Szalkai Dániel dizájner élete családi érintettsége okán szorosan összefonódott az autizmussal. A Miskolci Autista Alapítvány szociális foglalkoztató műhelyét vezeti, ruhákat tervez autistáknak, valamint a Moholy-Nagy formatervezési ösztöndíját is egy, az életüket megkönnyítő kiegészítő elkészítésére fordította. De mindez nem elég Daninak: az évek alatt megszerzett tapasztalatait a doktori dolgozata révén, roma felzárkóztatók létrehozásával is kamatoztatni szeretné.
Hogyan néz ki egy művészeti doktori? Mi a témád?
2021 őszén kezdtem el újra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME) járni, a DLA-t (a PhD megfelelője a művészeti képzésben – a szerk.) szeretném megszerezni. A négyéves képzés során a hátránykompenzáció témáját vizsgálom. A miskolci műhelyben egy évtizede vagyok foglalkoztatója autistáknak, az eredeti terv szerint annak a módszertanát szerettem volna átültetni Tisza melletti, túlnyomórészt romák lakta településeinek fejlesztésébe. Foglalkoztatók létrehozását terveztem, amelyekben tartósan munka nélküli vagy megváltozott képességű fiatal felnőttek felzárkóztatása lenne a cél. Ez a terv folyamatosan formálódik, de a lényege változatlan: a mélyszegénységben, periférián élők segítése, kedvezőbb helyzetbe hozása.
A roma felzárkóztatás ügye igen nagy feladat. Miért pont ebbe az irányba indultál el?
Az érintettségem okán már nagyon jól ismerem az autizmus területét, ahol az operatív feladatoktól kezdve a terméktervezésig és a nagyobb, koncepciózusabb tervek létrehozásáig sok mindennel foglalkoztam. Már több mint tíz éve mozgok a civil szektorban különböző minőségekben, ezért azt gondolom, hogy az így megszerzett kompetenciáimat ezen a területen is tudnám kamatoztatni. Ráadásul olyan személyiség vagyok, aki mindig keresi a kihívásokat. Szeretem új dolgokban kipróbálni magam, ezért gondoltam arra, hogy ebbe az irányba induljak el.
%20100vw,%201024px%E2%80%9D%20data-lazy-src=%E2%80%9Dhttps://kultura.hu/wp-content/uploads/2022/02/Szalkai-D%C3%A1niel-6-1024%C3%97684.jpg%E2%80%9D%20/></figure><p><strong>A%20diz%C3%A1jnerek%20k%C3%B6r%C3%A9ben%20van%20tendencia%20arra,%20hogy%20t%C3%A1rsadalmi%20%C3%BCgyeket%20karoljanak%20fel?</strong></p><p>Amikor%20elkezdtem%20az%20%C3%BAgynevezett%20social%20designnal,%20annak%20is%20els%C5%91sorban%20a%20disability,%20azaz%20fogyat%C3%A9koss%C3%A1gi%20r%C3%A9sz%C3%A9vel%20foglalkozni,%20m%C3%A9g%20nagyon%20kevesen%20voltunk%20ezen%20a%20ter%C3%BCleten.%20M%C3%A1ra%20viszont%20a%20nyugati%20egyetemekhez%20hasonl%C3%B3an%20m%C3%A1r%20a%20MOME%20k%C3%A9pz%C3%A9si%20strukt%C3%BAr%C3%A1j%C3%A1ban%20is%20jelen%20van%20ez%20a%20modul.%20Kinevel%C5%91d%C3%B6tt%20egy%20olyan%20gener%C3%A1ci%C3%B3%20is,%20amelynek%20tagjai%20tan%C3%ADtanak%20a%20t%C3%A9m%C3%A1ban%20vagy%20a%20saj%C3%A1t%20praxisukban%20ilyen%20projekteket%20is%20csin%C3%A1lnak.%20Teh%C3%A1t%20van%20el%C5%91rel%C3%A9p%C3%A9s,%20%C3%A9s%20j%C3%B3%20l%C3%A1tni,%20milyen%20soksz%C3%ADn%C5%B1%20ter%C3%BClet%20a%20social%20design.</p><p>Az%20autizmus%20a%20csal%C3%A1di%20%C3%A9rintetts%C3%A9gem%20ok%C3%A1n%20az%20eg%C3%A9sz%20szocializ%C3%A1ci%C3%B3mat%20%C3%A1tsz%C5%91tte:%20a%20b%C3%A1ty%C3%A1m%20autista,%20%C3%A9s%20a%20sz%C3%BCleim%20t%C3%B6bb%20m%C3%A1s%20%C3%A9rintett%20csal%C3%A1ddal%20egy%C3%BCtt%20l%C3%A9trehozt%C3%A1k%20a%20<a%20href=)
A MAACRAFT szociális foglalkoztató műhelyben a terveid alapján autisták készítenek dizájnertárgyakat. Hogyan működik ez a műhely?
Az alapítvány részeként működünk, húsz fő foglalkoztatására van engedélyünk. Jelenleg 16-an dolgoznak nálunk, akik autisták és/vagy értelmi sérültek. Három szakember felügyeli a műhelymunkát, a menedzseri feladatokat, a tervezést én végzem. Tíz éve hoztuk létre a műhelyt, azóta nagyon összeszokott, baráti közösség jött létre.
A Perceptual Thinkers vagy a Sensorism projektekre is igazak a fentiek?
A Perceptual Thinkers ruházati termékvonal esetében inkább volt lehetőség esztétizálásra, de ami még fontosabb: nagyon direkt módon tudtam bennük feldolgozni azokat az élményeket, amelyek az évek során értek.
Az alapítványnak bentlakásos része is van, ahol autista felnőttek élnek. Ott lakik többek között Bazsi, akinek az autizmusából fakadó taktilis érzékenysége olyan kirívóan erős, hogy még a ruha érintése a bőrén is diszkomfort érzetet okoz neki, ezért folyton vetkőzni akar, letépi magáról a ruhadarabjait. Miatta régi tervezési kihívás számomra, hogy olyan darabokat készítsek, amelyek anyaga kellemes érzetet ad, így Bazsi is tudja őket viselni. A vele való kooperáció nagyjából tíz-tizenkét prototípust eredményezett már, de még mindig nem sikerült számára a tökéletes öltözetet megalkotnom.
A Sensorism projekt keretében létrehozott táska révén azt a kérdést próbáljuk megválaszolni, hogy lehet-e a technológia és a divat összeolvasztásával az autisták kommunikációját segítő eszközt létrehozni.
Jelenleg mivel foglalkozol?
A Sensorism projekt keretében létrehozott táskát szeretném minél előbb tesztelni. Emellett folytatom a doktorit, és természetesen csinálom a műhelyt is, ami az év végi, év elejei leállás után most indul be újra. A webshopot fejlesztjük, mert egy kicsit elavult már. Az alapítványnál is sok feladatom van: pályázatírásban, szakmai tervek összeállításában szoktam nekik segíteni. Idén harmincéves az intézmény, ebből az alkalomból szakmai kiadványt fogunk összeállítani a jó gyakorlatokról, tapasztalatokról, személyes történetekről.
Rengeteg szálon kapcsolódsz az autizmushoz. Soha nem érezted úgy, hogy sok, hogy érzelmileg elfáradsz tőle?
Dehogynem, már legalább tízszer kiégtem. Ugyanakkor tudom, hogy nekem ez életre szóló kötelességem. Ha az alapítvány és a műhely nem lenne, a bátyámról akkor is gondoskodnom kellene. Az édesapám már tíz éve nem él, és az édesanyám sem lesz már fiatalabb. A szüleim nagyon tudatosan készítettek fel arra, hogy Bencére mindig oda kell figyelnem. Ezt egy ideig, főleg tinédzserként tehernek éreztem, ám mára már elfogadtam, és természetes része lett az életemnek. Sőt jó adag büszkeséget is érzek Bencével kapcsolatban: hogy milyen szépen ellátja magát, hogy önállóan és jól működik a hétköznapokban. Ráadásul az, hogy az ő világával foglalkozom, számomra is csomó pluszélményt nyújt, és értelmet ad az életemnek.
Fotók: Kultúra.hu/Belicza László Gábor
Címlap fotó: Kultúra.hu/Belicza László Gábor