Vannak, akik egy „új Marx”, egy „új Lenin” megjelenésétől várják a kapitalizmus elleni harc megújulását.  Vannak, akik a klasszikusokat átmásolják a mára. Vannak, akik nem olvassák sem Marxot, sem Lenint, de a Facebook kényelmes világából osztják világmegváltó ötleteiket.

Vannak, akik a marxizmus módszereivel elemzik a mát. Tamila Joszifovna Jabrova, az Ukrán Kommunista Szövetség elnöke, a “Марксизм и современность” elméleti folyóirat főszerkesztője ilyen ember volt. Fájó szívvel búcsúzunk tőle, mindannyian, akik ismertük és becsültük őt.

A kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségét veszítettük el. A tanácskozásokon sohasem tartotta be az időkeretet, de szívesen hallgattuk volna órákig. Az élő marxizmusra tanított bennünket.

A tőke elleni harcot nem azzal tesszük vonzóvá a tömegeknek, hogy feladjuk a tőke elleni harcot. Sokan teszik ezt! De ez tévút, sőt csalás! De sokszor hallottuk tőle!

A marxizmust meg kell tanulni! Tudás nélkül nem lehet harcolni a tőkével, amely nagyon is sokat tanult a dolgozók ellen folytatott többévszázados harcból.

Nem elég ismételgetni jól hangzó igazságokat! Az élő társadalmat kell elemezni, és ennek alapján meghatározni, hogy mi is a teendő. Az új gondolat nem feltétlenül jelenti a régiek elvetését és főleg nem jelenti a marxizmus felülvizsgálatát, revízióját. A revizionizmus elleni harc nem vezethet az új gondolatok elvetéséhez. Ezt mi is valljuk és képviseljük.

A tőke és dolgozó tömegek közötti harc ma sem szűnt meg. A marxista elméletünk ezért igaz ma is, és a jövő útjait is csak akkor találjuk meg, ha nem adjuk fel elméleti iránytűnket.

A tőke igyekszik lebeszélni bennünket a marxizmusról, vagy tiltani, ahogyan Magyarországon is teszik. A tőke igyekszik elhitetni a munkással, hogy ő nem kizsákmányolt dolgozó, hanem a társadalom szereplője, akiből holnap akár milliárdos is lehet. Igyekszik meggyőzni a dolgozó embert, hogy nem azzal kell törődni, hogy egyesek milliárdosok, mások meg szegények. Sokkal fontosabb probléma, hogy fiúnak érzed magad vagy lánynak.

A tőke tudja, hogy csak a dolgozó tömegek veszélyeztetik a pénz hatalmát. De azt is tudja, hogy jobb megelőzni, hogy a dolgozó osztályok saját alternatívát kínáljanak a konzervatív és liberális projektekkel szemben. A tőke ezért igyekszik anyagilag megvásárolni a dolgozó tömegeket.  A dolgozók politikai törekvéseit pedig igyekszik a konzervatív vagy a liberális tőke politikai projektjeivel felváltani.

A tőke 1989-90-ben felszámolta a szocializmust Kelet-Európában. Ez súlyos csapás volt az egész kommunista mozgalomra. De nem lehet harminc év után is erre hivatkozni! Nem lehet három évtized után is a sebeinket nyalogatni!  Az új realitásokra kell építeni az egyes pártok és a mozgalom megújítását!

Új realitások pedig vannak. Új realitás Kína, Vietnam, Kuba, Laosz, a KNDK léte. A nemzeti sajátosságokra épülő szocialista modellek elutasítása akadályozza a tőkeellenes mozgalom újjászerveződését. A tőkének nem tehetünk nagyobb szívességet annál, hogy mi is kapitalistának nyilvánítjuk a kínai sajátosságú szocializmust.  Nem mehetünk ezen az úton!

Új realitás a háború lehetősége. A tőke a háborút elfogadhatóvá akarja tenni a népek szemében. A demokrácia, az emberi jogok védelméről beszélnek, amikor szövetkeznek a kormányok megdöntésére Szíriában, Belaruszban vagy Észak-Koreában. Mi nem támogathatjuk a nemzeti függetlenségüket hirdető rendszerek megdöntését, nem állhatunk a háború mellé.  Sőt, meg kell próbálni összefogni mindenkivel, aki védi a függetlenség eszméjét és elutasítja a háborút.

Új realitás az is, hogy a tőke válsága egyre több formában válik láthatóvá.  Az EU kínlódása, a lengyel és magyar kormányok elleni nyugati uszítás a tőkés EU válságát mutatja. De ugyanezt jelzi az is, hogy nem volt és nincs közös stratégia a koronavírus elleni harcra.

Miként tudjuk mindezt megértetni az emberekkel, miként tudjuk a tőke elleni harcra szervezni azokat, akik objektíve érdekeltek a tőke, a pénz uralmának megdöntésében, de még nem tudnak vagy nem akarnak érte tenni is valamit? Ez a fő kérdés.

Az új utak, a szocializmusért vívott harc új útjai itt vannak előttünk.  Ragaszkodnunk kell iránytűnkhöz, a marxizmushoz, de intellektuálisan nyitottaknak kell lennünk. Észre kell vennünk azokat, aki belülről akarják akadályozni, ellehetetleníteni a mi munkánkat. Ilyenek voltak és lesznek. De nem mindenki ellenség azok közül, akik mást gondolnak.

Őszinte párbeszédre, bizalomra, egymás tapasztalatainak tiszteletére van szükség a nemzetközi mozgalmunkban. A kétoldalú találkozókkal kell segíteni a szélesebb együttműködés újjáteremtését.

A tőke elleni harchoz bátorság kell. De most legfőképpen munkára van szükség. Arra, hogy az emberek lássanak bennünket az utcákon, a tereken. Arra, hogy eljuttassuk hozzájuk A Szabadságot. Arra, hogy az Interneten a fiatalok mobiljára vigyük eszméinket. Arra, hogy a jövő évi választáson felmutassuk, hogy semmi sem változik, ha az egyik tőkés jön a másik helyett. A megoldás a közösségi társadalom, a szocializmus.

Mi, a Munkáspárt sok mindennel járulhatunk hozzá az új utakhoz. Fel tudjuk mutatni a magyar szocializmus történetét, az 1919-es Tanácsköztársaság, az 1948-89 közötti Magyar Népköztársaság tapasztalatait.

Fel tudjuk mutatni az elmúlt harminc év tanulságait. A Magyar Munkáspárt túlélte az elmúlt évtizedek támadásait, nehézségeit és ma is élő párt, aktív politikai szereplő mind a magyar közéletben, mind külpolitikai téren.

Mi ezen az úton kívánunk haladni a jövőben is.