A Munkáspárt Központi Bizottsága december 18-án ülést tartott. Az ülés az interneten, ZOOM alkalmazással történt. A testület elfogadta a párt választási programját a 2022. évi választásokra. Tájékoztatót hallgatott meg a választások technikai kérdéseiről. Megemlékezett Kim Dzsong Il, a nemzetközi és a koreai munkásmozgalom kiemelkedő személyisége elhunytának 10. évfordulójáról.
Feladatunk egy új közösségi társadalom képének felvázolása
Központi Bizottságunk mai ülésén egy napirendben három feladat elvégzésére vállalkozunk – mondta Thürmer Gyula elnök. Megemlékezünk pártunk 31. születésnapjáról. Értékeljük a választások előtti politikai helyzetet és meghatározzuk a párt feladatait. Elfogadjuk a Munkáspárt választási programját.
Látni fogjuk, hogy e három feladat szorosan összefügg egymással. Az elmúlt 31 év történetéből levonható legfontosabb következtetés, hogy a Munkáspárt élő szervezet, részesei vagyunk a politikai életnek és képesek vagyunk indulni a választásokon.
A mai helyzet elemzésekor levonhatjuk azt a következtetést, hogy a tőkés erők közötti harc rendkívüli mértékben kiéleződött. A nyugat irányt vett az Orbán-kormány megbuktatására vagy legalábbis olyan kényszerhelyzetbe akarja kényszeríteni az Orbán-kormányt, ami ez eddigi politika lényeges módosítását erőszakolná ki. Látni kell azt is, hogy a küzdelem akár polgárháborúvá is változhat.
A Munkáspárt a választáson részt tud venni, de ez minden egyes tagunktól nagyon feszített munkát követel. Nem tudunk listát állítani, az eredményeink jelképesek. A Munkáspárt fő feladata egy új közösségi társadalom képének felvázolása.
31 évvel ezelőtt összejöttünk a Dózsa György úton és kimondtuk: nem hajlunk meg, nem adjuk meg magunkat, folytatjuk a szocializmus ügyét. Kimondtuk, hogy az MSZMP tovább él – emelte ki a párt elnöke.
Ragaszkodtunk a névhez, tagságunk zöme ebben látta a szocializmus, a kádári örökség folytatásának zálogát. Kimondtuk, hogy nem új pártot hozunk létre, hanem az 1956-ban létrehozott MSZMP folytatói vagyunk, a korábbi párt szellemi és jogi utódai.
A szellemi utódságot senki sem akarta elvenni tőlünk. A jogutódlás ügyét jogi és politikai trükkökkel intézték el, és az MSZP-t kiáltották ki a régi párt örökösének. Ezt mi vitatjuk ma is, és szerintünk igazunk is van, de ma a tőkés Magyarországon nincs olyan bíróság, amely ezt el merné ismerni.
A párt születésnapja mindig alkalom arra, hogy visszapillantsunk a megtett útra. Mit értünk el? Mit nem értünk el? S főleg van-e még jövőnk?
Megőriztük a Munkáspártot marxista-kommunista pártként
Azaz olyan pártként, amely le akarja váltani a kapitalizmust és szocializmust, közösségi társadalmat akar. Ez kemény eszmei és politikai küzdelem árán volt lehetséges. Eleinte voltak olyanok, akik úgy vélték: nincs más dolgunk, mint folytatni ott, ahol Kádár János abbahagyta. Ezt az utat nem tudtuk követni, mert 1991-re kiderült, hogy a kapitalizmus tartósan győzött Magyarországon, rövid távon nem lehet a szocializmusról beszélni.
Voltak olyanok, akik azt akarták, hogy vessük el a marxizmust, ne legyünk ideológiai párt. Ne foglalkozzunk a munkásokkal, parasztokkal. Mondjuk azt, amit a középosztály hallani akar, és minden rendben lesz. Nem mentünk ezen az úton, mert Magyarországon ez az út irreális volt.
A legnagyobb gondunkat a szociáldemokráciával való szembenézés jelentette. Az MSZMP annak idején a szociáldemokraták és kommunisták egyesülésével jött létre. Négy évtizeden keresztül egy pártban voltunk.
1989 azonban megváltoztatta a helyzetet. A szocdemek vezetői megalkudtak a tőkés erőkkel, és maguk hajtották végre a rendszerváltást.
Tagságunk nem ismerte az új polgári pártok tagjait, de ismerte az egykori MSZMP-seket. Ismerte és úgy gondolta, hogy az MSZP más, mint mi, de tulajdonképpen szövetségesünk. Ez a küzdelem majdnem felőrölte a Munkáspártot, de túléltük.
Marxista párt vagyunk, de szellemileg és politikailag nyitott az újra. Marx és Lenin mellett el kezdtünk ismerkedni Mao Ce-tung életművével, a kínai sajátosságú szocializmussal.
A Munkáspárt képes volt a folyamatos megújulásra
31 éve nem tudtuk, mint jelent dolgozni, harcolni a tőkés viszonyok között. Nem volt ilyen tapasztalatunk. Három évtized alatt megtanultunk utcai rendezvényeket tartani, kitelepüléseket szervezni. Megtanultuk, hogy miként kell az emberekkel beszélni. Megtanultunk részt venni a választásokon.
Olyan nagy és fontos akciókat kezdeményeztünk, mint a NATO elleni népszavazás vagy a kórházak eladása elleni népszavazás.
Képesek voltunk alkalmazkodni a változó politikai helyzethez.
1989-91 között bíztunk abban, hogy a rendszerváltás visszafordítható. Keményen támadtuk az Antall-kormány rendszerváltó intézkedéseit, szövetségeseket kerestünk ellenük.
1991 után a magyar kapitalizmus alapvetően stabilizálódott. Elindult a párt társadalmi bázisának változása is. Megszűnt a nagyipari munkásság, a termelőszövetkezeti parasztság. Ebben a helyzetben a Munkáspárt a kapitalizmus egyes konkrét megnyilvánulásai ellen indított támadást. Ide tartozik a kórházprivatizáció elleni fellépésünk.
2008 óta a nemzetközi és a hazai helyzet lényegesen megváltozott. A kapitalizmus válságban van, amit a koronavírus megjelenése tovább súlyosbított. Nincs forradalmi helyzet, de számos olyan tényező van, ami elvezethet a forradalmi helyzethez. Összeomolhat az EU. Háború robbanhat ki. A migránsprobléma maga alá temetheti a mai európai rendszereket.
2010 óta a konzervatív kormányzat biztosította a kapitalizmus stabilitását, de az eszközeik kimerülhetnek. Ma azonban a stabilitás fenntartása egyre rendkívülibb intézkedéseket követel meg a kormánytól. Egy tőkés kormány egy bizonyos határt nem léphet túl.
A helyzetet bonyolítja, hogy az ellenzék úgy érzi: most megszerezheti a hatalmat, vagy legalábbis olyan erőviszonyokat teremthet, amelyek között a Fidesz mozgásszabadsága korlátozott lesz.
A Munkáspártnak késznek kell lennie mind a világhelyzetből fakadó változásokra, mind a hazai helyzet radikális változására. A pártnak megfelelő időben megfelelő helyen kell lennie. Kiutat kell mutatni az anarchiából, a tőkés világból.
A mostani választás számunkra nagyon nehéz lesz. Mivel nincs listánk, a választásnak nincs közvetlen haszna számunkra. Se az 5 százalék, se az 1 százalék nem jöhet szóba. Egy feladatunk van: az új közösségi társadalom felvázolása.
Két pártcsoportosulás közé szorultunk.
Alapkövetelményeink:
Az induláshoz jelöltek kellenek és csapatok, amelyek összegyűjtik az ajánlásokat. Ezeket a feltételeket sikerült megteremteni.
• A munkáspárti jelöltek nem függetlenek.
• Csak saját gyűjtésünkre támaszkodunk.
• A jelölt is dolgozik.
• Reggel 8-tól este 8-ig.
• Nem feladni az első nehézségek után.
Címlap fotó: A Szabadság
