15 éve, 2006. szeptember 17-én került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök beszéde, amit még májusban, az MSZP frakcióülésén mondott el Balatonőszödön. A beszéd széleskörű felháborodást váltott ki az országban.
Tüntetések kezdődtek Budapesten. A tüntetők megostromolták a Magyar Televízió akkori székházát a budapesti Szabadság téren. Összecsapásra került sor a tüntetők és a rendőrség között. Október 23-án a tüntetések folytatódtak és a rendőrség még keményebben lépett fel.
A Gyurcsány-kormány 2009-ig kitartott, de az MSZP-SZDSZ-kormány nem tudta megtartani a hatalmat. 2010-ben győzött az Orbán Viktor vezette Fidesz.
A Fidesz a 2022-es választások előtt fontos politikai érvként használja az akkori eseményeket, mondván, hogy ha ezt akarjátok újra, szavazzatok Gyurcsányra. Az eseményekről nemzetközi stábbal játékfilm is készült „Elk*rtuk” címmel.
Mit is mondott Gyurcsány?
A miniszterelnök beszédére már kevesen emlékeznek, de az interneten elolvasható teljes terjedelemben. Mi most a leginkább felháborító részeket közöljük. Ilyen kijelentések után bármelyik demokratikus országban lemondott volna a miniszterelnök. Magyarországon nem mondott le.
Mindenekelőtt kiderült, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány becsapta az embereket: „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit!”
Kiderült az is, hogy Gyurcsány nem nagyon törődik az emberek véleményével, nem foglalkozik az utca hangjával: „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”
Láthatóvá vált az is, hogy Gyurcsány lebecsüli Magyarországot: „Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?”
„A Fidesz is vitathatatlan felelősséget visel az eseményekért. A tüntetések nyilvánvaló erkölcsi támogatásával, a kormány elleni fellépésével folyamatos nyomás alatt kívánja tartani a kormányt. Ezzel az MSZP szilárdságát akarja kikezdeni. A Fidesz célja, hogy a 2002 óta tartó és számára kedvezőtlen erőviszonyokat a maga javára megváltoztassa.”
Forradalom vagy nem forradalom?
Az események során vizsgázott a Munkáspárt is. A tüntetésekről nem lehetett azonnal megállapítani, hogy kik is vesznek részt benne és milyen irányt vesznek. Ha a Munkáspárt rosszul ítéli meg a helyzetet, és csatlakozik a tüntetésekhez, veszélybe sodorta volna a párt létét. Ha mégis forradalmi helyzet lett volna, és a Munkáspárt nem cselekszik, nos, ez megbocsáthatatlan bűn lett volna a dolgozó osztályokkal szemben.
A Munkáspárt vezetése napról napra elemezte az eseményeket. Megfigyelőket küldött ki az események színhelyére, sok emberrel konzultált. A párt helyesen döntött: nem volt forradalom!
„A tömegtüntetések nem jelentenek forradalmat. A lakosság túlnyomó többsége részben az erőszakos cselekmények miatt érzett félelme, részben a politikai elbizonytalanodása miatt nem vesz részt az eseményekben. A tüntetők követelései között nem szerepelnek antikapitalista jelszavak és törekvések. A tüntetések vezetése alapvetően a jobboldali és szélsőjobboldali erők kezében van. Az elmúlt időszak eseményei objektíve az egykori rendszerváltók belső harcát jelentik, azaz a két nagy pártcsoportosulás küzdelmét a hatalom megtartásáért az egyik oldalon, illetve a hatalom megszerzéséért a másikon” – jelentette ki a párt Elnöksége szeptember végén.
Thürmer Gyulát megkérdezte a Magyar Rádió arról, hogy kinek használnak az események.
„Kinek jó? Én azt gondolom, hogy a hatalomnak. A hatalomnak, amely most nagyon nyugodtan készülhet az október 1-i választásokra, hiszen felhergelte az embereket, az emberek kimentek az utcára, utána nagyon gyorsan elcsitította őket, most már rendőrterrort gyakorol és senki nem beszél már arról, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hazudott, senki nem beszél már arról, hogy felemelték az ÁFÁ-t és el akarják adni a kórházakat, hanem mindenki arról beszél, hogy az utcán erőszak van.
Meggyőződésem, hogy az emberek azért mentek ki az utcára, mert most már elegük van ebből a politikából. Elegük van abból, hogy 25 százalékos az ÁFA, hogy drága a kenyér, hogy bevezetik a tandíjat, hogy fizetni kell a kórházért és ebből nem kérnek az emberek. Nem kérnek abból a stílusból sem, amit a szocialista párt meghonosított. A választások után azt hitte Gyurcsány Ferenc, hogy mindent szabad, lenyeleti a torkunkon azt a gazdaságpolitikai csomagot, amit Gyurcsány-programnak nevezünk és az emberek azt mondták, hogy nem, nem akarunk ebből. A dolog lényege nem az, ami a Szabadság téren a televíziónál történt és nem az erőszak ennek az eseménysorozatnak a lényege” – hangzott a válasz.
A Munkáspárt utalt arra is, hogy az események folyamatos változáson mentek át, de nem balra tolódtak, hanem jobbra:
„A tömegmegmozdulásokban egy hét alatt jelentős változások mentek végbe. Egyrészt, a tüntetések folyamatossá váltak. Másrészt kiterjedtek az ország számos városára. Harmadrészt, elég markánssá vált a fiatalok részvétele. Negyedrészt, megjelentek az első vezető-koordináló intézmények, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, a Szabad Magyarországért Mozgalom. A tüntetéseken elfogadott nyilatkozatok jelezték a jellemző politikai irányultságot. A nyilatkozatok a Gyurcsány-kormány lemondását, előrehozott választásokat, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelték, de megjelent 1956 folytatásának, a szocialista múlttal való leszámolás igénye is. Támogatóik között megjelentek ismert jobboldali értelmiségiek.”
A Munkáspárt volt az egyetlen párt, amely beszélt a Fidesz felelősségéről is.
„A Fidesz is vitathatatlan felelősséget visel az eseményekért. A tüntetések nyilvánvaló erkölcsi támogatásával, a kormány elleni fellépésével folyamatos nyomás alatt kívánja tartani a kormányt. Ezzel az MSZP szilárdságát akarja kikezdeni. A Fidesz célja, hogy a 2002 óta tartó és számára kedvezőtlen erőviszonyokat a maga javára megváltoztassa.”
Az MSZP „baloldali érzelmű tagjai” nem hallgattak ránk
A Munkáspárt az MSZP „baloldali érzelmű tagjaihoz” is fordult: „Zavarjátok el az MSZP feudális önkényurait, hazugságaiért mondassátok le Gyurcsányt! Vegyétek észre, hogy Gyurcsány lenullázza az MSZP-t, hogy felépíthesse saját kancellárpártját! Vegyétek észre, hogy a felelősség nem csupán Gyurcsányé. A felelősség az MSZP és SZDSZ vezetőéi, parlamenti képviselőié, mindazoké, akik Balatonőszödön tapsoltak Gyurcsány primitív és közönséges beszédéhez. Mindazoké, akik ma is mentegetik, és védeni igyekeznek a védhetetlent, mert féltik jól fizető állásaikat. Azok a szocialista képviselők, akik ott voltak májusban Balatonőszödön, azonnal mondjanak le mandátumukról! Vegyék észre, hogy Gyurcsánynak és kormányának semmi köze a baloldalhoz. Baloldali párt nem vezeti hazugságokba az országot. Baloldali párt nem taszítja a szegényt, a beteget, a gyengét a szakadékba, csak azért, hogy a saját emberei jól éljenek.”
Az MSZP „baloldali érzelmű tagjai” sem akkor, sem később nem hallgattak a Munkáspártra. Megakadályozhatták volna az MSZP liberalizálódását, elejét vehették volna annak, hogy az MSZP eltűnjön a palettáról. Nem tették!
Hova vezetett 2006 ősze?
A 2006 májusában hatalomra került második Gyurcsány-kormány ősszel még megúszta a bukást, a kormány tekintélyét azonban aláásták az események. A kormány bukására végül 2009 tavaszán került sor. Az új miniszterelnök Bajnai Gordon lett.
Világossá vált az is, hogy a nemzetközi tőke nem fogja engedni a kapitalizmus meggyengülését Magyarországon. A nemzetközi tőkének lényegében mindegy, hogy ki a magyar miniszterelnök, a lényeg az, hogy Magyarországon alapvetően rend legyen, az osztályharcot elfojtsák, a profittermelésnek ne legyen akadálya. Az MSZP-SZDSZ uralom ezért mindaddig elfogadható nekik, amíg a fentieket e két párt garantálni tudja.
Ha már nem képes rá, akkor, ha tetszik nekik, ha nem, azon politikai erő mellé fognak állni, amely képes stabilizálni a pénz uralmát. A nyugati tőke kísérletet tett arra, hogy Bajnai Gordon vezetésével létrehozzanak egy új pártot, amely az MSZP helyett átvehetné a vezetést és stabilizálná a kapitalizmust. Bajnai elment Izraelbe is, konzultált a fél világgal, de a kísérlet kudarcba fulladt, Bajnait „tartalékba” helyezték.
Az új erő az Orbán Viktor vezette Fidesz volt. 2010 óta Magyarországnak konzervatív kormánya van. A kapitalizmus maradt, a kormány cserélődött. Az Orbán-kormány stabilizálta a tőke uralmát. Megnyirbálta a szakszervezetek jogait, de elkezdett adni az embereknek.
A Munkáspárt is megszenvedte az eseményeket. 2007-ben, még az MSZP-SZDSZ-kormány idején a Munkáspárt egész vezetését bíróság elé állítottak „nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás” vétségéért. A „bűnünk” az volt, hogy politikai ítéletnek minősítettük a Fővárosi Bíróság egy ítéletét, melyben igazat adtak a pártból kizárt két személynek. Véleményünk szerint a hatalom így állt bosszút a Munkáspárt által kezdeményezett népszavazásért, amelyben két millió ember mondott nemet az MSZP-SZDSZ-kormány tervére, azaz a kórházak eladására. Az MSZP bosszút állt. A Munkáspárt vezetőit felmentették, de a pártot meggyengítették.
A Munkáspárt minden nehézség ellenére ma is él, önálló, baloldali, nemzeti, ellenzéki erő. 2022-ben a Munkáspárt az egyetlen olyan párt lesz a választásokon, amely a közösségi társadalmat akar a pénz uralma ellen.
Az MSZP összeolvad a liberálisokkal, és lassan végleg megszűnik önálló pártként létezni.
