A nyugati világ, az USA, a NATO és az EU vezetésével Oroszország ellen szervezkedik. A kisebbek, a lengyelek, a litvánok, a lettek, az észtek történelmi sérelmeiket akarják megbosszulni és elvenni azt, ami az oroszoké.
Oroszország már régen nem szocialista állam, nem a Szovjetunió. A nyugat azonban nem tudja elviselni, hogy vannak államok, amelyek nem akarnak úgy élni, ahogyan a nyugat diktál. Nem akarnak gyarmat, befolyási övezet lenni. Oroszország ilyen állam.
Az orosz nép tudja, hogy mit jelent a háború. Vívott háborút a franciák ellen, a németek ellen, a lengyelek ellen. Mérhetetlen áldozatot vállalt azért, hogy Európa népei megszabaduljanak a fasizmustól.
A nyugat háborúra készül. Nem hiszi, hogy nem fog nyerni. Pedig nem fog. Az orosz nép élni akar, békét, függetlenséget, és kész ezért minden erővel hadba szállni.
Alekszandr Puskin (1799-1837) már 1837-ben figyelmeztette a nyugatiakat, hogy pórul járnak. Oroszország rágalmaihoz szóló verse ma is aktuális. Soproni András fordításában közöljük.
Oroszország rágalmaihoz
Ti hitvány szónokok, miért zajongtok újra?
Mért szórtok átkokat vadul orosz honunkra?
Mi háborgat vajon? A litván lázadás?
Ugyan! A szlávoké e pör, csak szláv akarja.
Ez ősi belviszályt, mit sors vetett a latra,
Mi döntjük el magunk, helyettünk senki más.
Évszázadok teltek, mióta
E törzsek testvérharca dúl;
Ahogy a hadszerencse hozta,
hol ez, hol az maradt alul.
Ki lesz a győztese e harcnak?
Hiú polyák, vagy hű orosz?
A tét: a szláv folyók orosz tengerbe tartnak,
Vagy elapad, kiszáradoz.
Elég! Ti nem lapozgatátok
Sosem e véres krónikákat;
Nem értitek, percig se fáj
Nektek ez ősi belviszály,
És mit se mond a Kreml, se Praga.
Csábít a józan ész helyett
A küzdelem vitézi vágya –
S fűt ellenünk a gyűlölet.
Vajon miért? feleljetek: azért-e,
Mert Moszkva romjai és üszkei felett
Mi elzavartuk, gőgjét sértve,
Kitől ti úgy reszkettetek?
S mert győztünk, és ledőlt a bálvány,
Ki zsarnok elnyomó volt fél világ felett,
És jussotok a vérünk árán,
Törvény, szabadság s béke lett?
A szátok mennydörög – de lassabban a testtel!
Vagy vélitek: az agg vitéz felkelni restell,
S nem tűzne újra fel törökverő szuronyt?
Avagy a cár szava immáron oly erőtlen?
Először vívnánk Európa ellen?
Karunk tusától elszokott?
Kevés e nép? Vagy Permtől messzi Tauriáig,
Finnföld szikláitól Kolhisz tüzes honáig,
A Kremltől, mely meg nem törik,
addig, falát hol Kína rakta,
acélsörtéjét csillogtatva,
Oroszhon talpra nem szökik?
Hát küldjétek, becsmérelőink,
A vérre szomjas ifjakat:
Jut hely nekik honunk mezőin,
Hol fiaink is porlanak.
Címlap fotó: A Szabadság
