A Munkáspárt folyamatosan követi, hogy a politikai élet szereplői milyen programokkal, illetve víziókkal rukkolnak elő. Eszmei téren is kemény verseny, sőt harc van. Úgyhogy ismernünk kell a többiek gondolatait, és tudnunk kell reagálni rájuk.
A kapitalizmus formája változik, de a lényege nem
Ezt tették elődeink, a marxizmus klasszikusai is. Marx „A Gothai program kritikája” című művében leplezte le a szociáldemokrácia programalkotásának hibáit. Lenin „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban” című írásában ugyanezt tette. Az elemzésük pontos és célirányos. A dolgozatuk igényességét nem a politikai közbeszédben mára meghonosodott anyázás, hanem az elméleti igényesség jellemezte.
A 21. század új kihívásokat jelent, és a válaszoknak is újaknak kell lenniük. Az új válasz azonban nem azt jelenti, hogy sutba lehet dobni mindazt, amit eddig megtudtunk a társadalmi környezetről, a kapitalizmusról. A kapitalizmus már nem az, ami volt valaha Marx vagy akár Lenin idejében. Minden változik. De akárhogyan is változzék a kapitalizmus, a lényege mindig ugyanaz: a pénz uralma.
És még valami nem változik. Mindig voltak és lesznek olyanok, akik szerint nem kell harcolni a pénz urai ellen. Harc nélkül is lehet olyan társadalmat teremteni, ahol nem a pénz parancsol. Jussunk be a parlamentbe, legyen népszavazás! A kormányok adjanak többet a tömegeknek, és eljön az új világ.
Az ISZOMM-jelenségről
Az ISZOMM párt ilyen. 2020-ban jelent meg a politikai palettán az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, rövidítve ISZOMM.
Az ISZOMM vélhetően arra feltételezésre épül, hogy Magyarországon van néhány százezer, úgymond baloldali választó, akik sohasem szavaznának a Fideszre. De nem akarnak az MSZP-re, a DK-ra és a többi magát baloldalinak nevező pártra sem szavazni, mert már nem tartják őket baloldalinak. Feltételezik azt is, hogy ezt a választói kört meg lehet nyerni a szocializmus és Kádár János nevének emlegetésével.
Az első perctől világossá tették, hogy nem beszélnek nagy ideológiai kérdésekről, a tőkés és a dolgozó harcáról. Legyen több a pénz, legyen jobb az emberek élete! Ez mindenki számára érthető!
A módszereikben is visszaköszönnek a politikai divat mai eszközei. Nagyot mondani, meghökkenteni, megragadni az emberek figyelmét. Nem kell belemenni abba, hogy mi a szocializmus, hogy lehet eljutni oda, elég csak eszmei kitűzőként használni, és minden nyilatkozatot refrénnel befejezni: „Igen, szocializmus!”
Az ISZOMM vezetői jól ismerik a parlamenti pártok fogásait. Nyilván felfigyeltek arra, hogy a Fidesz minden programját valamilyen történelmi személyiségről nevezi el. Ügyes fogás! Hát akkor legyen a másik oldalon is valami hasonló! Az ISZOMM párt szeptember 11-én elő is állt a Kádár János Tervvel.
Álszocializmus és ál-Kádár
Nézzük a Kádár János Terv alaptézisét! „Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom annak a Magyarországnak a megteremtéséért küzd, amelynek legfőbb célja a magyar emberek »jóllétének« biztosítása, elsődlegesen pedig a szociális válság felszámolása.
Az ISZOMM ezt a szocializmushoz, korunk szocializmusához vezető út első lépésének tekinti. Ilyen értelemben a szociális válság felszámolása korunk szocializmusa maga.
A Kádár János Terv alapvetően az igényes táplálkozáshoz, a kellő lakhatáshoz, az egészséghez és a fejlődéshez való jogok biztosítására törekszik a szolgáltatásokhoz történő hozzáférés garanciáinak megteremtése révén.”
Szocializmus és Kádár! Ez most a két vezérgondolat az ISZOMM szóhasználatában. Ahogy mondani szokás, lelkük rajta!
Komoly kérdés, hogy lehet-e ma a szocializmus szóval és Kádár nevével választásra menni. Elég mozgató erő-e arra, hogy jelentős szavazói rétegek most az adott párt mellé álljanak, netán bejuttassák a parlamentbe.
A Munkáspárt három évtizede alaposan elemzi a társadalmi folyamatokat. Többször rámutattunk, hogy a rendszerváltáskor az embereket manipulálták. Illúziókba ringatták őket arról, hogy a kapitalizmus, az EU és minden egyéb boldogulást hoz az embereknek és ezért nem is kell tenni semmit. Az elmúlt évek elemzése alapján azt is kimutattuk, hogy az illúziók csökkennek ugyan, de nem tűntek el.
A Munkáspárt elnöke több alkalommal elmondta, hogy nincs forradalmi helyzet. Az elit képes a hatalmat megőrizni, a tömegek pedig egyelőre nem akarnak alapvető változásokat. A helyzet azonban változhat. Ha az EU összeomlik, ha Európában háború tör ki, ha nem sikerül a migrációt megállítani, olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek alapvetően megváltoztathatják a magyar belpolitikai helyzetet is.
A Munkáspárt többször és sokoldalúan elemezte Kádár János életét. Az életművet mikrófinomságú részletekre bontotta és úgy tett történelmi megállapításokat. Minden leírt mondatot vállalni tudunk. Kádár tisztelőinek valós élménye is ezt igazolja. Kádár János és a magyar szocializmus történelmünk fontos és értékes része.
Az ISZOMM zagyván egy halmazba hozza Kádárt. Tartalmatlanul és sejtelmesen bírálja. Játszik Kádár nevével, mint ahogyan játszik a szocializmus eszméjével is. Álszocializmus és ál-Kádár jelenik meg, propagandafogás, és nem hit, nem meggyőződés, nem a jövő útjait meghatározó stratégiai elképzelés.
Mi is a Szanyi féle szocializmus?
A politikai programalkotásban nem büntetik a plágiumot. Úgyhogy a pártok annyit ollóznak ki, ha tetszik, lopnak el más pártok programjaiból, amennyit nem szégyellnek. Mi sem csodálkozunk már azon, hogy saját, munkáspárti gondolatainkat, ötleteinket olvassuk mások elaborátumaiban. Sebaj, ha módjuk van megvalósítani, csinálják, hisz a mi vízióink minden esetben a dolgozókat, a munkásokat szolgálják!
Az ISZOMM Kádár-terve is bőségesen tartalmaz plagizált elemeket. Csakhogy, hiába mondják ugyanazt, amit mi, nagyon is mást értenek rajta. Szanyiék kiindulópontja a kapitalizmusban szocializmust csinálni. Ez a klasszikus revizionizmus.
Programjukban a tőkejövedelemből a tőkés és dolgozó közötti „osztozkodás” arányainak módosítását szorgalmazzák a dolgozok javára. „Az ISZOMM elsősorban a jövő, a jelen és a múlt tekintetében munkájukból élő emberekre összpontosít azzal az igénnyel, hogy a munka és a tőke osztozkodásában az előbbihez tartozóknak sokkal több jár, mint amennyihez ma hozzájutnak. Csak az a cégtulajdonos nem tud többet fizetni a dolgozóknak, aki maga sem él jobban, mint a munkásai.”
Valamikor olvastam ilyen gondolatokat a svéd szociáldemokratáknál. Ők nem mondták, hogy ez lenne a szocializmus. Az ISZOMM ebben látja a szocializmus alapját.
Súlyos tévedés! Ez nem vezethet a szocializmushoz! A mai globális imperializmusban fontos dolog, hogy a dolgozók a szakszervezettel egybe fonódva újabb és újabb reform eredményeket érjenek el, közte a tőke jövedeleméből küzdjék ki bérük emelkedését. Ettől élhetnek jobban, de nem lesznek a közösségi társadalom részesei.
Miért nem? Válasz Marx óta egyszerű. A kapitalista társadalomban a tulajdonviszony alapján mindig más az érdeke a tőkésnek, és megint más a dolgozónak. A tőkésnek van tőkéje, a dolgozónak meg nincs. A tőkés a tulajdon működtetése alapján – melyhez a tőkésállam minden segítséget megad, sőt törvényekkel még jelentős mértékben támogatja is – eldönti az elosztási viszonyokat. A tőkés – Marxtól és Engelstől ismerjük – biztosítja a munkás reprodukálásának, jelen esetben 21. századi feltételeit. Trükkös módon – ezt is állami segítséggel – ad némi „bónuszt”, de ez minden.
Az adópolitikával sem ildomos játszani. Merjék kimondani, a milliárdosokat kell megadóztatni! Ha szocializmust hirdetnek, merjenek kemények lenni. Ja kérem, ha ezt nem teszik, akkor bizony szépen beleülnek a polgári társadalom langyos vizes lavórjába.
Vagy keményen bíráljuk az extraprofit – mely már szuper extra – létét, vagy a lecsurgó konccal megelégszünk. A multik a 2008 óta zajló válságtól egy petákkal se lettek szegényebbek. A szuperextraprofit szárnyal, ami a dinamikusan növekvő kizsákmányolás fokát jelenti.
Nem vitatjuk a nettó minimálbér emelésének szükségességét. Helyes a 250 ezer forintos követelés. A Munkáspárt évek óta ezért küzd. A 200 ezer forintos követelés már 2018-ban szerepelt a Munkáspárt programjában. Akkor, amikor az ISZOMM még nem is létezett.
A kormány is tudja, hogy az emberek több pénzt akarnak. A konzervatív kormány nem véletlenül vette be a kérdést a nemzeti konzultációba. Nem véletlen az sem, hogy a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek az elmúlt napokban meg is egyeztek. Igaz, hogy csak 200 ezer, és nem 250 ezer, adóval megterhelve, tehát nem adómentesen, de ez is valami.
Helyes a 150 ezer forintos minimálnyugdíj követelése. Ez is jó három éve pártunk gondolkodásának része. De nem lehet őszintén küzdeni ezért a társadalmi rétegért, ha a lényeget – amit a kapitalizmus hozott – eltagadják. Ki kell mondani a nyugdíjasok relatív elszegényedésének problémáját. Ezt a gondot csak a közösségi társadalom képes megoldani.
Az egészség ügyében megint a kiindulópontban van az eltérésünk. Meggyőződésünk az egészségügy problémáinak átfogó megoldása csak a GDP 10 százalékos juttatásával lehetséges. A nővér bére fontos, de a műszerezettség, a korszerűsítés ugyanilyen fontos. Az ISZOMM megkerüli és nem mondja ki, hogy mindenki számára teljeskörű ingyenes egészségügyi ellátást kell biztosítani.
A szociális létminimum látszólag jól hangzik. De mi a tartalma? Ez nem munkakötelezettség. A szocializmusban fontos dolog, hogy a teljes foglalkoztatást a munkakötelezettséggel is biztosítsák, hasonlóan a közoktatás és a felsőfokú oktatás a 21. század kihívásaihoz adjon felkészülést. A technika ugrásszerű bővülésé egyfelől válságot hozott a globalizmusra, másfelől egyelőre jól fickándoznak a helyzetben. A kínai tudás a nanotechnológiánál tart, mert a tudást, a képzést helyezték a gondolkodásuk centrumába.
Az ISZOMM által szocializmusnak meghirdetett tétel hamis, igaztalan és leszerelő. A közösségi társadalom alapja az, hogy a társadalmi, közösségi tulajdon túlsúlyban van. Egyfelől van erre általunk megélt tapasztalat, másfelől létezik a kínai sajátos út és az is lehet, hogy felszínre kerülhet további megoldás. Egy biztos, hogy az nem a tőke jövedelem osztozkodását fogja szocializmusnak hirdetni.
Van itt még egy probléma. Miféle szocializmusról álmodozhatnánk, amíg létezik az Európai Unió és a NATO? Az EU-t és a NATO-t nem népek boldogítására hozták létre. Az EU is, a NATO is a tőkés rend védelmezői. Van talán olyan EU- vagy NATO-tagállam, ahol megdöntötték a tőkés rendet? Vajon nem azért törekedett a magyar elit arra, hogy bármi áron, még a nemzeti ipar és mezőgazdaság feláldozása árán is, de bejusson az EU-ba és a NATO-ba?
***
A Munkáspárt egyetértett az ISZOMM ötletével arról, hogy gyűjtsünk aláírásokat annak érdekében, hogy a minimálbér 250 ezer forint legyen adómentesen. Megállapodtunk, hogy ki-ki a saját neve alatt gyűjt. Terveztünk közös akciókat, amelyből egy sajtókonferencia meg is valósult. A Munkáspárt azt is közölte, hogy az aláírásgyűjtés ideje alatt nem bírálja az ISZOMM-ot, függetlenül attól, hogy sok kérdésben nem értünk egyet.
Új időszak következik. A Munkáspárt azt akarja, hogy az emberek a saját tapasztalatuk és a józan ész alapján döntsenek és cselekedjenek. Ne üljenek fel senkinek, aki könnyű sikert ígér! A kapitalizmus becsapja az embereket, sokat ígér, de csak keveseknek ad. A hamis próféták lefegyverzik a munkást, a dolgozót. A mi dolgunk leleplezni mindezt.
Hajdu József
