Ne szépítsük a dolgokat! Ahány parlamenti választás, annyi csalódás. Mindig többre készülünk, sőt többet is várunk, aztán az eredmények nem igazolják a várakozásokat. Ilyenkor nehéz hetek jönnek, le kell küzdenünk a csalódottságot, talpra kell állnunk és folytatni.

A talpra állás nem mindenkinek sikerül. De a többségnek igen! Van, akinek ez a pillanat csak ürügy arra, hogy elhagyja a pártot, vagy legalábbis félrevonuljon. Többségünk azonban tisztában van a helyzettel, a kapitalizmus elszomorító valóságával, és kitart. Kitart nem csak a szocializmus elvont eszméje vagy a kádári szocializmus emléke mellett, hanem a Munkáspárt mai konkrét munkája és küzdelme mellett.

A mostani választással kapcsolatban nem voltak illúzióink. Az emberek döntő többsége tudomásul vette a kapitalizmust. Lehet, hogy sok minden nem tetszik az embereknek, panaszkodnak is, de ennyi és nem több. Ahogy mondani szokás, nincs forradalmi helyzet. Enyhén szólva!

A hatalom birtokosai azonban sejthetnek valamit. Sőt tudják is, hogy a helyzet megváltozhat. Az EU elég romos állapotban van, és össze is omolhat. Az európai háború is lehetetlennek tűnt eddig, és most tessék, itt van. Még nem világháború, még csak nem is egész európai háború, hanem csak kelet-európai. De vajon meg lehet állítani? Vajon meg akarják-e állítani?

Szóval a helyzet egyik napról a másikra gyökeresen megváltozhat, és akkor mindaz, amit a Munkáspárt hirdet, hirtelen egy kis párt „szóra sem érdemes” programjából követhető társadalmi alternatívává válik. Bizony, bizony, a hatalom birtokosai elébe mentek a dolgoknak. Úgy változtatták meg a választási törvényt, hogy a Munkáspárt ne tudjon országos listát állítani.

Mi megpróbáltunk más utakat találni. Három évtizedes történetünkben először pártszövetségben indulunk egy másik párttal, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalommal. Az ajánlások gyűjtésénél kiderült, hogy még kevesen ismerték, és még kevesebben értették az összefogás üzenetét, és persze az is, hogy a választási csatához erős szervezetre, fegyelmezett munkára van szükség.

Április 3-án 49 egyéni jelölttel indulunk csatába, akik közül 27-et a Munkáspárt állított meg. Illúziónk nem lehet, az egyéni választókerületek sorsát a nagy tőkés pártok döntik el. De ott, ahol szoros a küzdelem közöttük, a mi jelöltjeink is befolyásolják a csata kimenetelét.
De akárhogyan is lesz, egyet biztosan tudunk. Az ajánlások gyűjtésénél sok ember rokonszenvvel beszélt a Munkáspártról. Az erkölcsi tőkénk töretlen. Tisztességes, következetes pártnak tartanak bennünket.

Pár éve a szocializmus vélt vagy valós hibáit is rajtunk kérték számon. A múlt emléke ma már nem hat, negatívan se, bár igaz, hogy pozitívan se.

Mondhatják, hogy ezzel nem vagyunk ki a vízből. Ez igaz! De sokkal nehezebb lenne a helyzetünk, ha gyűlölnének bennünket.

Az ukrajnai háború is azt mutatja, hogy a szocializmus nem lejárt lemez, hanem nagyon is valóságos lehetőség. Ukrajnában a tőke a kapitalizmus legkegyetlenebb fegyverét vetette be, a fasizmust. Miért? Az oroszok elleni harcra nem kell fasizmus, elég a felfokozott nacionalizmus. Fasizmus azért kellett, mert az ukrán nép mélységes nyomorát a kapitalizmus okozta. Ahol ilyen mély a nyomor és a kiszolgáltatottság, az embereknek eszébe jut a szocializmus és a Szovjetunió.

A mai Oroszország persze nem szocialista ország, de abban a térségben sok egyszerű embernek Oroszország ma a Szovjetuniót, a fasizmus feletti történelmi győzelmet, a békét, a népek barátságát, és tegyük hozzá, a kiszámítható, normális életet idézi fel.

Luganszk és Donyeck nem véletlenül nevezi magát népköztársaságnak. Még nem tértek rá a szocializmus útjára, de szóhoz juttatják a népet, az embereket. Belaruszban sincs szocializmus, de a népnek nagyobb szava van, mint bárhol másutt a térségben.

A NATO, az EU, az USA nem csak Oroszországot akarja térdre kényszeríteni. El akar fojtani minden kísérletet, ami európai méretekben veszélyezteti, vagy akár csak megkérdőjelezi a pénz uralmát.

Mondhatják, hogy ettől sem lesz nekünk könnyebb. Ez talán igaz, de ne feledjük: olyan átfogó változások első jeleit látjuk, melyek a mi életünket is meg fogják változtatni.

A mai kormány reménykedhet, hogy változatlan formában átmentheti a magyar kapitalizmust, de a világ körülötte is változik.

Mi a mi dolgunk? Nem feladni, nem félre lépni, a nap huszonnégy órájában keresni az új megoldásokat. Öreg fa vagyunk, de ezen a fán is vannak friss hajtások. Ennek szellemében készüljünk a jövőre! A java még hátra van!