A Szabadság mostani száma a Munkáspárt születésnapja előtt jelenik meg. A Központi Bizottság is most tartja ez évi utolsó ülését. Jó alkalom a közös értékelésre. Lapunkban évvégi zárszámadásra kértük a Munkáspárt elnökét.
Régen csak hallomásból ismertük a kapitalizmust, nem úgy, mint ma
Munka közben találtuk elnök elvtársat, éppen okleveleket írt alá. Mindegyiknél megállt, elgondolkodott. Mit jelent ez a megkülönböztetett figyelem?
A Munkáspárt szép hagyománya, hogy a párt születésnapján megemlékezünk azokról az elvtársainkról, akik régóta tagjai a pártnak. Gondoljon csak bele! Sok olyan elvtársunk van, aki negyven, ötven, hatvan, sőt hetven éve lépett a pártba. Többségüket személyesen ismerem. Amikor aláírom az oklevelet, eszembe jut az elmúlt három évtized, a mi közös harcunk. Köszönöm mindannyiuknak azt, ami tettek, és kívánom, hogy még sokáig segíthessék a Munkáspártot, a szocializmus ügyét.
Elnök elvtárs mikor lépett be a pártba?
1971-ben. Nehéz idők voltak. A szocialista világ éppen túl volt az 1968-as csehszlovákiai eseményeken, amikor a szocialista országok közös katonai akciójával kellett megvédeni a munkások és parasztok hatalmát. A Magyar Néphadsereg is bevonult Csehszlovákiába. Az MSZMP hatalmon lévő párt volt, de a fiatalok nem rohantak belépni. Akkor döntött úgy a párt, hogy 21 éves kor helyett már 18 éves kortól lehet jelentkezni. Két ajánló kellett, az egyik lehetett az ifjúsági szervezet, a KISZ.
Engem a Fazekas Mihály Gimnázium KISZ-esei ajánlottak és Hartai Sándor. Ő korábban gyakorlati foglalkozástanárként arra igyekezett megtanítani, hogy miként kell biciklit javítani. Mit mondjak? Nem sok sikerrel. De emberségre, az emberek és a szocializmus iránti hűségre megtanított.
Ma könnyű belépni a Munkáspártba?
Belépni könnyű, utána nehezebb. Ma a többség az interneten jelentkezik. Nem ismerjük eléggé a jelentkezőket. Tudjuk, hogy nem képzett marxisták, nincs közéleti tapasztalatuk. De felvesszük őket, bízva abban, hogy a párton belül megerősíthetjük vonzódásukat a szocializmushoz, megtaníthatjuk őket az utcai munkára, a választási részvételre.
Sajnos, ez nehezen megy. Sok helyütt nincsenek szervezeteink, az új tagok a levegőben lógnak. Sokan fordulnak vissza, mert nem azt találják, amit várnak. Ez megoldatlan problémánk.
Sokan jelentkeznek a Munkáspártba? Végül is ez is egy párt, mint a többi.
A Munkáspárt nem egy a sok párt közül. A Munkáspárt az a párt, amely nem csak a kormány ellenzéke, de a rendszeréé is. A többi párt, így vagy úgy, de a fő irány, a mainstream része. Ez védettséget ad nekik, ők a klub tagjai.
Mi nem vagyunk a klub tagjai. Ez is oka annak, hogy kevesen jönnek hozzánk. Szeretnénk a fiatalt megnyerni, de ebben komoly ellenfeleink, versenytársaink vannak. Az iskolában nem azt tanítják, amit mi mondunk. A média sem ezt sugallja. Gyakran a fiatal családja is ellene van annak, hogy közeledjen hozzánk.
De igaz az is, hogy vannak közöttünk kiváló fiatalok, akik beléptek és itt maradtak. Ők nem gazdag családokból jönnek, dolgozó emberek a szüleik. Ők már értik, hogy mit vesz el tőlük a kapitalizmus. Fiataljaink megszólaltak az Országos Pártértekezleten is, és a képviselőjelöltek csapatában is megtalálhatóak.
Mi lesz, ha a nép „fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”
Meg lehet érteni a fiatalokat. Gyorsan akarnak sikert elérni, forradalmat csinálni, de ez ma aligha megy. Egyáltalán lehet ma forradalomról beszélni?
Nézze, a forradalom nekünk azt jelenti, hogy megszüntetjük a pénz uralmát, a kapitalizmust és helyébe az emberek érdekeire épülő rendszert teremtünk, új közösségi társadalmat. Ezt nem elég akarni, ehhez feltételek is kellenek.
Ma a tőkésosztály sok gonddal küszködik, a hatalmi harcoktól kezdve a korrupción át a migrációig, de egészében képesek a hatalmukat fenntartani. Itt volt például a minimálbér ügye. A Fidesz megérezte, hogy emelni kell a béreket. Ők is ismerik Petőfit. Addig kell adni, amíg kér a nép, s nem akkor, „ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?” És megcsinálták.
Az emberek mindennap szidják a kormányt, az ellenzéket, sőt van, aki már a rendszert is, de egyelőre nem mennek az utcára és nem akarják a rendszert megdönteni. Ez is tény.
De a helyzet változhat, sőt változik is! Meg tudja a tőke oldani a koronavírus problémát? Két éve kínlódunk és még nincs vége. Pedig vége lehetne, ha a tőkét nem a gyógyszerekből, vakcinákból származó profit érdekelné, hanem az emberek. Durva, de igaz: minél tovább tart a járvány, annál többet keresnek egyesek.
Ezt nem látják az emberek?
De látják. Látják azt is, hogy a magánegészségügy virágzik, az állami meg rohad. Az emberek dühe, elégedetlensége nő.
Aztán itt van az EU. A kormány naponta hadakozik az EU-val, de mi haszna? Nem tudják a német-francia tőke uralmát megdönteni. Ha függetlenek akarunk maradni, akkor be kell látni, hogy az EU reformja nem lehetséges, ki kell lépni. De mivel se a kormány, se az ellenzék nem akar kilépni, sőt egyre mélyebbre visznek a bizonytalanságba, kialakulhat olyan helyzet, amikor az emberek azt mondják: elég, ne tovább!
Nekünk pontosan kell érzékelnünk az emberek hangulatának változását. Nem azt, amit a média sugall. Azt, amit a munkahelyeken, a szakszervezetben, lakóhelyünkön látunk. Ez akkor lehetséges, ha ott vagyunk az emberek között, a gyárban, a kórházban, a faluban, vagy akár az internetes fórumokon is.
A Munkáspárt harmincegyedik születésnapját ünnepli az idén. Lesz negyvenegyedik is?
Értem az aggodalmát, és van benne igazság. De válasszuk szét a kérdést! A szocializmus, a közösségi társadalom eszméjét nem lehet kiirtani. Ugyanis, ha nem akarjuk a pénzre épülő rendszert, akkor csak egy út van, a szocializmus. Persze mindenki el akarja hitetni, hogy van más út, de nincs.
A pénz azért uralkodhat, mert a gyárak, a bankok, a föld magántulajdonban vannak és övéké az állam, a média, az igazságszolgáltatás, minden. Amit az ellenzék most ajánl, az csak azt jelenti, hogy a hatalom az egyik pénzcsoporttól a másikhoz megy át. Hiába jönne új kormány, a pénz uralma maradna.
A pénz uralmát akkor lehet megszüntetni, ha a gyár, a bank, a föld a társadalom kezébe kerül, és az emberek maguk döntenek a sorsukról. Így születik meg a közösségi társadalom.
A kérdés másik része, hogy az eszme köré tudunk-e pártot építeni. 1989 decemberében Grósz Károly azt tanácsolta nekem, hogy ne építsünk pártot. Legyünk inkább egy szellemi műhely, amiből idővel kinőhet egy párt. Nem fogadtuk meg, és jó, hogy nem tettük.
Három évtizeden át tudtunk pártot építeni az eszme köré. Ezt végtelenül elkötelezett és lelkes elvtársainknak köszönhetjük. Ők azok, akik ma is dolgoznak és anyagilag eltartják a pártot. De tudjuk, hogy szükség van új nemzedékekre. Ezen dolgozunk.
Ma mi vagyunk a közösségi társadalom, az új kor szocializmusa
Nagyon kevesen szavaznak a pártra. Van igény egyáltalán a Munkáspártra?
A közösségi társadalom eszméjét ma csak a Munkáspárt testesíti meg. Ezt mindenki tudja. Akinek rokonszenves a közösségi társadalom, előbb vagy utóbb, de eljut hozzánk.
A közösségi társadalom stratégiai feladatát sem akarja más átvállalni. Szavakban persze néhányan szocializmusról beszélnek, de ezek csak PR-fogások. Ha elérkezik az a pillanat, amikor az emberek akarják a közösségi társadalmat, akkor nekünk kell itt lennünk.
Az emberek élni akarnak, dolgozni, boldogulni és nem harcolni. Mi pedig azt mondjuk, hogy a jobb életért neked is tenni kell valamit. De sokan mondják, hogy igazatok van. Például nagyon sokan helyeselték, hogy a nők 55 éves korban, a férfiak 60 éves korban mehessenek nyugdíjba, ahogyan mi követeljük.
Sok embert érdekel a Munkáspárt. Elolvassák az anyagainkat, még lájkolják is, de most még nem szavaznak ránk. De sok formában kifejezik a rokonszenvüket. Egy étteremben ebédeltünk ismerőseinkkel, akik gyakran járnak oda. Ők mondták: ha te itt vagy, a pincérek mindig gyorsabbak, sőt nagyobb adagot hoznak.
Az Elnökségnek most nyolc tagja van. Hogy bírják a munkát?
Nyolcan vagyunk, de három-négy más elvtársunk állandó meghívott. Én nagyon hálás vagyok minden elvtársamnak, megtiszteltetés dolgozni velük. Gondoljon csak bele! Minden hétfőn ülésezünk, fegyelmezetten, úgy ahogyan egy országos párt országos vezetésének illik. Nem vagyunk egyformák, de elismerjük egymás értékeit és együtt csapatot alkotunk.
Milyennek látja az idei évet? Van már évvégi zárszámadás?
Októberben Országos Pártértekezletet tartottunk. Ott volt szinte mindenki, akiktől a párt holnapja függ. Döntöttünk: folytatjuk, tovább dolgozunk! Ez a legfontosabb!
A járvány és egyéb nehézségek ellenére sikerült több területen előre lépni. A KB és az Elnökség rendszeresen ülésezett. Összehívtuk a megyei elnököket is. A Szabadság is megjelent és jól segítette a kitelepüléseket.
Az idén gyűjtöttünk aláírásokat a minimálbér emeléséért, majd a nyugdíjkorhatár ügyében is. Az utolsó kitelepülések mostanság értek véget. Ez is nagy dolog, hiszen az utcai akció nem könnyű műfaj.
Az interneten sokat dolgozunk. Működik a honlapunk, elindult a hírportálunk, továbbra is készülnek a videóanyagaink.
Felkészültünk a választásokra. Indítunk egyéni jelöltet mindenütt, ahol az eddigi munkánk alapján erre lehetőség van. Kihasználjuk a választást a párt erősítésére. Vannak jelöltjeink, az aktivistáink tudják a dolgukat.
Van, amit nem tudtunk megcsinálni. A Szabó Ervin Akadémia a járvány miatt nem tudott érdemben elindulni. A Kádár-rendezvényt megtartottuk, de több rendezvényünk elmaradt. Nem tragédia, ilyen előfordul.
Nagyon örülök, hogy az elnöki látogatások keretében sok helyre eljutottam. Nekem ezek a látogatások hiányoznak legjobban. Ilyenkor lehet megérezni az emberek hangulatát és a gyakorlatban látni a párttagok munkáját.
Milyen választási ígéretekkel készül a Munkáspárt a választásokra?
Ön szerint ígérnünk kellene? Csatlakozni a többiek ígérgetéséhez? Mit nyernénk vele?
Mit ígérhetne komolyan egy párt, melyet nem engednek bejutni a parlamentbe? Ki venné ezt komolyan?
Eddig mindig mondtunk egy sor nagyon jó dolgot, amit meg lehet csinálni a kapitalizmusban is. Munkát mindenkinek! Támogassák a családokat! Magasabb béreket! Ezek jó dolgok, a Fidesz átvette és megcsinálta.
Mondtunk olyan dolgokat is, amelyeket meg lehetne valósítani, de a tőkés pártok nem akarják, Például senki sem akarja a milliárdosokat megadóztatni. Senki sem akar kilépni a NATO-ból és az EU-ból.
Most megpróbálunk más úton járni. Mondjuk meg az embereknek őszintén, hogy bennünket nem engednek a parlamentbe! Mutassuk meg, hogy mit csinálnánk másként! Mutassuk meg, hogy milyen lenne a közösségi társadalom!
A közösségi társadalom egyrészt arról szól, hogy többet adunk az embereknek. Többet, mint amit Orbán vagy bárki más adna. Azért adhatunk többet, mert a közösségi társadalomban a gyár, a bank közösségi tulajdonban van.
A kapitalizmusban is van állami tulajdon. De ezt akkor alkalmazzák, amikor szükséges a tőkés rendszer működéséhez, de a magántőkések egyedül nem tudják megcsinálni. A közösségi társadalomban a társadalmi tulajdon a társadalom alapja. Ebben a társadalomban nem a pénz a döntő, hanem az emberek akarata.
Bátran kell mondanunk azt is, hogy nekünk olyan világ kell, ahol nem a NATO és az EU uralkodik.
Nem illuzórikus egy választáson ilyen programmal indulni?
Keltsük azt az illúziót, hogy mi jobban tudnánk menedzselni a kapitalizmust, mint Orbán vagy Márki-Zay? Nem tudnánk, mert mi nem kapitalizmust akarunk, és a tőke nem is engedné.
Mondjuk azt, hogy szavazz ránk, bejutunk a parlamentbe, és akkor új világ jön? A tőke nem akarja, hogy mi bejussunk. A kormánypártok is, az ellenzék is megszavazta azt a szemét módosítást, ami szinte kizárja, hogy listánk legyen.
Használjuk ki azt a kicsi lehetőséget, amit a kampány kínál! Mutassuk meg, hogy nem csak két tőkés út között lehet választani. Villantsuk fel a közösségi társadalom képét!
A nyugat Orbán fejét akarja
Néhány hónap van a választásokig. Élethalál harc folyik a kormány és az ellenzék között. Ön hogy éli meg?
Rosszul! Ennyi szemét, ennyi mocsok, hazugság nem volt a korábbi választásokon. A liberális ellenzék kezdte alkalmazni a „minden eszköz megengedhető” taktikát, és sajnos, a kormánypárt is átvette. Ez a kampány megfélemlíti az embereket, akik egyébként is rettegésben élnek.
Ön is úgy véli, hogy a nyugat beavatkozik a magyar választásokba?
Természetesen! A liberális nyugat sohasem szerette az Orbán-kormányt. De megtűrték őket, mert csak ők voltak képesek a stabil kapitalizmust biztosítani. A stabil kapitalizmus azt jelenti, hogy nincs sztrájk, tüntetés, és Magyarország az alapvető katonai kérdésekben támogatja az USA-t.
Az ellenzéket eddig is támogatták, lovat adták alájuk, de inkább csak a Fidesz sakkban tartására és idegesítésére használták. Most úgy tűnik, hogy a nyugat taktikát vált. Vagy rászánták magukat arra, hogy leváltják a Fideszt, vagy ha nem váltják le, akkor olyan feltételeket erőltetnek a kormányra, amelyek a nyugat rabjává teszik őket.
Ennek sok jele van. Az EU nem adja a koronavírussal kapcsolatos pénzeket, tehát nehéz helyzetbe akarják hozni a kormányt. Biden tüntetően nem hívta meg Orbán Viktort a „Demokrácia Csúcsra.” Elkezdték közelebbről kóstolgatni Márki-Zayt. Ez nyílt beavatkozás.
A magyar politikusok közül Ön beszél legtöbbet a háború veszélyéről. Mit jelent a háború az Ön életében?
Én nem éltem meg a világháborúkat. A kubai válság idején kilenc éves voltam. Apám, aki a vezérkarnál szolgált, hazajött és csak annyit mondott: vásároljatok be, háború lesz! Szerencsére nem lett. 1999-ben én magam is megéltem a háborút, amikor a NATO megtámadta Jugoszláviát. Láttam a lerombolt gyárakat, kórházakat. Találkoztam Milosevic akkori szerb elnökkel az elnöki palotában, amit rakétatalálat ért. Újvidéken az egyetlen éppen maradt Duna-hídnál beszédet mondtam. Mikor visszafelé a határhoz értünk, Újvidéket már lőtték az amerikai rakétákkal.
Ez érthető. De ma nem látunk szétbombázott városokat, még katonákat se nagyon. Mi jelzi a háború veszélyét?
A NATO felvonult a belarusz határra. A csapatokat folyamatosan cserélgetik. Újabb és újabb csapatok ismerik meg a kelet-európai hadszíntért, az utakat, a vasutakat, a földrajzi viszonyokat. Parancsnokságok működnek, amelyekhez bármikor komplett hadosztályokat lehet rendelni.
A nyugat folyamatosan provokálja a belarusz és az orosz katonai erőket. Hátha elcsattan egy pofon, és akkor lehet indítani a háborút.
De ez nem érint bennünket. Magyarországon nincsenek NATO-katonák, nem?
Ki mondta, hogy nincsenek? És Pápán a nehéz légi szállító ezred? Vagy Székesfehérváron a NATO hadosztály-parancsnokság? Miért járt itt az USA európai erőinek főparancsnoka, aztán az USA különleges rendeltetésű erőinek parancsnoka? Ezek nem véletlen dolgok. A magyar kormány eltitkolja elölünk az igazságot.
Mit tud a Munkáspárt tenni a háború ellen?
Beszélünk a háború veszélyéről. Mások hallgatnak, mi beszélünk.
Elmentem Lukasenko elnökhöz, és megmondtam, hogy Magyarországon se akar mindenki háborút. Támogatjuk Belarusz harcát a függetlenségért.
Ezt az álláspontot képviseljük a nemzetközi kommunista mozgalom fórumain is.
Figyelnek a Munkáspártra a világban
December közepén telekonferencián találkoztak a világ kommunista és munkáspártjai. Hallhatunk valamit biztatót?
A tanácskozás üzenet volt barátainknak és ellenfeleinknek is. Nem hajlunk meg, ahogy török barátaink mondják! Élünk, dolgozunk! Ez a jó hír.
Jó hír az is, hogy több párt vélte úgy, hogy a kapitalizmus mai válsága bármikor forradalmi helyzethez vezethet. A Portugál KP képviselője így fogalmazott: „a kommunistáknak és más forradalmi erőknek késznek kell lenniük gyors és váratlan fejleményekre.” A Török KP arra hívta fel a figyelmet, hogy a tömegek elégedetlenségét mások is kihasználhatják. Ha a kommunista pártok nem tudnak a tömegek élére állni, ezt megteszik a szélsőjobboldaliak, sőt a fasiszták!
Mi is így gondoljuk. A tanácskozás megerősítette a Munkáspárt gondolkodását. A világhelyzet nagyon gyorsan változhat. Ha időben és felkészülten megyünk elébe, a kis Munkáspártból jelentős politikai erő lehet.
Jó volt látni, hogy a magyar felszólalásra odafigyelnek a világban. Tudják, hogy nem vagyunk nagyok, de mindig keressük az újat.
Sajnos, a mozgalom nagy része nem érti ezt a helyzetet, vagy ha érti is, nem tud hozzá alkalmazkodni. Mi szorgalmazzuk a mozgalom megújítását és mindent megteszünk, amit megtehetünk.
Lesz új Thürmer-könyv?
Az elmúlt években a decemberi ünnepünkre gyakran megjelent egy Thürmer-könyv. Idén mire számíthatunk?
Van két könyvre való anyagom is, de a mostani helyzetben takarékoskodnunk kell. Kiadásra várnak a Balszemmel 2019-2021 közötti számai. Nagyon sok elméleti írás jelent meg A Szabadságban, vagy a Szabó Ervin Akadémia előadásaiban. Ezt is megérné kiadni.
Nagyon fontosnak tartom az elméleti munkát. Nem elég a régi ismereteket ismételgetni, a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján kell új következtetéseket levonni.
Nemrég beszéltem Kemal Okuyan barátommal, a Török KP vezetőjével. Megegyeztünk, hogy együtt írunk egy közös könyvet a magyar és a török kapitalizmus fejlődéséről. A magyar és a török tőkés elitnek, Erdogan elnöknek és Orbán miniszterelnöknek, megvannak erre a saját válaszaik. Nekünk is kell tudni választ adni, a dolgozók szemszögéből nézve. Annál is inkább, mivel mindketten úgy gondoljuk, hogy az igazán nagy fordulatok nem Párizsban vagy Berlinben várhatóak, hanem Ankarában és Budapesten, illetve a térségünkben.
Elnök elvtárs! Boldog karácsonyt Önnek és családjának!
Folytassuk jövőre!
Boldog születésnapot az egész Munkáspártnak!
Boldog karácsonyt minden olvasónknak, barátunknak!
