A technika fejlődését az új technológiák mellett az új anyagok megjelenése lendítette előre, mint a fémötvözetek vagy a szilikon. Kifejezetten ilyenek a műanyagok, melyek tartósabb, praktikusabb, jobban formálható, a gyártás oldaláról „szaporább” anyagnak minősülnek.
Bár a műanyagok gyártása kétségkívül forradalmasította a mindennapi élet legtöbb aspektusát az egyszerű napszemüvegtől az óriási gépalkatrészekig, két extrém módon környezetszennyező tevékenység felemelkedését is megkoronázta. Jelen esetben ez a műanyagból előállított dolgok „fogyasztása” – melyek közül már inkább átok, mint áldás kategóriába esik -, például a PET-palack, illetve az olajipar, aminek a műanyag egyáltalán a létét köszönheti.
Mára a műanyag elérte azt a kritikus tömeget, ami már nemcsak, hogy nem tolerálható mennyiségben önti el a világunkat, de az apró mikroműanyagokról kiderült, hogy egészségkárosítók is, úgyhogy ennek a vonalnak biztosan véget kell vetni valamilyen módon.
Vadonatúj textilek bőr és selyem helyett
Ha a környezetszennyezésre gondolunk, legtöbbször füstöt okádó kamionok vagy hatalmas bányagépek jutnak eszünkbe, pedig a fogasokon sorakozó kis fodros ruhák előállítása éves szinten a szén-dioxid-kibocsájtás 10 százalékáért felelős. Egy konfekcióáru előállítása ráadásul 2700 liter vizet emészt fel, a pamut feldolgozásához pedig többezer kémiai anyagot használnak, tehát a divatipar biztosan nem érdemel zöldmedált.”
