Kell-e nekünk ma március 19-éről beszélni? Hogy mi volt március 19-én? Igen, manapság ez a kérdés is jogos. A modern kor iszonyú gyorsasággal mossa ki a történelmet az emberek emlékezetéből. Minek emlékezni? A mának, sőt a pillanatnak élünk! Ez ma a trendi.
Csakhogy a múlt ismerete nélkül mai útkeresésünk előbb-utóbb tévelygésbe torkollik. Elveszítjük a tudás adta biztonságot, és rosszul döntünk a jövőről, pedig dönthetnénk jól is. A rossz döntések megkeserítik, sőt tönkretehetik az egyén életét. Egy ország, egy nemzet méreteiben végzetesek lehetnek.
Nos, mi is történt március 19-én? 1944 tavaszán a hitleri Németország csapatai ezen a napon szállták meg Magyarországot. Képünkön is látható, ahogy az SS fenegyereke, Hitler kedvence, Otto Skorzeny igen elégedetten bevonul a budai várba.
A haza hősies védelme szóba se jött. A Honvédség nem lőtt a németekre. A főparancsnok, Horthy Miklós kormányzó nem adott rá parancsot. De, ha adott is volna, a németekhez húzó magyar tábornokok aligha teljesítették volna.
Március 19-én pillanatok alatt összeomlott a magyar kapitalizmus két világháború közötti modellje. A magyar uralkodó osztály nem volt képes megvédeni nem csak a bécsi döntésekben visszakapott országrészeket, de még a trianoni Magyarország függetlenségét sem.
Nem volt képes arra, hogy a társadalom létező erőit a függetlenség védelmére mozgósítsa. Nem volt képes önálló külpolitikai orientációt választani, visszasüppedt a hagyományos német orientációba. A döntő pillanatban pedig nem tudott szakítani, és átállni a másik oldalra.
Nem volt képes megvédeni saját állampolgárait sem. Sokszázezer zsidó magyar állampolgárt hurcoltak el. A kommunisták és szociáldemokraták is a németek szabad prédájává váltak.
A felelősséget persze át lehet hárítani a németekre, mondván, hogy a németek erősebbek voltak, nem lehetett ellenállni. Ezt persze könnyebb mondani mintsem bevallani, hogy a magyar elit jobban félt Sztálintól, mint Hitlertől.
Nos, megismétlődhet-e március 19-e? Abban a formában, hogy német csapatok foglalják el órák alatt Budapestet és az országot, aligha! A németeknek jelenleg nincsenek ilyen ambícióik és katonai erejük se. Magyarországtól a német tőke egyébként is megkap mindent, úgyhogy nem kell katonákat küldeni.
Ha jönnek idegen katonák, azok bizonyára NATO-zászlókkal jönnek. Persze, főleg amerikaiak, de azért lesz ott más is. Az USA szereti a felelősséget megosztani másokkal. Mások pedig szeretnek nem kimaradni az USA sikeresnek ígérkező kalandjaiból.
Fel fog lépni a Honvédség ellenük? Nyilvánvalóan nem! Nem csupán azért, mert ugyanannak a NATO-nak vagyunk a tagjai, hanem azért sem, mert a magyar kormány egy sor új megállapodást kötött az amerikaiakkal, akik jöhetnek-mehetnek tetszésük szerint.
Nem tudni, hogy jönnek-e idegen katonák és mikor. Azt sem tudni, hogy ki lesz akkor a magyar miniszterelnök. De egy valószínűsíthető: a magyar miniszterelnök nem fog olyan parancsot adni, hogy a Honvédség álljon ellent az amerikaiaknak. Ha esetleg adna, amire minimális esély sincs, vajon hogyan reagálnának a magyar tábornokok, akik zöme már kijárta a NATO iskoláit és már tudnak NATO-kompatibilisen gondolkodni?
Történelmünk megannyi példája mutatja, hogy a magyar vezetők mozgástere nem túlságosan tág. Horthy Miklós megzsarolásához, majd elmozdításához elég volt az, hogy a németek elrabolták a fiát. Persze kellett az is, hogy a németek felkészítsék és minden eshetőségre készültségben tartsák a magyar fasiszta rohamosztagokat, a nyilasokat.
Az elmúlt években, különösen 2019 óta láthattuk, hogy az USA és a liberális nyugat más erői hogyan támogatják egy alternatív magyar kormány kialakítását. Láthattuk, hogyan adták a lovat a magyar liberálisok alá, hogy csak Dobrevet, Karácsonyt és Márki-Zayt említsük.
A jelenlegi magyar kormány nyilván tudta ezt. Sejthették azt is, hogy a Fidesz megnyerheti a választásokat, de mi történik akkor, ha az ellenzék nem ismeri el? Mi történik akkor, ha a nyugat az ellenzék akciói mellé áll?
Az Orbán-kormány komoly stratégiai engedményeket tett az USA-nak. Az USA sokáig erőltette az új magyar-amerikai védelmi szerződés aláírását, végül az Orbán-kormány beadta a derekát. Az ukrajnai háború kapcsán is az Orbán-kormány lenyelette a magyar közvéleménnyel azt a tényt, hogy NATO csapatokat engednek az országba, noha előtte egy nappal még azt mondták, hogy erről szó sem lehet.
Az USA, a NATO, de még Németország is mindig nagyobb és erősebb lesz, mint Magyarország. A nyugati elit mindig igyekezni fog uralkodni Magyarország felett. Mindig lesznek olyanok, akik egy újabb március 19-ről álmodnak.
De nem mindegy, hogy reagál Magyarország. A magyar politika reagálása azonban a magyar eliten múlik. Találunk-e más alternatívákat, más szövetségeseket? Van-e az elitnek bátorsága visszaszólni az amerikaiaknak, a németeknek, a NATO-nak? Van az elitnek bátorsága visszalőni, ha lőnek ránk? 1944. március 19-én nem volt.
És ma? És holnap? Legyen ez a kép mementó! Nem akarunk se német, se amerikai katonát látni a budai várban.
