Már az atomfegyverekkel fenyegetőzésig jutott Oroszország és az USA konfliktusa

“Egeret szültek a hegyek a múlt héten, amikor az USA és európai szövetségesei magas szintű egyeztetésekbe kezdtek Oroszországgal a NAGYBETŰS HELYZETRŐL, amit előzetesen részletekbe menően elemeztünk, ezért hosszas ismertetésétől ezúttal eltekintenék.

A tárgyalások még el se kezdődtek, amikor Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes, az orosz delegáció vezetője már arról beszélt, nem hajlandó hagyni, hogy a Nyugat “végtelen egyeztetésekbe temetkezve fékezze a folyamatot”. Ehhez képest amerikai partnere, Wendy Sherman külügyminiszterhelyettes egyből berántotta a kéziféket. Világossá tette, hogy az oroszok legfőbb követeléséről, a NATO visszavonulásáról a posztszovjet térségből, szó se lehet.

Minden egyéb felmerülő eshetőség, legyen szó akár a másik határainál állomásoztatott hagyományos haderő létszámáról, vagy a másik teljes kiirtására alkalmas nukleáris fegyverarzenál csökkentéséről pedig olyan összetett, olyan bonyolult, technikai jellegű egyeztetéseket igényel, hogy azokról “nem lehet napok, vagy hetek alatt megállapodni”. A szerdai NATO-orosz csúcs utáni sajtótájékoztatóján Sherman már utalgatott a várható kimenetre, amikor jelezte, hogy ha az oroszok felállnának az asztaltól, azzal csak beismerik, hogy eleve nem volt komolyan céljuk a helyzet diplomáciai megoldása. Másnap, az EBESZ-ben folyó egyeztetések közben Rjabkov már arról beszélt, hogy nem látja értelmét további tárgyalásoknak, ahol újra csak ezeket a kérdéseket rágnák át.

A diplomáciai próbálkozás tehát lényegében eredménytelenül zárult, még ha ez ebben a feszült helyzetben nem is feltétlenül számít tragikus végkifejletnek. Legalább nem szakadt ránk a világ. Azóta viszont a diplomáciai szakasz lezárultával újra felpörögtek a folyamatok, és nem a jó irányba gyorsulunk.

Atommal (I)szkanderoznak

“Mintha kissé túlemelték volna a téteket az USA és Oroszország geopolitikai pókerében” – értékeltük még a múlt heti diplomáciai nagyhét előtt a helyzetet, de naivnak bizonyultunk. Két hete ilyenkor még szó se volt nukleáris fenyegetőzésről. Most már van. Még ha nyíltan nem is mondták ezt ki az oroszok, de a New York Times amerikai diplomáciai és orosz elemző forrásai szerint már utalgattak rá, hogy ha nem teljesül követelésük, vagyis nem terjeszthetik ki újra érdekszférájukat Európa keleti részein (ahol mi is élünk, kedves olvasó), akkor bizony atomtöltettel szerelt rakéták indulhatnak hosszú útra Oroszországon belül az Egyesült Államok és Európa irányába.

© Technológia: 444.hu

A Times értesülései szerint egy orosz elemző, bizonyos Dmitrij Sziszlov már decemberben arról magyarázott orosz törvényhozóknak egy zárt ajtós tanácskozáson, hogy Ukrajna lerohanása igazából nem ásná alá az Egyesült Államok biztonságát, vagyis ennél fenyegetőbb lépésekkel kéne jelezniük, hogy a Nyugat komoly árat fizet, ha nem hajol meg a követeléseik előtt.

A nukleáris fegyverek – atomtöltettel felszerelt Iskander rakéták – telepítése az Egyesült Államok közelébe egyértelműen ilyen fenyegető lépés volna. És hogy ez mennyire napirenden lehet, azt szépen illusztrálta Rjabkov miniszterhelyettes, aki múlt csütörtöki orosz tévéinterjújában a klasszikus fordulattal felelt a riporter kérdésére, hogy Oroszország tervezi-e “katonai infrastruktúra” telepítését akár Venezuelába, akár Kubába. “Nem kívánok semmit se megerősíteni, de kizárni se” – mondta, jelezvén, hogy a kubai rakétaválságos hasonlatok találóbbak lehettek, mint gondoltuk volna.

Ukrajna

Bár az amerikaiak minden lehetséges fórumon elmondták, hogy az ukrán helyzetet csak és kizárólag az ország határán százezres haderőt felsorakoztató Oroszország képes deeszkalálni, az erre semmilyen hajlandóságot nem mutatott eddig – persze miért is tenné, ha láthatóan ez az, amivel leginkább fenn tudja tartani a Nyugat figyelmét. Így az se váratlan fordulat, hogy enyhülés helyett inkább fokozódni látszódik a feszültség, amennyiben az amerikai hírszerzés legújabban már attól tart, hogy az oroszok diverzáns akciókra készülnek, ezzel indokot adva maguknak a donyecki és luhanszki szakadár “köztársaságok” oroszajkú és -érzelmű lakosságának megmentésére. “Oroszország már lefektette az alapjait annak az opciónak, hogy maga gyártsa le az invázió indokát, legyen szó akár szabotázsakciókról vagy információs műveletekről, amelyekkel azzal vádolhatnák Ukrajnát, hogy támadásra készül Kelet-Ukrajnában” – jelentette ki Jen Pseki, a Fehér Ház szóvivője magyar idő szerint péntek esti sajtótájékoztatóján.

© Technológia: 444.hu

Az se túl biztató, hogy Oroszország időközben lassú evakuációba kezdett, vagyis elkezdte hazahívni Ukrajnában szolgáló alacsonyabb beosztású diplomatáit illetve a diplomaták családtagjait. Az ilyesmi konfliktusövezetekben szokás. Azt persze nehéz eldönteni, hogy Oroszország most azért vonja ki lassan az ún. nem létfontosságú diplomáciai állományát, mert valóban konfliktus kirobbantására készül, kirobbanására számít, vagy éppenséggel csak a látszatát igyekszik ennek kelteni, ezzel is fokozva az ezirányú félelmeket.

Gáz

Az ukrán válság, illetve úgy általában az orosz nyomulás egyik megkerülhetetlen aspektusa az európai gázellátás, mivel abban az európai országok jelentős mértékben függnek Oroszországtól. 2021 késő őszén Oroszország már játszott is egy kicsit a gázcsappal, egyből meg is ugrottak Európa-szerte az energiaárak. A jelek szerint Oroszország most arról is gondoskodik, hogy ez tartósan így maradjon. Miközben a Gazprom azt állítja, hogy az előző év azonos időszakához képest 2022 első két hetében még növelte is a kitermelését, abból Kínát látja most el, illetve elsősorban saját tárolóit tölti. Az Európába áramló gáz mennyisége ugyanebben az időszakban 40 százalékkal volt alacsonyabb az előző év azonos időszakához képest, így most először a történelemben 2022 első két hetében több cseppfolyósított gáz, LNG érkezett Európába tartályhajókon, mint orosz gáz vezetékeken.

Repedező szövetség

A gázkérdés mellékszállnak tűnhet az atomrakéták, szabotázsakciók és csapatösszevonások hátterében, de a nyugati szövetség egysége szempontjából annál központibb kérdés. Németországot legalábbis elbizonytalaníthatja, hogy miközben atomerőműveket kapcsolnak le, a gázellátása is veszélybe kerülhet. Ennek pedig már vannak látható hatásai. A nagytekintélyű német gazdasági lap, a Handelsblatt értesülései szerint épp ezért a legdurvább amerikai válaszlépés, Oroszország kizárása a nemzetközi bankrendszerből, vagyis a Swift-szankció, már le is került a napirendről.

De voltak más, a múlt heti tárgyaláson amerikai részről elhangzó javaslatok, amik megingathatták a nyugati egységet. A Wall Street Journal szerint ilyen volt az amerikai felajánlás, hogy a NATO és Oroszország ütközőzónájában kölcsönösségi alapon korlátozhatnák a hadgyakorlatok méretét, és a Fekete-tenger egy részén akár teljes egészében felfüggeszthetnék azokat. Pláne, hogy a NATO-szövetségesek az előbbiről elsőként a sajtóból, az utóbbiról pedig közvetlenül a szerdai NATO-orosz egyeztetések előtt értesülhettek csak. A WSJ szerint egyes NATO-országok azt is aggasztónak tartják, hogy az amerikaiak a fő orosz követeléseket ugyan határozottan visszautasították, de így is engedményekkel próbálhatják megbékíteni majd Oroszországot. A lap ugyan nem nevezte meg az aggodalmaskodókat, de a körülményekből azért kikövetkeztethető, hogy elsősorban a katonai szövetség keleti arcvonalának országai, a balti államok, Lengyelország, illetve Románia aggódhatnak azon, hogy az amerikaiak onnan vonnának ki csapatokat Putyin lekenyerezésére.

Hogy milyen további érdekes helyzeteket teremtenek a nyugati szövetségen belüli nézeteltérések, azt ez a térkép szépen szemlélteti:

A képen a brit légierő két, C-17-es szállítógépének útvonala látható, amint a német légteret gondosan elkerülve járták meg Ukrajnát oda-vissza. Hogy miért kerülték ki a német légteret? Mert tankelhárító fegyvereket szállítottak Ukrajnának, miközben Németország az egyre agresszívabb orosz retorika miatt is visszautasítja az efféle fegyverszállításokat – ahogy azt Annalena Baerbock német külügyminiszter január 18-án Kijevben újfent megerősítette.

Szén

Közben Ukrajna és Oroszország a minden korábbinál kiélezettebb helyzet közepette megállapodtak, hogy az előbbi másfél milliárd dollár értékben vásárol szenet az utóbbitól. A szén létfontosságú energiaforrás Ukrajnának, ahol jellemzően szénerőművekben termelik az áramot, saját szénkészleteik viszont a névleg a szakadárok, gyakorlatilag Moszkva irányítása alatt álló donyecki és luhanszki területen vannak.”