- “A gyanú szerint a Végrehajtói Kar elnöke százmilliókat, sokszor az osztalék 100 százalékát szedte el azoktól a végrehajtóktól, akiket Völner államtitkár segítségével neveztek ki.
- A hét meggyanúsított végrehajtó közül kettő beismerő vallomást tett, öt viszont megpróbálja kimagyarázni, miért vittek rendszeresen tízmilliókat készpénzben Schadl Györgynek.
- Nem mélyszegénységben élő strómanokról van szó, hanem jogvégzett emberekről, akik mégis belementek ezekbe a kompromittáló helyzetekbe.
- A kormány 2015-ben megreformálta a végrehajtást a sok visszaélés miatt, de az új rendszerben is olyan pénzeket lehet keresni gyakorlatilag konkurencia nélkül, hogy az önmagában korrupciós kockázat.
- Cikksorozatban dolgozzuk fel a Schadl-Völner ügy nyomozati anyagát, ez a negyedik nagy cikkünk, de sok a reakció és a kapcsolódó hír, ezeket itt lehet követni.
- Az előző részekben aprólékosan rekonstruáltuk, hogyan zajlottak a két főszereplő találkozói a nyomozók szerint, illetve hogy milyen korrupciógyanús ügyeket tárt fel az ügyészség az egyetemeken, és hogyan nyomult Schadl a bíróságokon.
Sötét képet fest a magyar államigazgatás és igazságszolgáltatás szereplőiről a Schadl-Völner ügy nyomozati anyaga. A 444-hez eljutott 1700 oldalnyi dokumentumból olyan ország képe bontakozik ki, ahol pénzért cserébe el lehet intézni bármit, a hivatalos személyek pedig a saját zsebükbe pakolják a milliókat, amit mindannyiunk adójából szedtek össze.
Rögtön az első oldalakon azt olvassuk, hogy amikor egy későbbi vádlotton keresztül elkezdik lehallgatni a Végrehajtói Kar elnökét, az a legnagyobb természetességgel beszél róla, miket tud intézni. Fontos embereknek vizsgát a jogi karon, egy ingatlan engedélyét az építésügyi hatóságnál, egy paksi atomerőműhöz kapcsolódó pályázatot a kormánynál és így tovább. Később sorra került egy iskola működéséhez és egy energetikai találmány fejlesztéséhez kapcsolódó pályázat két különböző minisztériumnál, amelyek elnyeréséhez az ügyészség szerint Völner Pál nyújtott segítséget kenőpénzért cserébe. (Völner tagadja, hogy bűncselekményt követett volna el.) A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint az igazságügyi miniszter helyettese Varga Judithoz is bevitte Schadlt, hogy a Kar belső ügyeiről tárgyaljanak.
Cikksorozatunknak ebben a részében azokról a végrehajtókról lesz szó, akik a vád szerint tíz- és százmilliókat fizettek Schadl Györgynek, aki aztán Völner Pálnak fizetett a kinevezésükért cserébe. Jól szituált emberek, banki tanácsadó, ügyvéd, sőt ügyész is belement abba, hogy a végrehajtói kinevezés után saját akaratát feladva kövesse Schadl útmutatásait, és készpénzben küldözgesse neki a járandóságát. Volt, aki beismerte, hogy ez vesztegetés, a többség azonban különleges magyarázattal állt elő.
A legősibb mesterség
„Hivatásunk kialakulásának idejét tekintve ugyanis, még ha holtversenyben is, de az élen végez a legősibb mesterségek között is” – írta beköszöntőjében a 2015-ben kinevezett új elnök, Schadl György. (A végrehajtók házi lapja, az Executio tartalmai elvileg elérhetők lennének online, de sajnos pont most lépett fel tartós szerverhiba. Valaki viszont Völner lemondásának napján lementett többet az akkor még elérhető lapszámok közül a legnagyobb netes archívumba.)
A végrehajtókról sokak fejében az a kép élhet, hogy ők azok, akik kilakoltatják az adóst, elárverezik a házát, elviszik a kocsiját, bútorait, zárolják a számláját, és közben jó sokat keresnek ezen. Ez nem áll messze a valóságtól, de az már sokak számára nem egyértelmű, hogy ők a magyar igazságszolgáltatás részei, hivatali személyek, akik a bíróságok utasításai szerint járnak el.
© Technológia: 444.huVégrehajtók arról beszéltek a Telexnek, hogy a munka nem csak lelkileg lehet megterhelő: előfordul, hogy „egy bosszúszomjas család este leüti a végrehajtót, vagy emberi fekáliával kenik be a végrehajtó a kisvárosban természetesen mindenki által jól ismert lakhelyét.” Egy végrehajtó ugyanakkor azt emelte ki, hogy milyen fontos a szerepük a társadalomban: „Ha mi nem lennénk, akkor egy bírósági ítélet nem érne semmit, nem működhetnének a bankok, nem lennének szülői felügyeleti perek, hiszen ha nincs olyan, aki betartatja a döntéseket, akkor mit ér az igazságszolgáltatás?”
A nehézségekért az állami szférában példátlanul magas jövedelem kárpótol. A 2010-ben még 2 milliós állami bérplafont követelő miniszterelnök havi 2,5 milliós bruttó fizetése eltörpül egy senki által nem ismert, kisvárosi végrehajtó bevételei mellett. De még az állami topmenedzserek, például a Paksi Atomerőmű vagy a MÁV vezérigazgatója sincs olyan jól eleresztve a havi 4-5 millió bruttójával, mint a legzsírosabb területeket megcsípő végrehajtók. A SCHADL és TÁRSA Végrehajtó Iroda 2020-ban 356 millió forintos forgalomnak örülhetett, amiből 134,4 millió forint nyereség lett, míg 2019-ben 643 millióból 317 millió – írtuk korábbi cikkünkben, ahol arra is felhívtuk a figyelmet, hogy az Orbán-kormányok egyre kedvezőbb adózással is támogatták a végrehajtó irodákat. Schadl felesége szintén végrehajtó, akinek cége tavaly 190 milliós profitot csinált.
A mindenkit túlszárnyaló keresetekre persze lehet azt mondani, hogy a végrehajtók nem állami alkalmazottak, hanem vállalkozók. Csakhogy a cégformán túl minden szempontból az állami intézményrendszerhez kötődnek: a praxisukat a kormánytól kapják, a feladataikat a bíróságoktól, a felügyeletüket egy köztestület látja el, a saját területükön monopóliumot kapnak, a jutalékuk törvényileg garantált.
A százmilliós éves profitok forrása pedig a bajba került adósok által befizetett eljárási költség.
Körtánc
Ezt a végrehajtók szempontjából igen jövedelmező rendszert 2015-ben alakította ki a kormány, de már korábban is botrányoktól volt hangos a terület. A 2010-es évek első felében a rengeteg devizahiteles elleni végrehajtás miatt felpörgött a biznisz, miközben a médiában megszaporodtak a „luxusban fürdő” végrehajtókról szóló híradások. A kormány 2014-ben élesen szembefordult az akkor még kamaraként működő végrehajtók vezetésével: futószalagon jöttek a kemény hangú cikkek a pártsajtóban, a hivatalos közlemények, majd vizsgálatok és végül egy büntetőfeljelentés is, a kamara vezetése pedig egy ponton az őket átvilágító miniszteri biztost is beperelte.
2015 tavaszán végül az elnöksége bedobta a törölközőt, a kormány pedig megszüntette az egész kamarát, és létrehozta a Magyar Bírósági Végrehajtói Kart. Ebben a heves időszakban, 2010 és 2015 között a végrehajtók az igazságügyi államtitkár Répássy Róbert és az államtitkár-helyettes Jeney Orsolya alá tartoztak. 2015 októberében teljes sorcsere: mindketten távoztak a posztjukról, az új államtitkár Völner Pál lett, illetve ugyanebben a hónapban felállt a Kar új elnöksége Schadl György vezetésével.
A rendszer a mára közismert színvonalon működött, amíg Schadlt őrizetbe nem vették, Völnert pedig meg nem gyanúsították. Utóbbi helyére Répássy Róbertet hívták vissza, de korábbi helyettesét nélkülöznie kell: Jeney Orsolya ugyanis a kormányzati megbízatása után azonnal kapott egy végrehajtói kinevezést.
Tavaly nyár óta már Orbán Viktor bizalmi embere felügyeli a területet.
A hetek
A Völner-Schadl ügy lényegét szabatosan összefoglalta a mentelmi bizottság fideszes elnöke által jegyzett parlamenti határozat: „dr. Völner Pál a végrehajtásról szóló törvényben meghatározott törvényes jogait a Kar elnöke érdekeinek megfelelően gyakorolja, így
- államtitkárként és miniszterhelyettesként, ebből fakadó hivatali pozícióját és tekintélyét az Igazságügyi Minisztériumban dolgozó hivatalos személyeknél felhasználva elérje, hogy azokat a személyeket nevezzék ki végrehajtónak, akiket informálisan a Kar elnöke támogatott,
- támogassa a Kar elnökét abban, hogy a Karral kapcsolatos működési-, gazdasági-, szervezeti elképzelései érvényre jussanak.”
A parlamenti határozat utal arra is, hogy a vádak nem légből kapottak: „A tényállást a tanúk vallomásai, a Nemzeti Védelmi Szolgálat által végrehajtott rejtett figyelés eredménye, az ügyben gyanúsítottként szereplő személyekkel szemben alkalmazott leplezett eszköz (lehallgatás, információs rendszer titkos megfigyelése) során keletkezett közlemények, adatok, gyanúsítottak vallomásai, lefoglalt bűnjelek, okirati és tárgyi bizonyítékok, elektronikus adatok, hívásforgalmi adatok, cégnyilvántartási adatok támasztják alá.”
A 444-hez eljutott iratokban a Központi Nyomozó Főügyészség hét olyan, elmúlt években kinevezett végrehajtót sorol fel, akik ellen vádemelést javasolnak. Mindegyik esetben az a keret, hogy ők Schadl és Völner korrupciós kapcsolata révén jutottak végrehajtó irodájához, és a kinevezésükre döntő hatással bíró két vezetőnek pénzt juttattak. Két végrehajtó beismerő vallomást tett, a többiek ártatlannak vallják magukat. Elsőre talán nehezen érthető, milyen alapon, de nemsokára eljutunk oda, ahol előadják kísértetiesen hasonló történeteiket.
Az ügyészségi indítvány mind a hét esetben nagyjából ugyanazt a sémát írja le. Schadl felajánlotta a szakterületen többnyire járatlan, de a szükséges jogi végzettséggel rendelkező embereknek, hogy elintézi nekik a végrehajtói kinevezést, ha kifizetik neki az osztalék 50, vagy akár 100 százalékát a jövőben. Egy példa:
Az ismétlődő mintázat szerint ezek a jogvégzett emberek elfogadták az ajánlatot, benyújtották a pályázatot, amelyet – sokszor tapasztaltabb, például régóta végrehajtó-helyettesként dolgozó vetélytársakkal szemben – meg is nyertek, Völner Pálnak hála. Megalapították az irodákat, majd az indítvány ezek után mindenkinél részletezi, hogy pontosan melyik napon pontosan hány milliót juttattak el Schadlnak. Az elvileg őket illető és általuk készpénzben felvett, majd átadott osztalék helyett kvázi-fizetést kaptak Schadltől, azt is készpénzben. A hét frissen kinevezett végrehajtó közül négy 40-80 milliót adott Schadlnak, hárman viszont 190-250 milliót, mindezt másfél és három év közötti idő alatt. Cserébe Schadl havi 1-2 milliót juttatott nekik, a párszázezres fizetésük mellett.
Nem érdektelen egybeesés, hogy Völner miniszterhelyettes is nagyjából így kapta a pénzét a nyomozás szerint.
Schadllal három éven keresztül találkozgattak rendszeresen, és nagyjából kéthavonta jutott pénzéhez az államtitkár, havi bontásban átlagosan 2,2 millióhoz. Az összegekből is egyértelműek az erőviszonyok: Völner a vád szerint 83 milliót kapott, míg Schadlnak a végrehajtók összesen 884 milliót fizettek.
A hűbérúr és vazallusai
A vazallus a hűbéri rendszerben a hűbérúr által adományozott földbirtokért függőséget vállaló személy. A hűbéres esküt tett a hűbérúr iránti hűségre és kötelezettségei betartására. A hűbérúr bíráskodott hűbérese fölött, valamint védelmet nyújtott neki.
A párhuzam persze költői, de nem indokolatlan. A nyomozati iratok szerint legalábbis ezek a végrehajtók egyértelműen Schadl kegyétől függtek, és ő kénye-kedve szerint rendelkezhetett velük. A Kar elnöke mondta meg, hogy ki kaphat irodát, ő utalta a havi 1-2 milliós kvázi-fizetéseket, de sokszor arra is ő tett ajánlatot, hogy melyik ügyvéddel és melyik könyvelővel szerződjenek, illetve saját magát jelölte ki a hét kezdő végrehajtó mentorának. Többektől azt is kérte, hogy szálljanak be egy másik irodába helyettesként vagy résztulajdonosként, és a vallomásokban visszatérő elem, hogy erre nem mernek nemet mondani sem ők, sem a másik fél.
Azt is felajánlotta Schadl az iratok szerint, hogy az ő vagy a szintén végrehajtó felesége magántulajdonában lévő épületekben béreljenek irodát. A gyanú szerint a végrehajtók kinevezéséről ő döntött, de a végrehajtók ellenőrzése is a kezében volt – és nem csak azért, mert a Kar elnöke.
Az egyik gyanúsított végrehajtó arról vallott a bíróságon, hogy a Karon belül rajta kívül még öt fegyelmi szakülnök van, egyikük szintén gyanúsított, egy másik pedig Schadl felesége.
A pénzeket Schadl egyik alkalmazottja, úgymond sofőrje, egy jól megtermett férfi szedte be a végrehajtóktól is, szintén nagyon szabályszerűen: nem csak átvette a milliókat, hanem szinte mindig a bankfiókba is elkísérte a delikvenseket, illetve ő szállította ki a havi „fizetéseket”. Azt meglehetősen pontosan lehet tudni, hogy mikor és mennyi pénzt kapott Schadl, hiszen a nyomozók bekérték a végrehajtói irodák bankszámláinak forgalmi adatait, illetve Schadl pénzügyesének laptopját is lefoglalták egy házkutatás során. Azon pedig megtalálták a „Házipénztár 2021” „Házipénztár2018”, „Házipénztár2018-2” és „Házipénztár2019” elnevezésű Excel-fájlokat. Ezekben vezették a begyűjtött pénzt, a végrehajtók monogramjaival jelölve a forrást.
Azt gondolná a naiv olvasó ezen a ponton, hogy annyira egyértelmű ez a történetszál, hogy nem lehet semmi bonyodalom. Dokumentálva van, hogy Schadl hordja a pénzt Völnernek, hogy Völner kinevezi a megfelelő végrehajtókat, akik aztán hordják a pénzt Schadlnak. Mit lehet erre mondani?
„Nem gondoltam, hogy ebből baj lehet”
Ahogy korábban írtuk, a hét gyanúsított végrehajtó közül öten tagadták a vádakat, és mind meglehetősen hasonló történetet adott elő az ügyész és a bíró kérdéseire.
A hűbéres rendszer jó példája M-né, aki korábban Schadlnál dolgozott, majd két budapesti önkormányzatnál lett jogász. A férje is Schadl alkalmazottja volt, M-né így kapott végrehajtói kinevezést, majd a sikeres pályázat után alkalmazásba vette a férjét a végrehajtói irodájában mint végrehajtó-jelöltet. A továbbiakban, M-né vallomása szerint, a Schadltól kapott hitelből éltek, miközben 50-60 milliós bevételt termelő irodájuk volt.
Itt jön a magyarázat. „Én a Schadl Györgytől nem kértem, hogy juttasson előnyhöz, ilyen tartalmú beszélgetés nem hangzott el köztünk. Amikor jelentkeztem a pályázatra, hirtelen döntöttem, mert éppen megkaptam a jogi szakvizsga oklevelemet, akkor volt folyamatban egy pályázat, és úgy adtam be az enyémet” – áll M-né vallomásában.
- De mi a helyzet a pénzekkel?
- Nem gyanakodott, legalább egy kicsit?
- Nem lett volna egyszerűbb átutalni a törlesztőrészleteket?
„Nem utaltam, hanem készpénzben volt minden esetben, mert azt kérte a Schadl György, hogy készpénzben vigyük oda, de hogy miért, azt nem tudom.”
A Budai Központi Kerületi Bíróság szerint M-né cselekménye „hivatali helyzettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntette megállapítására lehet alkalmas”, melyet a gyanúsított folytatólagosan követett el. M-né többek között a családi állapotára hivatkozva próbálta elérni, hogy ne tartóztassák le, hanem szabadlábon védekezhessen.
Nem járt sikerrel: M-né a bíróság határozata szerint a Gyorskocsi utcában maradt. Ugyanerre a sorsra jutott N. is, akivel egymást követték az ülésteremben november 22-én, és aki egy ponton nem bírt az érzelmeivel.
Schadl a tanára volt a Károlin, de N. állítása szerint a pályázata beadása előtt nem találkoztak. Magyarázata szerint azért kezdett el készpénzt hordani Schadl részére a kinevezése után, mert csak az átvételkor „döbbent rá”, hogy ha át akarja venni elődje 16 munkaállomásos irodáját, akkor a felszerelést ki kell fizetnie. Mire a pont a helyszínen lévő Schadl menten fel is ajánlott neki egy 20 milliós kölcsönt. Ezen felül állítása szerint N. rendszeresen kért személyi kölcsönt Schadltól, 1-1,5 milliós „havi összegeket” – a vád szerint épp ellenkezőleg, ezek voltak a kvázi-fizetések, amelyeket Schadltól kapott az osztalék helyett.
Az ülésen, M-né vallomása után az ügyész megjegyezte, hogy a gyanúsítotti vallomásokból és a nyomozás során megismert adatokból az látszik, hogy Schadl György és egyes végrehajtók között „azonos metódus szerint történtek pénzmozgások”, melyre az érintett végrehajtók különböző magyarázatokat adnak. Van, aki elismeri a korrupciós cselekményt, van, aki meglehetősen szokatlan kölcsönnel magyarázza a pénzmozgást – emlékeztetett az ügyész, aki szerint erre tekintettel is „észszerű kétely merül fel a gyanúsított valóságnak megfelelő vallomásával kapcsolatban.”
Akik beismerték
Voltak ketten, akik teljes vagy részleges beismerő vallomást tettek. F. egy megyeszékhely ügyésze volt, amikor 2019-ben megkérdezte tőle egy ismerőse, nem érdekli-e a végrehajtás. Ez az ő verziója arról, hogyan nézett ki a tárgyalás Schadllal:
Sz. vallomása szerint egy barátja, akivel korábban egy bankban dolgozott, 2017-ben „váratlanul azt a kérdést szegezte nekem, hogy szeretnék-e végrehajtóként dolgozni”. A nő Schadl alkalmazottja volt, és a vád szerint azt mondta el Sz-nek, hogy elintézhető a végrehajtói pályázat, viszont az osztalékot nem tarthatja meg magának, azon osztozni kell. Sz. többször el is bizonytalanodik, hogy éppen kinek kell odaadnia a pénzét:Schadl György gyanúsítottal szemben 5-től 10 évig, 2-től 8 évig, illetve 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények megalapozott gyanúját közölte a Központi Nyomozó Főügyészség. Többek között vesztegetést állítva és üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedéssel, valamint 7 rendbeli, vezető beosztású hivatalos személy által üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásával vádolják.
A végrehajtókkal nagyrészt 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúját közölték, mivel cselekményeik – bizonyítottságuk esetén – hivatali vesztegetés bűntette megállapítására lehetnek alkalmasok.”
