Lehetett volna rosszabb is! Mondhatjuk az új esztendő elején, visszapillantva 2021-re. Hát, igen! Volt jó is, volt rossz is.

A koronavírustól nem szabadult meg a világ, de többségünk túlélte. Az orvosnál ugyan háromszor kell elmondanom, amit akarok, mert a maszk miatt vagy én nem értem őt, vagy ő engem. Úgy tűnik, hogy a gazdasági következmények se döngölték földbe a magyar családokat, hiszen karácsonykor többet vásároltak, mint bármikor korábban. Sok ember, akinek pár éve gőzvasalója sem volt, nemhogy okostelefonja, most megtanult interneten vásárolni. A gyógyszerét pedig a felhőből hívja le.

Aggasztó persze, hogy nem látjuk az alagút végét. A covid sokaknak nagy üzlet. Lassanként mindenhez teszt is kell, nem csak oltás, és bizony, a tesztbiznisz sok pénzt hoz. A kormányok olyan szoros ellenőrzés alá vonták a társadalmakat, amit korábban képtelenek lettek volna alkotmányos eszközökkel megoldani. Na, és az oltások! Most már a negyediket emlegetik, sőt az ötödiket. Szóval, nagyon elegünk van a covidból és a covid haszonélvezőiből is, de csak remélhetjük, hogy 2022 hoz valamit jót e téren.

Tavaly elkerültük a háborút. A lengyelek nem támadták meg a belaruszokat, de szívesen vették volna, ha a belaruszok megtámadták volna őket. Akkor be lehetett volna venni a buliba a többi NATO-országot, de szerencsére a belaruszok bölcsebbek voltak. Oroszország se rohanta le Ukrajnát, bár Zelenszkij ukrán elnökből enélkül sohasem lesz a haza megmentője.

A háború veszélye azonban 2022-ben is velünk marad. A magyar kormány helyesen tette, hogy nem szállt be semmilyen oroszellenes akciókba, mert az ilyennek mindig háború a vége, és mi még soha nem voltunk nyertesek egy ilyen háborúban. De vannak, akik nem nyugszanak, és a tehetetlenség háborús kalandra késztetheti őket.

De, ha nem akarunk háborút, nekünk, embereknek, magyar embereknek is meg kellene szólalnunk, és nem átlépni afelett, hogy amerikai tengerészek gyakorlatoznak a Dunán, és újabb intézményeket telepít ide a NATO!
Tavaly nem volt parlamenti választás, de mindenki úgy tett, mintha lett volna. A kormány és az ellenzék könyörtelen harcot folytatott egymás ellen, s a módszereket is egyre kevésbé válogatták meg.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a liberális ellenzék már akár tavaly is képes lett volna átvenni a hatalmat. Összehozták a koalíciójukat, bár a vezérben nem tudtak tartósan megállapodni. Kerületeket, városokat uraltak és igyekeztek őket kiskirályságokká alakítani a kormánnyal szemben. Igaz, hogy közben a kerületeket és városokat ellepték a hajléktalanok, a koldusok, és persze a szemét, na, de kérem, mi ez a demokrácia győzelmi ígéretéhez képest?

2020-ban még sokan vélték úgy, hogy az Orbán-kormány belebukik a covidügybe. És láss csodát! Nem buktak meg! Megszervezték a munkát. Sőt, igyekeztek minden rétegnek adni valamit, kézzel fogható nyugdíjemelést, nagyobb minimálbért, fegyverpénzt. Bevált! Nem voltak tüntetések, nem voltak sztrájkok, senki sem akarta a Karmelita kolostort megostromolni. Tegyük hozzá, a Sándor Palotát se! Az első női köztársasági elnök ostrom nélkül is bejut.

A kormány mindent megtett a családokért és főleg azért, hogy a magyar nemzet egy nagy család legyen, vagy annak látszódjon. A családok valóban sok minden kaptak, bár lakáshitelek helyett jobb lett volna bérlakásokat építeni a fiataloknak. Az adók csökkentése is jól jött, de a kormány juttatásait most már rohamosan viszi el az infláció.

Az idén választások lesznek, most már igaziak. Sok minden változhat. De egyben biztos lehet a kedves olvasó! Akár a Fidesz nyer, akár a liberális ellenzék, májustól nem munkások, nem dolgozók fognak a parlamentben ülni, hanem a tőkés pártok jól fizetett hivatásos emberei.

Nem a munkavállalók fognak dönteni arról, hogy mennyi jusson nekik, hanem ahogyan a kormányszóvivő minap mondta: törekedni fognak arra, hogy „a munkavállalók is részesüljenek a gazdasági növekedésből.” Hát, mit mondjak? A kettő nem ugyanaz!

Pedig ez lenne az igazi változás. Enélkül ugyanis a pénz fog uralkodni 2022-ben is. A kormány és az ellenzék utálják egymást, de a szocializmust még jobban gyűlölik. Kizárnak bennünket a médiából, megnehezítik részvételünket a választásokon.

De bennünket nem olyan fából faragtak, hogy feladjuk. Küzdeni fogunk az ellen, hogy a járványok ürügyén korlátozzák az embereket és újabb terhekkel sújtsák őket. Felemeljük szavunkat a háborús politika ellen.

Kiállunk minden mellett, ami jó az embereknek. De leleplezzük azokat, akik bennünket, embereket akarnak megrövidíteni.

A választásokon megmutatjuk, hogy lehetséges egy jobb világ, egy emberibb világ, azaz a közösségi társadalom, ahol az ember az úr, nem a pénz!