Szólaltassuk meg a kor egykori szereplőit! Hogy látták ők? Mit gondoltak ők 1956-ról! Kádár János, az MSZMP főtitkára 1956-1988 között. Nagy Imre miniszterelnök 1956 őszén. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke 1949-1976 között. Josip Broz Tito, Jugoszlávia párt- és állami vezetője 1939-1980 között.
Nemzeti tragédia (Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Részlet)
„Kádár a 60. születésnapján nagyon pontosan fogalmazott: „1956-ban olyan súlyos, kritikus helyzet állott elő, amelynek tudományosan ellenforradalom a megnevezése. Mi tudjuk, hogy annak, ami 1956-ban történt, ez a tudományos meghatározása. De van más fogalom is, amit mindnyájan elfogadhatunk: az egy nemzeti tragédia volt. Tragédia a párt számára, a munkásosztály számára, a nép számára és az egyes emberek számára is. Úttévesztés történt, és ebből tragédia jött létre.” Hogy egy kommunista vezető nemzeti tragédiának nevez egy ellenforradalmat, jelzi, milyen összetett folyamatról volt szó.”
Kádár János Mihail Gorbacsovnak Nagy Imréről
„Én mind a mai napig úgy vélem, s kérem, ne értsenek félre, hogy Nagy Imre maga nem akarta az ellenforradalmat, de az események logikája ahhoz vezetett, hogy ő végső soron lehetővé tette az ellenforradalom számára, hogy kibontakozzék, s nem csak a párt, a haza árulójává is vált.” (Moszkva, 1985. szeptember)
Csou En-laj beszéde a budapesti MÉMOSZ-székházban tartott pártaktíván 1957. Január 16-án (részlet)
„A magyar események igazolták a marxizmus-leninizmusnak az osztályharcról szóló alapvető elveit, bebizonyították, hogy a kizsákmányoló osztályok harc nélkül nem mondanak le pozícióikról. Bebizonyították azt is, hogy ezek az osztályok az imperialisták támogatásával mindig és mindenkor újra a munkásság és a parasztság nyakába akarják ültetni reakciós uralmukat. Erre tettek kísérletet a múltban, de most és a jövőben sem mondanak le ezekről a törekvésekről.“
Egy harmadik világháború veszélye (Josip Broz Tito 1956. november 11-i pulai beszéde. Részlet)
„Még mielőtt a második szovjet beavatkozásról szólnék, el kell mondanom, hogy a magyarországi helyzet olyan lett – és erről bizonyára ti is sokat olvastatok –, hogy már világosan látszott, milyen borzalmas gyilkolások következnek majd be, milyen borzalmas polgárháború van kilátásban Magyarországon, ahol a szocializmus alapjait, meglehet, teljesen aláásták, és ami miatt egy harmadik világháborúra is sor kerülhetett volna. A szovjet kormány ugyanis nem tűrhette volna el a Nyugat beavatkozását, a horthysták, a régi reakciósok uralomra jutását.
De mit is csináltak ezek a reakciós elemek? Már az imént elmondottam, hogy ezek az elemek egykettőre megmutatták valódi arculatukat. Világos volt, hogy ezek az elemek egyre nagyobb teret hódítottak maguknak, mert hiszen elrendelték, hogy többé nem szabad használni az elvtárs szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös csillagot. Világosan látszott ez abból is, hogy a kommunista nem merte többé azt mondani, hogy kommunista, mert ellenkező esetben végeztek volna vele. Látszott ez abból is, hogy kommunistákat felakasztottak. Ha mindez csak egy esetben fordult volna elő, csak akkor nem lett volna oly borzalmas, ha egy csoportnyi ember végezte volna, de ez általános mészárlás volt. Sopronban 20 kommunistát akasztottak fel. Az utcákon fogdosták és gyilkolták meg az embereket, csupán azért, mert sárga cipőt hordtak, azért, mert sárga cipőt leggyakrabban a rendőrség tagjai viseltek. Behatoltak a házakba, és öldösték a kommunistákat. Ezt cselekedte a szabadjára engedett fasiszta, reakciós csőcselék. Nagy Imre kormánya semmit sem tett, hogy ezt megakadályozza. Szüntelenül siránkozott a rádión keresztül, segítséget hívogatott, ahelyett, hogy harcolt volna az ilyesmi ellen és valami úton-módon akaratát nyilvánította volna arra, hogy útját állja a kommunisták és a haladó szellemű emberek legyilkolásának. Ehelyett kiáltványt adott ki, azaz szózatot, amellyel lemondott a varsói egyezményről, hogy kinyilvánítsa az ország függetlenségét stb. Mintha az adott pillanatban ez lett volna a legfontosabb! Mintha a varsói egyezményből való kilépés jelentett volna valamit!”
