A birodalmak nem élnek örökké. Róma 422 éven át mondhatta magát az akkori világ urának. A Kelet-Római Birodalom, Bizánc jól meghúzódott Európa és Ázsia találkozásánál. Bizánc maradt 1123 évig, egészen addig, amíg az oszmán csapatok el nem foglalták, és lett belőle Konstantinápoly, illetve Isztambul. Az Oszmán Birodalom 623 éven át tartotta magát.
A régebbi birodalmak tovább éltek, mint az újkeletűek. Az egyiptomi birodalom 3469 éven működött. De Hitler Harmadik Birodalma csak 12 évig húzta.
A birodalmak életében van felfelé ívelő szakasz, mondhatni a tündöklés kora, amit a csendes, nagy fordulók nélküli működés követ, majd jön a hanyatlás és a bukás.
A birodalmak születését és működését azt teszi lehetővé, hogy olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek meghaladják a környező világ képességeit. E képesség sok minden lehet. Gazdasági erő, gyarmatok, szellemi potenciál, katonai fölény, nagyobb lakosság. Általában több tényező együtthatása tesz egy országot birodalommá.
Birodalom-e az Európai Unió? Az 1957-ben létrehozott Közös Piacot még nem lenne helyes birodalomnak nevezni, de a belőle kinövő és 1993 óta létező EU-t már mindenképpen.
Milyen képességek tették birodalommá az EU-t?
Az EU zseniális ötletre épült, a német és a francia tőke kiegyezésére. A németek és a franciák évszázadokon át verték egymást. Hol a franciák foglalták el Berlint, hol a németek Párizst. Tartósan egyikük sem tudta hatalma alá vonni Európát.
Olyan mechanizmust akartak, amely nem engedi a tőkéscsoportok ellentéteit végletesen kiéleződni, nem engedi, hogy az ellentétek háborúhoz vezessenek. Az EU ezt a funkcióját betöltötte, hiszen az európai tőkés országok egymás közötti ellentéteit sikerült kordában tartani.
A német-francia kiegyezés nem csak politikailag és lélektanilag adott új képességet az EU-nak, hanem a tudomány, a technika, a gazdaság terén is. A konkurencia megmaradt, de megjelentek a közös német-francia alkotások, az Airbustól kezdve a német-francia harckocsiig.
Az EU minőségileg új képességet hozott létre a piacok egyesítésével. Olyanra már volt példa, hogy egész Nyugat-Európa gazdasága a hitleri birodalomnak dolgozott, de békeidőben, az érdekek összehangolására épülő gazdálkodás még nem volt.
A békeidő kifejezés persze némileg túlzás. 1945 óta ugyan nem robbant ki világháború, de 1945-1991 között folyt a hidegháború a szocialista országok ellen. Az EU minden képességét annak a célnak a jegyében fejlesztette ki, hogy legyőzzék a Szovjetuniót és a kelet-európai szocialista országokat.
Minden birodalom, így az EU létének is fontos része a közös ideológia. Az EU vezetőinek sikerült háttérbe szorítani a nacionalizmust, és az EU-t közös európai értékként eladni az embereknek. A közös európaiságba sok minden belefért. Az emberekbe beleszuggerálták a szovjet-és kommunistaellenességet. Elhitették, hogy a jog, a szabadság csak az, amit ők annak nyilvánítanak.
Kialakították a bűnös nemzet fogalmát is. A németeknek bűnhődniük kellett a holokausztért. Ez olyan jól sikerült, hogy a németek elfelejtették történelmüket, nemzeti értékeiket.
Az EU számára fontos képességet jelentett az a tény, hogy az Egyesült Államok kezdettől fogva fantáziát látott az EU-ban, és rengeteg pénzzel támogatta. Az EU-t gazdaságilag hozzákötötte az USA-hoz. Katonailag pedig a NATO volt az összekötő kapocs. Mindenki önálló, független, de a szálakat az USA mozgatta.
Az EU teljesítette küldetését. Nem került sor német-francia háborúra. Az EU, igaz nem egyedül, hanem az USA-val és a NATO-val együtt, de képes volt térdre kényszeríteni a szocialista országokat. Nyugat-Európa lakossága elfogadta a kapitalizmust. Az 1968-as párizsi eseményeket leszámítva a forradalomnak még a gondolata sem merült fel.
Az EU 2007-re elérte a csúcsot. A lisszaboni szerződés megteremtette az európai állam kereteit. Innen tovább csak idő kérdése volt, hogy mikor válik európai egyesült államokká. 2007-re csatoltak minden olyan államot, amelyet nagyobb nehézségek nélkül csatolni lehetett, még Romániát is. Horvátország 2013-ig várt, de itt a bővítés folyamata le is állt.
A csúcstól a szakadékig hosszú az út
A birodalmakat gyakran külső erők győzik le háborúban. De nem mindig. Van, amikor a birodalom nem képes a világ változásait követni, és elveszti azokat a képességeket, amelyek valaha naggyá tették.
A világ megváltozott. Az 1945-ben legyőzött Németországból nagyhatalom lett, amelytől Európa nagy része függ gazdaságilag. A német-francia házasság kezdett szűkké válni mindkettőjük számára.
1991-ben Kelet-Európában befejeződött a szocialista államok felszámolása. A hagyományos ellenség eltűnt. Olyan rendszerek jöttek létre, amelyek jellegükben ugyanolyan tőkések voltak, mint az EU bármely korábbi országa.
Ha nincs közös ellenség, a barátok esnek egymásnak, és főleg vezető hatalomnak. Nagy-Britannia tőkés körei elsőként döntöttek úgy, hogy az EU már nem alkalmas az érdekeik érvényesítésére. Az EU-ban nem tudják a németeket és a franciákat legyőzni. Érdemes egy másik szövetség után nézni, mint mondjuk egy USA által támogatott brit-lengyel-román konstrukció.
A problémát súlyosbította, hogy a kelet-európai tőkés államok néhány év alatt felnőttek, és megjelentek a saját igényeik. Egyik sem akar kilépni az EU-ból, de több teret akar magának. Ha sikerülne Ukrajnát, Belaruszt, a Balkán megmaradt részét megszerezni, a kelet-európai tőkés körök is érvényesíthetnék érdekeiket. Csakhogy itt útjukat állja Oroszország és részben Kína, sőt Törökország is. Másrészt a német-francia kettős sem szeretne kimaradni az osztozkodásról.
Az EU tévesen, birodalomként viselkedett más új kihívásokkal szemben. Kína nagy piac, tehát meg kell hódítani, eladni a kínaiaknak, mindent, amit lehet. Ez a szemlélet ideig óráig sikeres volt, és rengeteg pénzt hozott a németeknek is, a franciáknak is.
Nem vették azonban észre, hogy Kína több, mint egy nagy piac. A kínai diákok elárasztották a nyugati egyetemeket, a szakembereik bekerültek a nagy nyugati cégekbe. Aztán jött az 5G, a Huawei, és az EU rádöbbent arra, hogy az EU lemaradt, Kína egyre több ponton hagyja le Európát.
Megváltoztak a nyugat-európai társadalmak, amelyekre az EU épül. A békés fejlődés elkényelmesítette az embereket. Jött az olcsó munkaerő előbb a volt gyarmatokról, majd az újonnan csatlakozott kelet-európai országokból.
A tőkések hatékony intézményeket állítottak fel a szociális problémák kezelésére. Megvették a szakszervezeti vezetőket és a baloldali pártok egy részét. A szegény és gazdag problémájáról a figyelmet átterelték a nemek közötti problémákra, a szexuális magatartásra. Az USA-ból pénzelt liberális propaganda is megtette a hatását. Az emberek el kezdtek hinni a korlátlan szabadságban, az egyén abszolút függetlenségében.
Az értékvesztés azonban kockázatos, hiszen alááshatja magát a tőkés rendet. A tőke felkarolt új tendenciákat. Kezdték beengedni a radikális jobboldalt, sőt a nacionalizmust is. Egyes helyeken még attól sem zárkóztak el, hogy a kommunista hátterű pártokkal is legyen valamilyen kapcsolat. Ez azonban nem változtatta meg az EU alapvetően antikommunista politikáját, amit a kelet-európai rendszerek még külön is igényelnek.
Az európai társadalmak értékválságát a migránsügy mélyítette el véglegesen. A migráció beengedése a tőke számára jó ötletnek tűnt a társadalmak feldarabolására, a tőkeellenes erők megosztására. Kiderült azonban, hogy a migráció által behozott civilizáció nem összeegyeztethető az európai hagyományos értékekkel. Az EU liberális vezetői a hatékony védekezés helyett megadták magukat az idegen kultúráknak.
Az EU válságát előmozdította az is, hogy megváltozott az USA magatartása. Trump megígérte, hogy megmenti az EU-t, de csak akkor, ha az EU igazodik az amerikai rendhez. Az EU akkori vezetői ebbe nem mentek bele.
Biden az európai liberálisok mellé állt. Tegyenek ők rendet, vívják meg ők a háborúikat! De az USA-nak nem kell az EU. Az USA a háttérből akarja irányítani Európát. Ennek része az új integrációk létrehozása.
EU: bukás vagy újabb felemelkedés?
Az EU jövője függ a nemzetközi környezettől. Össze is omolhat külső tényezők hatására. Mint mondottuk, az USA kiszolgáló szervezetté teheti az EU-t. Kína globális erősödése végképpen leértékelheti az EU-t. És akkor még nem beszéltünk Oroszországról. Ha az EU a háborút választja a túléléshez, akkor tudni kell, hogy az oroszok eddig évszázadonként egyszer elfoglalták Berlint. A megegyezés megmenthetné az EU-t is.
Az EU azonban túl jó intézmény ahhoz, hogy csak úgy kidobják. A liberálisok végig akarják vinni az egységes Európa megteremtését. A pénz, a tőke mindent megold, ha minden akadályt megszüntetünk. Pillanatnyilag ezt képviseli Németország és Franciaország is. A liberális Európa megvalósítható koncepció. Kemény küzdelemmel, de megvalósítható. De a végeredmény elszomorító lenne: egy értékeitől megfosztott zombi a bankok kezében.
A konzervatív erők a nemzetek megerősítésében, a nemzetek közötti együttműködésben látják a jövőt. Ezt képviselik a visegrádi négyek és még néhány nyugat-európai párt és mozgalom is. Erős eszméket képviselnek, de sok mindenben függenek a német tőkétől, és sok mindenben vállalnak fel kompromisszumokat. A liberálisok most mindent megtesznek azért, hogy kiszorítsák a konzervatívokat. Sok minden múlik a jövő évi magyar választásokon is.
Mindkét álláspont közös abban, hogy az EU megmenthető, megreformálható, azaz nem kell hozzányúlni az EU társadalmi alapjához, a kapitalizmushoz. A mai európai kommunista és munkáspártok többsége azon a véleményen van, hogy az EU-t nem lehet megreformálni. A reformok nem oldják meg ugyanis az európai társadalmak belső válságát és nem szüntetik meg a tőkés erők egymás elleni küzdelmét az új piacokért.
Európa antikapitalista átalakítása szerepel a marxista pártok programjában, de egyelőre nincs olyan forradalmi helyzet, amely lehetővé tenné megvalósításukat.
A világ azonban változik. Elég gondolni arra, hogy Európa a háború szélére jutott Oroszországgal, kínlódik a migráns üggyel és nem látni még a koronavírus válság végét sem.
Előállhat olyan helyzet, hogy éppen a tőke tehetetlensége, az EU nyilvánvaló cselekvőképtelensége fordítja a tömegeket a tőkésosztályok ellen, és vezethet el egy új integrációhoz, a népek demokratikus együttműködéséhez.
