“Amikor fiatal, életerős emberek életéért küzdenek a kórházakban, mindig elszorul a szívem. Mélyen együttérzek a coviddal kórházba került olimpikonunkkal, Csollány Szilveszterrel is, aki jelenleg lélegeztetőgépen van.
Érdekes viszont azt látni, hogy egy ember betegsége mennyire könnyen saját világnézetünk gátlástalan igazolásának eszközévé válhat, miközben sokan még mindig érinthetetlen szent tehénként gondolnak az élsportolókra. Hiszem, hogy mindkét nézőpont hibás és káros.
Hol birkázzák, hol szent tehénként tekintenek rá
Alig jöttek ki a hivatalos hírek a sportoló állapotával kapcsolatban, hamarosan az is kiderült, hogy Csollány keményvonalas oltásellenes oldalak tartalmait osztogatta, és az ezekhez tartozó hírhedt csoportokban rendszeresen kommentelt is. Kíváncsiságból persze én is megnéztem az oldalát, ahol volt minden, mint a búcsúban, a kommentek között: volt, aki csak csendesen megjegyezte, hogy most azért „Van miért bocsánatot kérni, önmagadtól is.”
Míg mások egyenesen nyilvánvalóvá tették: „Megérdemled, hogy felfordulj, agyatlan laposföldhívő birka, miattatok van még mindig járvány, ami miatt mi is szopunk.” Bár a kárörvendő, kegyetlenkedő kommentekből sem volt kevés, ezzel párhuzamosan elindult egy meglepően érdekes diskurzus is arról: vajon egy élsportoló esetében – aki nem csupán közszereplő, de egy ország büszkesége, példaképe is – vajon szabad-e, érdemes-e, kell-e beszélni arról, ha esetleg káros tanokat hirdet?”
