A Magyar Munkáspárt és az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) hasonlóan ítéli meg az Ukrajnában zajló háború okait. A tények alapján valljuk, hogy a háború-ért a NATO, az USA és nacionalista-fasiszta ukrán vezetés a felelős.
Alábbiakban közöljük Vjacseszláv Tyetyokin, a történelemtudományok doktorának, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjának írását.
Ukrajnában háború folyik
Kívülről úgy néz ki, mintha egy fegyveres konfliktus lenne Oroszország és Ukrajna között. A különböző politikai erők, beleértve a baloldali pártokat is, kifejtették véleményüket az eseményekről. A vélemények között óriásiak a különbségek. Vannak, akik humanitárius, érzelmi szempontok alapján értékel-nek, hangsúlyozva, hogy „emberek halnak meg, véget kell vetni a háborúnak”. Vannak, akik kizárólag osztályalapú értékelést tartanak lehetségesnek, kiemelve, hogy „a nyugat két oligarchikus rendszert ugraszt egymásnak.”
Valójában a konfliktus gyökerei sokkal mélyebbek. Az események elemzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül
az osztályharc nemzeti tartalmát és a nemzeti harc osztálytartalmát.
Mi Ukrajna?
A mai Ukrajna területe a 17. század közepéig gyéren lakott térség volt, amelyért folyamatosan küzdöttek a szomszédos államok. A 20. század elejére a mai Ukrajna területét felosztották Lengyelország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország között. Az 1917-es forradalom után a területek egy része kikiáltotta a függetlenségét. 1922-ben azonban ezek a területek Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság néven csatlakoztak a Szovjetunióhoz. Oly módon Ukrajna, ha részlegesen is, de államiságra tett szert, állammá vált.
Ukrajna agrárország volt.
A térség fejlődésének elmozdítása érdekében Vlagyimir Iljics Lenin javaslatára keleten és délen Oroszország területéből hat iparosított megyét csatoltak Ukrajnához. Ezek olyan megyék voltak, amelyek sohasem tartoztak Ukrajnához. Így került Ukrajnához a Donyeck megye és Luganszk megye.
1939-ben Ukrajnához csatoltak Galíciát, azaz Nyugat-Ukrajnát, amely korábban Lengyelországé volt. Ukrajna jelenlegi területe tehát annak eredményeként jött létre, hogy Ukrajna a Szovjetunió része lett. Ukrajnát olyan különböző darabokból „varrták össze”, mint az erősen katolikus Galícia, Lvov, azaz Lemberg központtal vagy az Oroszországhoz húzó Kelet-Ukrajna.
A szocialista Ukrajna erőteljesen fejlődött.
A fém- és szénbányászat mellett megjelentek olyan iparágak, mint repülő- és rakétagyártás, a kőolajfeldolgozás, a villamosáram-termelés (négy atomerőmű), nem is beszélve a hadiiparról. Ukrajna mai területét és gazdasági potenciálját a Szovjetuniónak köszönheti. Ennek eredményeként az ukrán gazdaság Európa tíz legnagyobb gazdasága közé került. A szovjet vezetés számos tagja, Nyikita Hruscsov, Leonyid Brezsnyev, Konsztantyin Csernyenko Ukrajnából származtak. Ők irányították a Szovjetuniót 1953 és 1983 között.
Ukrajna 1991-ben, a Szovjetunió szétverése után vált először független állammá.
Ez a tény azonban megszüntette az Oroszországgal évszázadok óta fennálló gazdasági integrációt. A bevezetett „piacgazdaság” az ukrán ipar teljes felszámolását eredményezte. Drasztikusan csökkent az emberek életszínvonala. A rablóprivatizáció vezetett az oligarcha-osztály létrejöttéhez.
Ma Ukrajna az egyik legszegényebb ország Európában.
A korrupció és a társadalmi különbségek óriásiak. Kevesen előzik meg a világban. A feldolgozóipar, a fémfeldolgozás kivételével, lényegében megszűnt. Az ukrán gazdaság abból él, amit a nyugat ad kölcsönként és amit a külföldön dolgozó ukránok hazautalnak. A 45 milliós lakosságból mintegy 10 millióan, köztük magasan képzett szakemberek, külföldön keresnek megélhetést. Az ország szellemi tartalékai végzetesen kimerültek. Ukrajna a nemzeti katasztrófa határán van.
Ukrajna lakossága nagyon elégedetlen ezzel a helyzettel. A hatalom azonban úgy manipulálta a lakosságot, hogy a választásokon mindig egyre nyugatbarátabb erők győztek.
2014-ben az USA és más NATO-államok nyílt támogatásával államcsínyre került sor. Az USA nyilvánosan is közölte, hogy 5 milliárd dollárt fordított az államcsíny támogatására.
Neonácik a hatalomban
Neonáci erők kerültek hatalomra.
A neonáci erők elsősorban Nyugat-Ukrajnából, azaz Galíciából származnak. Ez a térség évszázadokon át Lengyelország és az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Éppen ezért hagyományosan erősek a nacionalista, antiszemita, lengyelellenes, oroszellenes és kommunistaellenes érzések.
Amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, a német csapatokat virágokkal fogadták Nyugat-Ukrajnában. Itt hozták létre a Waffen SS több hadosztályát, amelyeket a Vörös Hadsereg ellen vetettek be.
A helyi nacionalisták, akik élén Hitler nagy tisztelője, Sztyepan Bandera állt, hozzáláttak a zsidó lakosság módszeres megsemmisítéséhez. Ukrajnában 1,5 millió zsidót öltek meg. Ez a holokauszt áldozatai-nak negyedét jelenti!
A „volhyniai vérengzésben” 1944-ben 100 ezer lengyelt öltek meg. A banderista alakulatok Belarusz területén tömegével ölték meg a partizánokat, számtalan falut égettek fel. Az ukrán neonácikból került ki a német koncentrációs táborok őrszemélyzetének jelentős része is. A banderisták híresek voltak kegyetlenségükről.
A második világháború befejezése után, 1945-1953 között az antikommunista és szovjetellenes „felkelők” az USA és Nagy-Britannia támogatásával terrortámadásokat folytattak a békés polgári lakosság ellen. 50 ezer embert öltek meg!
Nos, ilyen erők unokái és követői kerültek hatalomra a 2014-es államcsíny eredményeként.
Ukrajna mai vezető rétegeiben nagyon erősek a lengyelellenes, zsidóellenes és oroszellenes terror hagyományai. Nem véletlen, hogy 2014 május 2-án Odesszában, a szakszervezetek házába zárták a Sztyepan Bandera ellen tiltakozó 42 embert és tűzhalálba küldték őket.
Végbement a neonácik és az oligarcha-tőke összefonodása.
A banderisták képezik a nagytőke csapásmérő erejét, mint annak idején az SS Németországban. A különbség az, hogy a banderisták óvakodnak a nyílt antiszemitizmustól és osztályszövetségre léptek a helyi oligarchiával. A banderisták szigorúan ellenőrzik az államhatalom minden lépését. Azzal zsarolják őket, hogy bármikor leválthatják a hatalmat, ha nem a banderisták igényei szerint cselekednek.
Az ukrán politika kialakításának másik központja Kijevben az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetsége.
A jelenlegi ukrán állam lényege: a nagytőke és az állami bürokrácia szövetsége a köztörvényes bűnözői elemek és a fasiszta erők támogatása mellett, az USA teljes politikai és pénzügyi ellenőrzése alatt.
2014 óta folyik a náci ideológia meghonosítása Ukrajnában.
Május 9-et, a fasizmus feletti győzelem napját törölték az ünnepek sorából. Az ukrán állam hivatalosan is nemzeti hőssé nyilvánította a második világháború alatti szörnyűségek elkövetőit. Minden évben ünnepségeket tartanak az egykori fasiszta erők tiszteletére. Utcákat és tereket neveznek el róluk.
Az Ukrán Kommunista Párt illegalitásba szorult. A fasiszták megfélemlítik az ellenük felszólaló politikusokat és újságírókat. Nem egyet közülük megöltek. Ledöntik a Leninszobrokat és felszámolnak mindent, ami a Szovjetunióra emlékeztet.
Megindult az orosz lakosság erőszakos asszimilációja, az orosz nyelv elnyomása.
1976-ban a dél-afrikai Sowetóban felkelés tört ki, amikor az iskolában az angol helyett az afrikaans nyelvet akarták kötelezővé tenni.
Hasonló eseményekre került sor Ukrajnában. Donyeck és Luganszk megyében tömeges ellenállásba ütközött az a döntés, hogy az iskolai oktatás nyelve az orosz helyett az ukrán legyen. 2014 májusában a két megyében népszavazást tartottak. Az emberek 87 százaléka a térség függetlensége mellett döntött. Így jött létre a Donyecki Népköztársaság és a Luganszki Népköztársaság. A kijevi hatalom megkísérelte visszaszerezni a két területet, de sikertelenül.
Ekkor nyílt terrort indítottak a két népköztársaság ellen. Nyolc éve folyamatosan nagy kaliberű tüzérségi eszközökkel lőtték az itt élőket. Donbasz 13 ezer békés lakosát ölték meg, köztük gyerekeket, nőket, időseket. A világ pedig hallgatott!
Az orosz kommunisták 13 ezer tonna árut vittek Donbaszba
Oroszország kommunistái a legaktívabb módon részt vállaltak a Luganszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság védelmében.
Többszáz kommunista harcol a donyeszki és luganszki véderők keretében. Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja nyolc év alatt 93 humanitárius szállítmányt küldött a két köztársaságba összesen 13 ezer tonna (!) áruval. A párt több ezer gyermek üdülését és gyógykezelését szervezte meg. A párt folyamatosan követelte, hogy Oroszország vezetése hivatalosan ismerje el a két népköztársaság függetlenségét.
Ukrajna háborút akart, nem megállapodásokat
2015 márciusában Oroszország kezdeményezésére, Németország és Franciaország részvételével sor került a minszki megállapodások aláírására.
A minszki megállapodások előírták, hogy a Donyeck és Luganszk kapjon különleges státuszt Ukrajnán belül. Ukrajna azonban nem teljesítette ezt a megállapodást.
Az USA, Nagy-Britannia és más NATO-országok hozzákezdtek az ukrán hadsereg felkészítéséhez. A NATO 30 nagy objektumot hozott létre Ukrajna területén. A Pentagon 15 laboratóriumot állított fel bakteriológiai fegyverek kidolgozására. Olyan betegségeket kívántak fegyverként bevetni, mint a pestis, a kolera és hasonlók.
Ezzel egy időben megindultak az előkészületek arra, hogy amerikai cirkáló rakétákat telepítsenek Ukrajnába. Ukrajna, amely négy atomerőművel és jelentős műszakitudományos potenciállal rendelkezik, megkezdte a saját ukrán atombomba előállítását.
Nyilvánvaló vált, hogy a helyzet egyre komolyabb fenyegetést jelent Oroszország biztonságára nézve.
2021 decemberében Oroszország tárgyalásokat kezdeményezett az Egyesült Államokkal a NATO további bővítésének megállításáról. Az USA és a NATO azonban nem voltak hajlandók tárgyalni.
2022 januárjában Oroszország figyelmeztette a NATO-t, hogy saját biztonságának védelmére kénytelen lesz újabb intézkedéseket tenni.
2022 elejére Ukrajna a reguláris hadsereg és náci zászlóaljak 150 ezer katonáját vonta össze Donyeck és Luganszk térségében.
A tervek szerint 2022 márciusában az USA támogatása mellett ezeknek az erőknek kellett volna a két köztársaságot lerohanni és ellenőrzésük alá vonni a térséget.
2022 február 22-én Putyin elnök aláírta a dokumentumot, amelyben az Oroszország Föderáció hivatalosan elismeri a Luganszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság függetlenségét. Február 24-én megkezdődött az orosz fegyveres erők hadművelete.
Oroszország nem kívánja megszállni Ukrajnát.
A hadműveletek célja: Ukrajna felszabadítása a náci erők alól, Ukrajna semlegességének kinyilvánítása (azaz Ukrajna mondjon le a NATO-tagság igényéről).
Az orosz fegyveres erők a következő taktikát folytatják: megsemmisíteni a katonai objektumokat, maximálisan csökkenteni a polgári áldozatok számát és az ukrán hadsereg emberveszteségeit, megkímélni a polgári célú infrastruktúrát. Az ukrán nép testvéri nép. A jövőben is egymás mellett fog élni orosz és ukrán.
A náci-banderista erők azonban átvették a hitleri fasiszták legembertelenebb módszereit, és a békés lakosságot élő pajzsként használják fel. Harckocsiaikat és tüzérségi eszközeiket lakott területeken állítják fel, nem engedik meg a lakosságnak, hogy elhagyják a területet. Az emberek így tússzá válnak.
A nyugat nem ítéli el a nácik embertelen taktikáját.
Az USA, amely az ellenőrzése alatt álló tömeg-tájékoztatási eszközökön keresztül (ellenállást csak a Russian Today tanúsít) információs háborút folytat Oroszország ellen, nem csupán Oroszországra akar csapást mérni, hanem egész Európára. A Jugoszlávia elleni 1999-es háború eszköz volt az Európai Unió destabilizálására.
Ma az USA arra törekszik, hogy megakadályozza az orosz gázszállításokat az Északi Áramlat-2 vezetéken, rákényszerítse Európát a drágább amerikai sűrített gáz importjára és drasztikusan meggyengítse Németországot és a többi EU-országot. Oroszország és az EU külkereskedelmi forgalma évi 260 milliárd dollárt tesz ki. Az EU-USA forgalom csak 23 milliárdot, vagyis mintegy tízszer kevesebbet. Nem nehéz belátni, hogy az USA által kikövetelt szankciók elsősorban Európára mérnek csapást.
Az Ukrajnában folyó háború tulajdonképpen Amerika újabb háborúja a világuralom megszerzéséért.
Hazugság azt állítani, hogy az egész világ bojkott alá vonta Oroszországot.
A szankciókat elítélte és nem alkalmazza Brazília, India, Kína és Dél-Afrika, azaz a BRICS-államok. Kína és India együttesen a világ lakosságának 43 százalékát adja. A kínai a világ legnagyobb gazdasága, az indiai a harmadik leg-nagyobb. A szankciókat nem támogatja számos ázsiai ország sem, kivéve persze Japánt és Dél-Koreát, ahol amerikai támaszpontok vannak. A szankciók ellen vannak a Közel-Kelet államai, Dél-Amerika nagy országai, az afrikai államok többsége.
Megvédeni az orosz népet, megváltoztatni a társadalmat
Az elmúlt harminc évben nálam keményebben kevesen bírálták a jelenlegi orosz vezető réteg bel- és külpolitikáját. Osztálytartalma szempontjából az oroszországi oligarchikus-bürokrata hatalom kevés elemében különbözik az ukrán uralkodó rétegtől, amely a legmélyebb válságba sodorta Ukrajnát. Lényeges különbség, hogy az orosz uralkodó réteg nem fasiszta és nincs az USA teljes ellenőrzése alatt.
Most azt a sajnálatosan ritka pillanatot éljük, amikor Oroszország vezetői az orosz történelmi érdekeknek, a nép érdekeinek megfelelő politikát folytatnak. Ilyen helyzetben nem lenne helyes az orosz vezetés „automatikus” bírálatába kezdeni.
Mindig is az volt a véleményem, hogy a szankciók nekünk segítenek abban, hogy megszabadítsuk Oroszországot attól a függőségtől, amelyet a nyugat több területen ránk erőltetett. Az orosz kormány már megtette az első lépéseket ezen az úton. A baloldali erők feladata az, hogy energikus lépésekkel arra buzdítsa a kormányt, hogy ne csak a külpolitikán változtasson, hanem módosítsa a jelenlegi társadalmi-gazdasági irányvonalat is, ami nyilvánvalóan ellentétes a nép érdekeivel.
