Gondolatok a kommunista pártok lisszaboni találkozója előtt
Március 5-én a Portugál KP kezdeményezésére és szervezésében Lisszabonban sor kerül a Kommunista és Munkáspártok Nemzetközi Találkozóját (IMCWP) előkészítő Munkacsoport ülésére.
Az esemény jelentőségét emeli az a tény, hogy 2019. októbere, az izmiri találkozó óta a koronavírus miatt a pártok nem találkoztak egymással.
2021. decemberében a Görög KP és a Török KP szervezésében sor került az IMCWP Rendkívüli Telekonferenciájára. A kétnapos online találkozó módot adott a véleménycserére, de megmutatkozott az is, hogy semmilyen telekonferencia sem helyettesítheti a közvetlen párbeszédet, az élő vitát és személyes találkozókat.
Vitára szükség van
A kommunista mozgalmat számos kérdés megosztja. A különbségek oly nagyok, hogy a Kommunista és Munkáspártok Nemzetközi Találkozói (IMCWP) már évek óta nem fogadnak el közös közleményeket, sőt már egy közös sajtóközlemény is gondot okoz.
A mozgalomban ma eltérő vélemények vannak Kínáról. A pártok egy része úgy véli, hogy Kína kapitalista ország, az imperialista erők nemzetközi küzdelmének részese. Más pártok viszont úgy értékelik, hogy a Kínai Népköztársaságban a szocializmus építése folyik, és a kínai sajátosságú szocializmus elmélete és gyakorlata eltér ugyan a korábban ismert szocialista tapasztalatoktól, de semmiképpen sem nevezhető kapitalistának.
A Kínával kapcsolatos véleménykülönbségek mögött meghúzódik egy mélyebb, elméleti jellegű vita arról, hogy mi is a szocializmus. A pártok egy része egy mindenkire érvényes zárt modellként képzeli el a szocializmust. Más pártok úgy vélik, hogy a szocializmus néhány alapvető ismérv megléte mellett, de a nemzeti sajátosságoknak megfelelően jön létre.
Vita van arról, hogy kikkel vállalhatunk mi, kommunisták szolidaritást. Vannak pártok, amelyek folyamatosan hangoztatják szolidaritásunkat Kubával, a palesztin néppel. Mások úgy vélik, hogy szolidárisnak kell lennünk minden erővel, amely küzd a tőke ellen.
Az utóbbi időszak eseményei közül meg kell említenünk Belarusz esetét. A pártok egy része úgy véli, hogy a belarusz rendszer lényegében tőkés rendszer, amely az orosz kapitalizmustól függ. Ennek alapján nem tartják szükségesnek a nyugati beavatkozás ellen küzdő belarusz politika támogatását, függetlenül attól, hogy a Belarusz KP és több más párt is támogatja a Lukasenko elnök vezette küzdelmet.
Eltérő vélemények vannak a migráció megítélésében. Egyes pártok üdvözölik a migránsok befogadását Európában, szolidaritást vállalnak velük, és a tőke elleni harcban szövetségesüknek tekintik őket. Más pártok viszont úgy vélik, hogy a mostani migráció nem azonos a korábbi Európán belüli migrációval, és nem lehet arra számítani, hogy az újonnan érkezők együtt akarnának harcolni a kommunista pártokkal a kapitalizmus megdöntéséért.
A pártok között különböző vélemények vannak a nemzetközi együttműködés formáiról, eszközeiről, sőt egyáltalán a szükségességéről. Vannak pártok, amelyek nem fordítanak különösebb figyelmet a sokoldalú nemzetközi együttműködésre. Más pártok szeretnék hatékonyabbá tenni az együttműködést, de ezek a javaslatok a létező mechanizmusokon nem mennek keresztül.
Keressük azt, ami összeköt!
Sokszor mondjuk, hogy de jó lenne, ha erősebb párttal rendelkeznénk, ha tagjaink fiatalabbak és képzettebbek lennének. Jó lenne, de nekünk azzal kell dolgozni, azzal kell harcolnunk, ami van.
Igaz ez a nemzetközi együttműködésre is. Sokan mondják, hogy milyen jó lenne, ha a nemzetközi együttműködés olyan erős és átfogó lenne, mint Lenin idején a Kominternben. A Komintern egy adott történelmi korszak terméke volt, azt nem lehet visszahozni. Lehet kívánni, hogy erősebb, egységesebb legyen a mai kommunista mozgalom, de egyelőre ilyen a mi mozgalmunk. Örüljünk neki, hogy még létezik, hogy a tőkések még nem tudták teljesen szétverni. Örüljünk neki, és tegyük erősebbé!
A vita a kommunista mozgalom természetes jelensége. A pártok más-más körülmények között működnek, eltérő a történelmi hátterük.
Ideológiánk, a marxizmus sem kőbe vésett igazságok gyűjteménye. A pártok feladata, hogy marxista alapon, a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján értékeljék a változó helyzetet és határozzák meg feladataikat.
Az együttműködés akkor lehetséges, ha a pártok bizalommal vannak egymás iránt és tiszteletben tartják egymás tapasztalatait.
A mai kommunista mozgalom nem egy nagy párt köré szerveződik, mint a Komintern idején. Önálló és független pártok működnek együtt azzal a szándékkal, hogy az együttműködés erősítse őket.
A marxizmus felbecsülhetetlen értékű iránytűjét minden pártnak önmagának kell tudnia alkalmazni. A marxizmus védelme nem egy-egy párt joga, hanem valamennyiünk kötelessége. Ugyanilyen mértékben kötelességünk a marxizmus alkotó alkalmazása és továbbfejlesztése.
A mai viták egyik rossz jellemzője, hogy nem arról vitatkozunk, amiről kellene és gyakran nem azok vitatkoznak, akiknek kellene.
Együtt akarunk működni, mert erőt akarunk meríteni mások tapasztalataiból. Hogy sikerül egy pártnak bejutni a parlamentbe? Hogyan nyerjük meg a fiatalokat? Mit mondunk a mai értelmiségnek? Hogy kapcsolódjunk be a szakszervezetekbe? Mire és hogyan tanítsuk a párt tagjait? Hogyan hasznosítsuk a modern technika eszközeit?
Ezek olyan kérdések, amelyekre minden pártnak van valamilyen válasza, de egészen biztos, hogy erősítésre, új tapasztalatokra minden pártnak szüksége van. Koncentráljunk ezekre a kérdésekre!
Kik vitatkozzanak? Az IMCWP ülésein többségében vannak a pártok nemzetközi felelősei. Vonjuk be azokat, akik a gyárakban, az iskolákban dolgoznak, ismerjük meg az ő konkrét tapasztalataikat!
Helyes lenne megállapodni a részvétel szintjéről. Nagyon fontos, hogy a pártok első számú vezetői találkozzanak.
Gyakran hosszú órákon át folyik a vita egy-egy közleményről, dokumentumról. Feltesszük-e azt a kérdést, hogy kinek csináljuk ezeket a papírokat? Ki fogja őket olvasni? A pártaktíva egy szűk körét leszámítva kihez jut el?
Helyesebb lenne abból kiindulni, hogy egy-egy ülés üzenete nem a papír, nem a közlemény. A fő üzenet tagjainknak, barátainknak és ellenfeleinknek is az, hogy vagyunk és együtt vagyunk!
A helyzetet bonyolítja, hogy a kommunista mozgalom egészében még nem szabadult meg az 1990 óta tartó válsághangulattól, amit növelnek az azóta megélt kudarcok is. A pártok tagságának nem sok sikerélményük van.
A válsághangulatot csak akkor tudjuk leküzdeni, ha megvalósítható megoldásokat, járható utakat mutatunk fel. És egyben megmutatjuk a felelősségünket, és ezzel együtt azokat a távlatokat, amelyek a jövőben nyílhatnak.
Ha együtt akarunk működni, akkor nem a különbségekkel kell kezdeni, hanem azzal, ami összeköt bennünket. Ez nem jelent elvi megalkuvást. Ez annak a ténynek felismerése, hogy a megosztó vitákban már túl messzire mentünk.
Nem a vita kedvéért jövünk össze, hanem azért, hogy erősebbek legyünk. Tegyük előtérbe azt, amiben egyetértünk, és tegyük félre azt, amiben nem értünk egyet. A nehéz vitás kérdésekről először szakmai vitát folytassunk, és utána fogalmazzunk meg politikai következtetéseket. Nincs rosszabb annál, ha politikai ítéletet mondunk tudományos-szakmai vita nélkül.
Nincs forradalmi helyzet, de lehet forradalmi helyzet
A kommunista mozgalom helyzete ellentmondásos. Az egyik oldalon igaz az, hogy nincs forradalmi helyzet, így a pártok nem tudnak stratégiai támadásba lendülni. Ha tudnak is sikereket elérni, azok jórészt taktikai jellegűek.
A másik oldalon viszont tény, hogy a kapitalizmus olyan súlyos válságban van, hogy bármelyik pillanatban kialakulhat forradalmi helyzet. Az EU összeomlása, egy európai háború, a migránsprobléma súlyosbodása, vagy akár egy újabb tömegjárvány rendkívüli helyzetet idézhet elő. Ha ez bekövetkezik, a kommunista pártoknak stratégiai kérdésekre stratégiai válaszokat kell adniuk.
A kommunista párt vezetőinek felelőssége ezért óriási. A forradalmi helyzet téves megítélése, a forradalmi erők potenciáljának túlbecsülése az egész mozgalmat veszélybe sodorhatja.
De ugyancsak súlyos következménye lenne annak, ha időben nem vennénk észre a forradalmi helyzet közeledtét és pártjaink nem készülnének fel az új feladatra.
Ha ezt tartjuk szem előtt, és ennek alapján állunk hozzá a nemzetközi együttműködéshez, lesz siker, lesz előrelépés. Ha részérdekek kerülnek előtérbe, ha nem tudjuk megkülönböztetni a fontosat a kevésbé fontostól, ha nem vesszük észre, hogy a világ a koronavírus két éve alatt gyökeresen megváltozott, csak veszíthetünk.
Mi előre akarunk menni!
Nagy jelentőségűnek tarjuk a Munkacsoport lisszaboni ülését. A Portugál KP tavaly szeptemberben megrendezte az Avante fesztiválját, ahol a koronavírus ellenére számos külföldi párt is részt vett, bizonyítva, hogy lehet és kell is személyesen találkoznunk.
A Munkáspárt a Munkacsoport tagjaként részt vesz a lisszaboni találkozón és hozzá kíván járulni a korszerű és hatékony nemzetközi együttműködés megteremtéséhez. Mi előre akarunk menni.