Ajándék helyett óriási pofont adott Karácsony Gergely az MSZP-nek. A Párbeszéd és az MSZP közös jelöltje október 8-án visszalépett az ellenzéki miniszterelnök-jelöltségi versenyből és ráadásul Márki-Zay Péter javára lépett vissza.
Nem tudni, hogy megbeszélte-e az MSZP vezetőivel vagy sem. De voltaképpen lényegtelen. A pofon az pofon, ráadásul nagy.
MSZP – nincs menekülés a politikai dugóhúzóból
Az MSZP számára ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök-jelölti versenyből kiesett, lévén nincs jelöltje. Az egyéni választókerületben a 106-ból 16-ban várható az MSZP önálló jelöltjének a győzelme. A miniszterelnök-jelölt visszalépése azonban óhatatlanul hat az egyéni jelöltek sorsára is, hiszen a flotta zászlós hajója süllyedt el.
Az MSZP Márki-Zay sikere láttán azt akarta elérni, hogy Karácsony és Márki-Zay együtt induljanak. Az ötlet nem csak kétségbeesett volt, de buta is, nem is lett belőle semmi.
Az MSZP nyilván nem örült Karácsony pofonjának. „Az MSZP azon túl, hogy tudomásul veszi Karácsony Gergely döntését, a továbbiakban is azért dolgozik, hogy 2022-ben megvalósuljon a változást akaró emberek és az ellenzéki pártok közös célja. Hisszük, hogy kormányváltásra van szükség ahhoz, hogy egy igazságos, szabad, szolidáris és zöld Magyarországot hozhassunk létre” – jelentette be az MSZP vezetése.
Ki mögé állnak? Itt a válasz: „Álláspontunk változatlan, az előválasztáson sikeresen szereplő miniszterelnök-jelöltet támogatjuk a 2022-es országgyűlési választáson.” Nem túl elvi válasz, de elvi választ manapság már nem lehet az MSZP-től várni.
Kemény döntés vár rájuk. Ha Dobrev mellé állnak, akkor gyakorlatilag beolvadnak abba a DK-ba, amely az MSZP halálát akarta és mindent meg is tett ennek érdekében. Dobrev mellé állhat persze a vezetés, de mit mondanak erre az MSZP tagjai és szavazói?
Ha Márki-Zay mellé állnak, akkor zsákbamacskát vesznek, nem tudni, hogy mi van valójában a zsákjában. Egy biztos: nem az MSZP programja.
Az MSZP vezetése dönthet úgy, hogy kiszáll az egész ellenzéki buliból, ami már nyilvánvalóan semmit sem hoz nekik. Lehet, hogy a tagjainak és szavazóiknak egy része örülne is neki. De az is biztos, hogy az ellenzék győzelme esetén kihagynák őket az osztozkodásból. A vereség esetén pedig ők lennének a bűnbakok. Sakk-matt!
Egyes vélemények szerint Gyurcsány tudja, hogy 2022 nem feltétlenül hozza meg nekik a győzelmet Orbán felett. De meghozhatja neki a totális győzelmet az ellenzéki pártok felett. Egyedül maradna, mint az ellenzék legnagyobb ereje. Gyurcsány 1961-ben született, az idén töltötte be a hatvanat. 2026-ban is csak 65 éves lesz. Lehet, hogy erre megy ki a játék?
Az MSZP saját magát kormányozta a halálos csapdába
Az MSZP csak magát okolhatja. Az MSZP saját magát kormányozta bele a halálos csapdába, 32 éve, 1989. október 7-én verték szét a Magyar Szocialista Munkáspártot és hozták létre a mai MSZP-t. Az MSZMP liberálisai élükön Nyers Rezsővel, a nacionalisták, köztük Pozsgay Imre és a pragmatista technokrata csoport, Németh Miklós, Horn Gyula, Kovács László és társaik egy pillanatra egymásra találtak. Az MSZMP nem mehet az 1990. évi választásra! Ezt kérte tőlük a nyugat. Ha megteszik, menlevelet, sőt belépőt kapnak az új rendszerbe. Megtették! Így született meg az MSZP. Ezt a születésnapot ünnepelték az MSZP-sek, s ebbe rondított bele Karácsony.
1990-ben a tőke abban bízott, hogy a magyar rendszerváltó erők, a polgári pártok és a mögöttük lévő vállalkozói, értelmiségi kör 1990-94 között megerősödnek és akkor végleg el lehet felejteni az MSZP figuráit. Nem ez történt!
Az Antall-kormány alatt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) felőrlődött. Túl sok feladatot jelentett a rendszerváltás, az emberek számára pedig túl nagy volt a változás. A kérdés nem csak az volt, hogy megbukik-e az MDF, hanem az is, hogy a kapitalista rendszer összeomlik, és a magyar társadalom vagy a szocializmus felé vagy valamilyen harmadik út felé fordul.
A tőke, a hazai és a nemzetközi, olyan megoldást keresett, amit az emberek elfogadnak, de marad a kapitalizmus is. Ez a megoldás az MSZP és személy szerint Horn Gyula volt. Horn értette a szocializmusban felnőtt emberek nyelvét. Azt mondta, amit hallani akartak. Kijavítjuk a rendszerváltás hibáit, megint jó lesz, mint régen. Népszerű intézkedéseket hirdettek, többek között gyorsan ingyenessé tették a közlekedést a 65 éven felettieknek.
Az MSZP-t egyedül azonban nem volt szabad beengedni a hatalomba. Kellett valaki, aki kézben tartja Hornt is, az MSZP-t is. Ez volt a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a liberális fő erő.
Az SZDSZ vállalta, hogy itthon és nemzetközi téren tisztára mossa az MSZP-t és magát Hornt is. Nem szabad elfeledni, hogy Horn a kádári MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője volt. Egyike volt azon 16 ezer személynek, akik 1956-os érdemeikért megkapták a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet.
Nem keveset kellett tehát tisztába tenni Horn múltjából, de az SZDSZ vállalta. Cserébe az MSZP és Horn úgy táncolt, ahogyan a liberálisok fütyültek. Ezt viszont Horn vállalta.
A nép bevette, nem tört ki forradalom, a kapitalizmus tovább működött. Horn ezzel a háttérrel úgy érezte, hogy mindent megtehet. Kormányzásuk alatt eladtak minden állami vagyont, a nyugati tőke kiszolgálójává tették Magyarországot.
A liberális-szocdem összefogás következménye nem csak az volt, hogy az MSZP-kormányok liberális politikát folytattak. A legsúlyosabb következmény az volt, hogy az MSZP elvesztette a kapcsolatot az egyszerű emberekkel. Már nem a dolgozók fejével gondolkodtak, hanem a hatalom birtokosainak, a milliárdosoknak a fejével.
Horn távozásával eltűnt az élő kapocs a szocialista múlt és az MSZP jelene között. Horn után már nem akadt hozzá hasonló kaliberű pártelnök sem. A 2002-es választásokon olyan ember lett a miniszterelnök jelölt, aki nem volt tagja az MSZP vezetésének,
Medgyessy Péter.
Gyurcsány – a nagy túlélő
Medgyessy ugyan a Kádár-rendszerben is betöltött vezető tisztségeket, de nem pártpolitikus volt, nem volt pártháttere. Ez nagyon gyorsan visszaütött. Amikor a hazai és nemzetközi liberális tőke azt látta, hogy Medgyessy nem tudja teljesíteni elvárásaikat, megszervezték az alkotmányos puccsot. Egy minden hájjal megkent kalandor, Gyurcsány Ferenc elnyerte a liberálisok támogatását és maga mögé állította az MSZP vezetőinek új generációját.
Nem volt nehéz. A háttérben Apró Piroska állt, aki a Kádár-korszak ismert személyiségének, Apró Antalnak a leánya. Mint köztudott, ő Dobrev Klára anyja, Gyurcsány anyósa. Apró Piroska személye egyszerre jelentett belépőt a liberális körökbe és elfogadottságot az MSZP egyszerű tagjai előtt. Innen indult el az a ma is élő mítosz, miszerint Gyurcsány valójában a szocialista múltat, vagy legalább is annak emlékét védi.
Gyurcsány évtizedekig kormányozhatott volna, ha nem jön közbe a tőkés világválság. Rosszul reagált a válságra. Úgy gondolta, hogy a nyugati tőke kisegíti, ha mindenben elfogadja az EU, az IMF liberális politikáját. Gyurcsány megtette, amit az EU és az IMF tanácsolt. Megszorításokat vezetett be, amelyeket az emberek egyre kevésbé tudtak és akartak elviselni.
Bekövetkezett a belpolitikai válság, a TV-ostroma, a rendőrség erőszakos fellépései 2006-ban. Világossá vált, hogy Gyurcsány nem képes erőszak nélkül fenntartani a kapitalizmust. A nyugat békés megoldást akart, így nem állt mellé, mennie kellett.
A nyugati liberális tőke valóban nem állt mellé, de nem is engedte el a kezét. Gyurcsány más stratégiai megbízást kapott. Építsen fel egy új pártot, amely képes az egyre hanyatló MSZP helyébe lépni, és képes új alapokon egyesíteni a liberális erőket.
A liberálisok szellemi és politikai vezetői, köztük Kis János, Pető Iván, Demszky Gábor az egykori szamizdatos nemzedékből jöttek. Ők voltak azok, akik a szocializmus ellen illegális szervezeteket hoztak létre, és részt vettek a rendszerváltásban is. Ez a nemzedék mindent elutasított, ami nem liberális volt. Gyurcsány feladata olyan párt felépítése volt, amely korszerűen, pragmatikusan gondolkodó liberálisokat tömörít.
Az új párt, a Demokratikus Koalíció sikeres vállalkozásnak bizonyult. Gyurcsány megtörte az MSZP gerincét. Az MSZP tehetősebb része elindult a DK felé. Ez a folyamat felőrölte az MSZP legendás szervezettséget. Az MSZP teljes felbomlása már csak idő kérdése volt.
Gyurcsány számára nagy kihívás volt az új politikai erők megjelenése. A Lehet Más a Politika Párt nyíltan az egykori SZDSZ helyét akarta átvenni. Hiába volt a külföldi támogatás, az LMP nem tudta ezt a szerepet betölteni. Az eleinte nagy áttörést ígérő Momentum sem vált új átfogó politikai mozgalommá. 2019-20-ra világossá vált, hogy az ellenzéki téren a DK, és személy szerint Gyurcsány a meghatározó figura.
Az MSZP rosszul reagált a fejleményekre
Egy reális kiút kínálkozott: visszatérni a klasszikus szociáldemokrata értékekhez, feladni a liberális politikát, nyitni minden létező baloldali erő felé. Ez lehetővé tette volna a rendszerváltásban csalódott rétegek megnyerését és egy erős szociáldemokrata párt felépítését.
Az MSZP-ben évekig tartó politikai háború indult el. A végeredmény ismét lesújtó volt. Az MSZP vezetése nem mondott le a liberális politikáról. A menekülési utat az ellenzéki pártok összefogásában látták. Abban bíztak, hogy az MSZP korábbi szervezeti hálózatára támaszkodva az ellenzéki pártok összefogásának motorjává válhatnak. Az összefogáson belül a szociális problémákra helyezték a hangsúlyt, mondván, hogy ők a dolgozók, a szegények képviselői.
2014-ben Botka László szegedi polgármester viszonylag radikális programja komoly változást hozhatott volna. Az MSZP liberálisai végül megbuktatták Botkát. Az MSZP nem vállalta a „Fizessenek a gazdagok!” programot.
Innen tovább zuhanás a mélybe. 2010-ben az MSZP még a parlamenti helyek 15.28 százalékát birtokolta, 2018-ra ez 8 százalékra esett vissza.
Lesz az alternatív kormányból valóságos kormány?
A 2019-es önkormányzati választáson elért siker után a DK, és ismert képviselőik, elsősorban Dobrev és Karácsony megkapták a nyugati liberális körök támogatását. A nyugati média melléjük állt. Dobrevből egy perc alatt EP alelnököt csináltak.
A jelzés világos volt. A nyugati tőkés körök készek segíteni egy alternatív kormány felépítését, amely szükség esetén felválthatja az Orbán-kormányt. A nyugat lovat adott Karácsony alá, engedte, hogy Karácsony az alternatív miniszterelnök szerepét játssza. Dobrev számára az EP biztosította a nemzetközi hátteret, a folyamatos szereplést, és sok minden egyebet.
Napjaink kérdése az, hogy a nyugati liberális körök végleg a DK-t tekintik-e azon politikai erőnek, amely képes a magyar kapitalizmust tovább üzemeltetni vagy minden ellenszenvük ellenére továbbra is úgy gondolják, hogy a kapitalizmus globális érdekei szempontjából jobb, ha az Orbán-kormány marad.
A választ nem tudjuk, talán még nincs is meg. Látni azonban, hogy a nyugat engedi magyar liberális ellenzék hibridháború taktikáját, amibe a klasszikus média mellett belefér a személyes lejáratás, a rágalmazás, a hazugság, a választási eredmény megkérdőjelezése, akármi.
Kormányzásuk alatt eladtak minden állami vagyont, a nyugati tőke kiszolgálójává tették Magyarországot.
Már nem a dolgozók fejével gondolkodtak, hanem a hatalom birtokosainak,
a milliárdosoknak a fejével.
