“Talán ismerősen cseng a Pragmatica Sanctio, amiben III. Károly történyesítette a Habsburg Birodalom feloszthatatlanságát és a nőági örökösödést.
Reformok? Win-win!
Mária Terézia nevéről a számtalan általa végeztetett reform jut eszünkbe: megduplázta a hadsereg létszámát, megreformálta a hadsereget és az igazságszolgáltatást, és felállított egy felsőbb bíróságot. Új struktúrákat alakított ki az oktatási rendszerben is, azzal a céllal, hogy bevezesse a tankötelezettséget, valamint szabványosította a mértékegységeket.
Azonban senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy mindezt azért csinálta, hogy a köznép sora végre jobban menjen. Legfőbb motivációja az volt, hogy a változások a legnagyobb hasznot hozzák az állam és a dinasztia számára. Célja a Habsburg uralom biztosítása, valamint a katonai és politikai képességek fejlesztése volt, hogy Ausztria ne maradjon le a többi európai nagyhatalom mögött. Az, hogy ezek az újítások megkönnyíthetik az egyén életét, csak másodlagos jelentőségű volt.
Tűnjetek el (a Föld színéről is)!
Mária Terézia bigott katolikusként élt. Így – ha nem tekintjük a történelem egyéb periódusait – azt gondolhatnánk, toleráns uralkodó volt, ám ez egyáltalán nem igaz. Uralkodása legsötétebb időszakában üldözte és elűzte a zsidó embereket birodalmának minden részéből, és idős korára is csak kicsit mérsékelte ezeket a rendeleteket.
Most mondhatnánk, hogy ja, persze, akkoriban ki nem volt ilyen kegyetlen? De intézkedéseiről még a saját fiának, Józsefnek is ez volt a véleménye: „Igazságtalan, istentelen, lehetetlen, káros és nevetséges.”
