Kispesten, a Kossuth Lajos szobránál emlékezett a Munkáspárt és az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra.
Kerezsi László, a Munkáspárt budapesti alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a Munkáspárt és az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom képviselő-jelöltjeit, akik a választási szövetség, a Baloldali Szövetség keretében indulnak a 2022. évi országgyűlési választásokon.
Békét és szolidaritást!
Huszti Andrea, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom elnöke beszédében kiemelte, hogy ma legfőbb feladatunk síkra szállni a békéért!
Szolidaritásban állunk a háborúnak kitett emberekkel, s legfőképp a harci cselekmények haladéktalan végét követeljük.
Mindenkit buzdítunk, hogy vegyen részt minden olyan törekvésben, amely a béke megteremtését szolgálja.
NEM a NATO-ra, NEM a háborúra!
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke megemlékezett 1848/49 kiemelkedő személyiségeiről, majd napjaink legégetőbb kérdésében fejtette ki a Munkáspárt véleményét.
A forradalom és szabadságharc óta 174 év telt el. A történelem sok mindenben ismétli magát. Mégis badarság lenne azt állítani, hogy ma is 1848-49 céljait kell megvalósítani. Nem! Nem élhetünk vissza elődeink nevével és emlékével! Nem másolnunk kell őket, hanem tapasztalataikból tanulni!
1848. március 15-e a korlátozott szuverénitás jegyében zajlott. Batthyány Lajos kormánya az első független magyar kormány, de a Habsburg-birodalmon belül. A forradalom vezérei se gondolták, hogy van élet az osztrák birodalmon kívül is.
Szeptemberre azonban már a vak is láthatta, hogy a császári udvar másként gondolja a nemzetek együttélését, mint a pesti forradalmárok. A császár Jelačić horvát bánt küldi a magyar forradalom leverésére. A magyar csapatok győznek Pákozdnál, a határig zavarják az ellenséget, de a magyar határnál megállnak. Móga altábornagy csapatai nem mennek a bécsi forradalmárok támogatására. A magyar forradalom nem szakít Ausztriával.
Még sokan halnak meg a szabadságharc csataterein, amíg 1849 áprilisában Kossuth megteszi azt, amit senki sem mert előtte: szakít a Habsburgokkal. A Függetlenségi Nyilatkozat kimondja, hogy a Habsburg-ház háromszáz éve uralkodik felettünk, de „e három század nem egyéb, mint a folytonos szenvedés három százada.”
„Hazánkban minden hatalom csak a nemzettől eredhet, és nincs, és nem is lehet hatalom, melly a nemzetnek felelősséggel nem tartoznék. Egy nemzetnek nem halandó ember, de maga a mindenható Isten sem adhat olly jótéteményt, melly megérdemelné, hogy érte árul szabadságát adja. Legyünk örökké egyesek és egyetértők ezen elvnek fenntartásában.” – mondja majd Kossuth egy hónappal később Debrecenben.
Szerintem Kossuth se tudta, hogy milyen életre számíthat a Habsburg-birodalmon kívül, de egyet biztosan tudott: ami a birodalmon belül van, nem élet, legalább is a magyarok többségének nem az.
Kossuth nem az európai népekkel való együttműködést utasította el. Kossuth nagyon is együttműködést akart, de nem kívánt olyan integráció részese lenni, amely a magyar nemzet kárát okozza.
A rendszerváltás után Magyarország vezetői két integrációba vitték be hazánkat, a NATO-ba és az EU-ba.
Az EU-tól jólétet reméltünk, nyugat-európai fizetéseket, és azt, hogy a gazdag Nyugat emberszámba vegyen bennünket. Nem ez következett be! A nyugatnak ma sem vagyunk több, mint egy ország, ahol a beruházásaik több profitot hoznak, mint odahaza. Egy piac, ami megvesz mindent, amit ők termelnek. Egy ország, melynek lehet parancsolgatni, és elő lehet írni, hogy miként éljen.
A NATO-tól biztonságot és békét remélt sok ember. Eleinte azt hitték sokan, hogy a NATO keretein belül ugyan kell harcolnunk, háborúban részt venni, de legfeljebb csak valahol a távolban, jó messze a magyar határoktól.
De 1999-ben a NATO Jugoszláviát támadta meg. Jugoszlávia pedig a szomszédunk. A magyar kormány, az első Orbán-kormány a NATO rendelkezésére bocsájtotta a területünket, a vasútjainkat, a közútjainkat, a légterünket. Magyarország területét is felhasználták a törvényes jugoszláv vezetés megdöntésére irányuló akciók szervezésére.
2022-ben újabb háborúba kerültünk. Ez a háború a NATO, az USA és az EU háborúja Oroszország ellen. Ennek a háborúnak már is részesei vagyunk. A magyar kormány, a harmadik Orbán-kormány megengedte, hogy az USA és a NATO csapatokat telepítsen az ország nagy részére.
A magyar kormány az egység szentségére hivatkozva megszavazza az EU és a NATO minden szennyes határozatát. Olyan határozatokat, amelyek ártanak Magyarországnak.
1999-ben a NATO szárazföldi háborúra készült Jugoszlávia ellen. Kevésen múlott, hogy ez nem következett be és Magyarország nem vált csatatérré.
2022-ben a NATO ismételten mérlegeli a szárazföldi háború lehetőségét. Hol a biztosíték, hogy nem hozzák meg a döntést? Hol a biztosíték, hogy nem pusztulunk bele ebbe a háborúba?
A kormány azt hirdeti, hogy hűségesnek kell lennünk a NATO-hoz, de Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból. IGEN a NATO-ra, NEM a háborúra!
Ne csapjuk be az embereket! Ha hűek maradunk a NATO-hoz, aligha maradhatunk ki a háborúból. A mi álláspontunk világos: NEM a NATO-ra és NEM a háborúra!
Mi békét akarunk. Békét és együttműködést Oroszországgal! Béke csak úgy lesz, ha az EU, a NATO nem megalázni, térdre kényszeríteni akarja Oroszországot, hanem együtt élni vele.
Követeljük, hogy a magyar kormány csak olyan politikát támogasson, ami ezt segíti.
Tiszteletre méltó Orbán miniszterelnök úr próbálkozása, hogy magyar életet biztosítson az EU, sőt a NATO birodalmán belül. Ő se tudja, hogy milyen élet várna ránk a birodalmon kívül, de még próbálkozik a birodalmon belül.
Hány háborúnak kell még kitörnie, hányszor kell még haptákba vágni magunkat a nyugati urak előtt, hogy megértsük: nem érdemes próbálkozni. Menni kell! Nem tudjuk, mi lesz odakint, de tudjuk, hogy belül tragédia vár.
