A mindenkori magyar politikát két tényező határozza meg. Az egyik az ország pillanatnyi vezetésének politikai és ideológiai elkötelezettsége. A másik Magyarország geopolitikai helyzete. A tényleges politika azon múlik, hogy a mindenkori kormányok hogyan képesek e két tényezőt összehangolni.
Hintapolitika vagy következetes szuverén politika?
Az elmúlt napok legfontosabb hírei közé tartozik Benkő Tibor honvédelmi miniszter bejelentése arról, hogy a jelenlegi ukrán események nem jelentenek közvetlen fenyegetést. A Honvédség képes biztosítani az ország biztonságát és nincs szükség arra, hogy NATO-csapatok jöjjenek Magyarországra.
Ugyanakkor jelezte, hogy Magyarország a NATO elkötelezett tagja. Mellesleg Budapesten látványosan fogadta a brit hadügyminisztert. 2021 folyamán Magyarországon fogadták az amerikai hadsereg több magas rangú vezetőjét és több NATO-vezetőt is. Miért, ha Magyarország nem készül háborúra?
A magyar külügyminiszter többször tiltakozott az Oroszország elleni EU-szankciók ellen, de nem szavazott sem a NATO katonai lépései, sem az EU szankciói ellen.
A magyar vezetők számtalan alkalommal elítélték a Zelenszkij-vezette Ukrajna magyarellenes politikáját, de folyamatosan kiállnak Ukrajna „területi integritása” mellett. Ezzel úgy tesznek, mintha Luganszk és Donbasz már nem lenne de facto önálló.
Belarusz esetében nagyfokú szuverenitást mutatott a magyar kormány. 2020 júniusában Orbán elment Minszkbe. A 2020 augusztusa után bevezetett EU-szankciókat Magyarország is megszavazta és alkalmazza. Tény az is, hogy Orbán nem találkozott a belarusz ellenzék vezetőivel, amit megtettek a többi EU-államok.
Kína esetében elég messze elment a magyar kormány. Megvétózták a Kína-ellenes nyilatkozatokat, kitartottak a kínai beruházások mellett. Tény az is, hogy Orbán a járvány óta nem találkozott a kínai vezetőkkel.
Február 1-én Orbán miniszterelnök Moszkvába utazott, hogy tárgyaljon Putyin elnökkel. Előtte telefonon tárgyalt a francia elnökkel és a NATO főtitkárával. Orbán a moszkvai tárgyalások gazdasági jelentőségét emelte ki nyilvános közleményeiben, egy szót sem szólva a politikai és katonai aspektusokról.
Az orosz kormány a tárgyalások előtt méltatta a magyar kormány bátor önálló politikáját, a szuverén döntéseit.
Meddig mehet el Orbán? Mikor mondja a NATO, hogy ez már sok? Mikor állítják le a magyar külpolitika önálló mozgását? Ezek a kérdések ma megválaszolásra várnak.
Szomorú történelmi tapasztalatok
A történelem szolgáltat számunkra analógiákat, és ezek nem túl biztatóak. 1920-1945 között Magyarország tőkés ország volt. Belpolitikai téren a Horthy-rendszert üldözte a kommunistákat. A Szovjetuniót a Horthy-rendszer ellenségnek tekintette. Diplomáciai kapcsolatokat csak 1934-ben létesített.
Horthy tudta, hogy Hitler oldalán előbb-utóbb háborúba kerül. Igyekezett nyitni a brit-francia irány felé, de nem tudott. 1939-ben Magyarország csatlakozott a szovjetellenes Antikomintern paktumhoz. 1941. június 26-án szovjet gépnek álcázott német repülőgépek bombázták Kassát. Magyarország ezt követően hadat üzent a Szovjetuniónak.
1944 októberében Horthy megpróbált kiugrani a háborúból. Ez azonban eleve kudarcra ítélt kísérlet volt, hiszen Horthy 1944 márciusában hozzájárult Magyarország német megszállásához. Az országban a németek parancsoltak. De azért sem sikerülhetett, mert a magyar uralkodó osztály németbarát volt.
A második világháborúból az ország vesztesként került ki, elviselve annak minden következményét.
Németországnak más szövetségesei is voltak. Ők azonban csak addig fogadták el a német nyomást, amíg az nem fenyegette a saját nemzeti érdekeiket. A Mannerheim-vezette Finnország kiegyezett a Szovjetunióval és kilépett a háborúból.
Romániában Mihály király letartóztatta a diktátor Antonescut és Románia kilépett a német szövetségből. Csatlakozott a szovjet erőkhöz, és elérték, hogy 1944 őszén a román csapatok „felszabadítóként” jöttek Magyarországra.
Hazai érdekek
A jelenlegi magyar kormányzat mögötti erők nem akarnak háborút. Nem akarnak azonban kimaradni a NATO háborús készülődéseinek előnyeiből. A NATO új technikai forradalom előtt áll, ami nagy pénzt jelent. A hadiipari tortából Magyarország sem akar kimaradni.
A kormány mögött álló gazdasági körök támogatják a keleti nyitás politikáját. Az amerikai és német tőkénél gyengébb magyar tőkének nincs más terjeszkedési út, mint kelet és dél.
A liberális ellenzék mögött olyan gazdasági erők állnak, amelyek a nemzeti keretek felszámolásában, a kínai és orosz konkurencia leküzdésében érdekeltek.
A liberális erők ezért foggal-körömmel ragaszkodnak a NATO-hoz, hirdetik az európai egyesült államok eszméjét, és fellépnek minden ellen, ami Kínához vagy Oroszországhoz visz bennünket közelebb.
