosztálynak önazonosításra, saját ideológiára volt szüksége.
A térség tőkései kétféle ideológiát alakítottak ki. Az egyik a liberális felfogás, amely szerint a nemzeti formák már a múlté, Európa csak akkor lesz sikeres, ha minden területen egyesül. Magyarországon ez a teljes ellenzéki összefogás felfogása.
A másik irányzat szerint az erő a nemzeti forrásokban van, a nemzeti kormányokat, parlamenteket kell erősíteni, és az erős nemzetek együttműködéséből jöhet létre az erős Európa. Ez a konzervatív elit, a Fidesz, a kormány álláspontja.
A nyugat alapvetően a liberális nézettel rokonszenvezik. Nyugat-Európában mára a liberális tőke vált uralkodóvá. Szerintük a tőkés rendszer válságát csak az oldja meg, ha a tőke korlátlan hatalma érvényesül és ennek érdekében minden akadályt megszüntetnek.
Az ideológiák megjelenése önmagában még nem okozott volna feszültséget. A közép-európai tőke azonban kezdte megfogalmazni saját gazdasági és politikai érdekeit is. A térség tőkés körei kimondták, hogy az EU tagság ellenére Európa nyugati és keleti része nem azonos, és nem használhatóak ugyanazok a módszerek.
Nyugat-Európában sohasem volt szocializmus, Közép-Európában viszont volt – hangsúlyozták a magyar politikusok és a térség más vezetői is. Ez azt jelenti, hogy keményebb küzdelmet kell folytatni a szocializmus emléke ellen. Be kell tiltani mindent, ami a szocializmushoz kötődik.
Az antikommunizmus nem okozott gondot a nyugatnak. Az EU minden szocializmus elleni támadást, korlátozást támogat. Még akkor is, ha például a nyugati országokban nem tilos vörös csillagot hordani, és még Marx műveit is árulják könyvesboltokban.
A nyugat számára az okozott gondot, hogy a közép-európai országok a saját útjukat kezdték járni. Az Orbán-kormány például megszabadult a külföldi tartozásoktól, a külföldi tőkét kiszorította vagy korlátozta a stratégiai ágazatokban. A tőkésállam beavatkozott a piac működésébe.
A nyugatot aggasztotta az is, hogy a térség országai saját politikát kezdtek folytatni Kína és részben Oroszország irányába. Közép-Európa ugyanis rádöbbent arra, hogy az EU-ban nem tudja minden érdekét érvényesíteni. Ha élni akar, szükség van a keleti piacokra. Magyarország a legmesszebb ment az Oroszországgal való pragmatikus viszony és a Kínával való stratégiai partnerség építésében.
Nyugaton aggodalmat váltott ki az is, hogy a közép-európai országok megteremtették saját integrációs szervezetüket, a Visegrádi Együttműködést (V4). A V4 legnagyobb tényezője Lengyelország, de jelenleg a motorja vitathatatlanul Magyarország, és az Orbán-kormány.
Nyugati háború Közép-Európa ellen
A nyugat jelenleg nem tud elképzelni olyan EU-t, amely Nyugat-Európa és Közép-Európa kiegyezésére épülne. A magyar konzervatív elit és sokan mások abban reménykednek, hogy az EU megreformálható és létrejöhet a kiegyezés, amely tükrözné Közép-Európa megnövekedett erejét.
A magyar konzervatív elit megpróbál új erőtényezőket létrehozni az EU-n belül. A V4 szoros kapcsolatot alakított ki Szlovéniával. Intenzív kísérletek folynak egy új európai konzervatív tömörülés létrehozására. A cél a német-francia hegemónia ellensúlyozása.
A magyar konzervatív elit és V4-es szövetségesei abban bíznak, hogy a nyugat továbbra is őket tekinti a kapitalizmus stabilitása fő garanciájának. 2006-ban a liberálisok Gyurcsány vezetésével csődöt mondtak a válság kezelésében. A nyugat ezért állt Orbán mellé. Tetszik, nem tetszik, de a nyugat támogatta, mert csak a konzervatív magyar kormány volt képes a stabilitást garantálni.
A kérdés az, hogy a nyugat valóban ezt gondolja-e továbbra is. Lehet, hogy igen! Ha így van, akkor lehetséges, hogy a nyugati támadásoknak csak az a céljuk, hogy rendre utasítsák a túlságosan önállóvá váló közép-európai erőket, beleértve az Orbán-kormányt is.
De lehet, hogy nem! Lehet, hogy az EU Biden hátszelével frontális támadást kezd Közép-Európa tőkés erői ellen, és addig nem nyugszik, amíg térdre nem kényszeríti őket.
A kérdést nehéz eldönteni. Az azonban tény, hogy a támadás két fő iránya Magyarország és Lengyelország. Tény az is, hogy az EU liberális körei eddig elképzelhetetlen méretekben támadnak, semmibe véve még az EU alapvető normáit is.
Tény az is, hogy az EU tavaly óta egy európai országon próbálja ki a színes forradalmak új módszereit. Ez az ország Belarusz. Lényeges különbség persze az, hogy Belarusz nem tagja sem a NATO-nak, sem az EU-nak, de ettől a támadás módszerei lehetnek hasonlóak.
Ne fogadjuk el a parlamenti választás eredményét, ha nem az ellenzék győz! Az embereket népszerű jelszavakkal vigyük ki az utcára és helyezzük a kormányt folyamatos tömegnyomás alá! Szakítsunk meg minden kapcsolatot a kormánnyal, szigeteljük el a világtól! A kormány ismert szereplőit járassuk le a médiában, tegyük őket tönkre. Végső esetben iktassuk őket ki fizikailag! Ez a Belaruszban alkalmazott recept. Ez az a recept, amelyet alkalmazhatnak Magyarországon is, más V4 országban is.
A nyugat a recept végrehajtását megkezdte. Orbánt Európa rossz szellemének kiáltottak ki. Kiközösíteni ugyan még nem tudták, de nagyon szeretnék.
A nyugat különböző kérdésekben igyekszik koalíciókat létrehozni a V4 ellen. Ítéljük el együtt Kínát! Ha Magyarország erre nem hajlandó, nyilvánítsuk az európai egység rombolójának.
A nyugat politikai és média téren folyamatosan lovat ad a magyar ellenzék alá. Az ellenzék pedig partner abban, hogy a konzervatív kormányt lefasisztázzák.
Kinek a háborúja?
Az EU és Magyarország, az EU és a V4 közötti háború az európai tőke különböző csoportjainak háborúja.
Egy, a V4 országok tőkés körei tudják, hogy a dolgozó tömegeknek adni kell valamit, és egyre többet kell adni, ha nem akarnak szocialista forradalmat. Ehhez önálló gazdaságpolitika, önálló szociálpolitika kell, amihez új ideológiai köntös is kell a nemzeti út, a nemzeti összefogás jelszavaival.
Kettő, a tőke egyenlőtlen fejlődése következtében kiéleződnek az ellentétek az egyes országok között. Az EU, mint közös intézmény nem tudja kezelni a problémákat és ez még tovább mélyíti az európai tőkés rendszer válságát.
Három, az amerikai tőke szeretné maga alá gyűrni az európai tőkét. Az amerikai kapitalizmus stabilizálásához kell az európai piac, sőt úgy kell, hogy ott semmilyen akadályok ne legyenek.
A Munkáspárt a dolgozó emberek szemével tekint az eseményekre és az ő érdekeik alapján értékeli azokat.
A Munkáspárt nem szurkol sem a konzervatív tőkés erőknek, sem a liberálisoknak. Akármelyik győz, mindketten a kapitalizmust, a pénz uralmát erősítenék. Ha győz az ellenzék, nem a népnek jutna több, hanem nekik és barátaiknak.
Ugyanakkor tény, hogy a liberalizmus ma korunk fasizmusa. A liberalizmus nem csak tőkés ellenfeleit akarja megsemmisíteni. A liberalizmus megsemmisít mindent, ami akadály a pénz uralma ellen. Mindent, a nemzetet, a nemzeti önállóságot, a hagyományokat!
Ne legyen illúziónk! A leszámolást a kommunistákkal, a szocializmust akaró erőkkel kezdenék.
Nem fogadjuk el azt sem, hogy a magyar belügyekbe idegen hatalmak avatkozzanak be. A magyar függetlenség fontos, sőt szent dolog, amely védelmében nekünk is fel kell lépni.
Mi stratégiai értelemben szocializmust akarunk, közösségi társadalmat. Olyan Európát akarunk, ahol nem a pénz dönt, hanem a népek érdekei. Ilyen Európa nem valamilyen globális tényezőre épülne, hanem a független népek demokratikus együttműködésére.
