Ki tette a tönkre a nemzeti cementgyártást?
Iszonyú bajban van a magyar építőipar. Az árak az egekig emelkedtek. Az árak emelkedését megfékezni se nagyon lehet, mert a magyar piacon felhasznált termékek 40 százaléka importból származik. Magyar tulajdonú, itthon működő cementgyár pedig egyáltalán nincs.
A fenti megállapítások nem korábbi munkáspárti anyagokból származnak. Gyutai Csaba kormánybiztos nyilatkozta a Demokrata hetilapnak. Bár származhatnának munkáspárti forrásból is, hiszen harminc év alatt ezerszer elmondtuk, hogy miként tették tönkre a magyar cementipart.
1988 végéig 13 cementgyár volt Magyarországon. Elfogadható áron jó minőségű cementtel látták el a magyar gazdaságot. Önellátók voltunk.
1988 májusáig senki nem mert hozzányúlni a stratégiai jelentőségű iparághoz. Kádár János felmentése azonban itt is jelzésként hatott: szabad a gazda, csináljatok, amit csak tudtok!
1988 júniusa után Grósz Károly technokratákkal rakta tele a kormányát, akik kitalálták, hogy részvénytársaságokká kell szervezni az üzemeket. Németh Miklós kormánya ezt folytatta, hozzájárulva ahhoz is, hogy a külföldi tőke beszálljon. 1988 végén a két legjobb üzemet, a beremendi és a hejőcsabai gyárat át is szervezték. A külföld tőke már benne volt, igaz, akkor még kisebbségi tulajdonosként.
Antall József kormánya elhárította az utolsó politikai és jogi akadályokat a külföldi tőke előtt. Az Antall-kormány tudatosan vagy tévedésből nem jelölte meg feladatként a nemzeti stratégiai vállalatok védelmét. Így mindent el lehetett adni.
Az Antall-kormány arra sem gondolt, hogy ha már eladja, akkor legalább jó áron adja el. 1991-ben megengedték, hogy bárki korlátozás nélkül importáljon cementet. Ezzel itthon leverték a cement árát. A következmény az volt, hogy a cementgyárak messze a valóságos értékük alatt keltek el.
A rendszerváltás után öt cementgyár üzemelt hazánkban. A lábatlani és a hejőcsabai a svájciaké, a beremendi és a Dunai Cement- és Mészmű váci üzeme a németeké lett (utóbbi kettő Duna-Dráva Cement Kft. néven egyesült), illetve 2011 júliusa óta működik Királyegyházán a Lafarge S. A. üzeme.
Jelenleg a teljes magyar cementipar, valamint az ágazathoz tartozó szolgáltatói szektor és infrastruktúra jelentős része három külföldi cég tulajdonában van, a francia Lafarge S. A. (rt.), a svájci Holderbank és a német Heidelberger Zement AG, valamint SCHWENK Zement KG.
A koronavírus megmutatta, hogy egy ország függetlensége nagyon sok tényezőből áll. Nem független egy ország, ha alapvető termékekből importra, azaz mások termékére szorul, vagy, ha azokat távoli országokban gyártatja. Ez igaz a lélegeztető gépekre, az élelmiszerre és a cementre is.
Az Orbán-kormány most arra vállalkozott, hogy nemzeti tulajdont teremt a cementgyártás terén is, és korlátozza a külföldi monopóliumok uralmát. A szándékkal csak egyet lehet érteni. A kérdés az, hogy Magyarország tőkés kormányának van-e elég politikai elszántsága és gazdasági ereje ezt keresztülvinni.
A Munkáspárt a jövőt olyan országban képzeli, ahol nem a pénz és a tőke dönt, hanem az emberek, az ország, a nép érdekei. A magyar gazdaság valóságos függetlenségét, a nemzetgazdaság védelmét ilyen társadalomban lehet igazán megvalósítani.
