A múlt héten arról írtam, hogy kinek az érdeke a mostani háború. A cikk meglepően sok helyre eljutott, sokan nem csak lájkolták, de meg is osztották. Még értelmiségi fórumokon is jól fogadták.

„Minden tiszteletem az Öné. Csak ez a hiteles és valódi baloldaliság teremthet egészséges társadalmi egyensúlyt – még az olyan emberek számára is, akik (joggal és okkal) kiábrándultak a baloldali eszmékből – azok gyakorlatba vitele miatt.” – írta nekem valaki a Facebookon.

„Habár antikommunista vagyok, Thürmer Gyula józan világlátásával egyetértek. Leváltják még ők a magát baloldalinak hazudó- valójában csak globalista-liberális- pártokat!” – írta egy másik hozzászóló. Adja a jó isten, hogy igaza legyen!
Szó, ami szó, szívesen leváltanánk őket. Nem csak azért, mert liberálisként a pénz korlátlan uralmát, európai szuperállamot, a nemzetek felszámolását, hagyományaink szétrombolását akarják, mi pedig új közösségi társadalmat akarunk.

De azért sem fogadjuk el őket, mert így a kapitalizmusban sem lehet viselkedni. Álljon már meg a menet! 2010 óta a parlamenti ellenzék arra rendezkedett be, hogy nemet mondjanak mindenre, amit a kormány tesz, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. A 2019-es önkormányzati győzelmek után pedig eleve ellenkormányként léptek fel, és nyíltan a kormány megdöntésére törekedtek.

Az ellenzék nagyjából azt tette, mint Adolf Hitler, aki a munkásmozgalom vörös lobogójába belerakta a horogkeresztet, megígért mindent a tömegeknek, aztán megcsinálta azt, amit nagytőke elvárt tőle. A magyar ellenzék magára vette a baloldali jelzőt, de kiirtottak magukból mindent, amit az átlagember baloldalinak tekint. Tény, hogy a Fidesz számos baloldali intézkedést tett, a rezsicsökkentéstől a családtámogatáson át a minimálbérek emeléséig, de azért maradt volna terep a parlamenti ellenzéknek is. Az ellenzék azonban átállt a liberális oldalra, ezért nem mert felvállalni olyan követeléseket, mint mondjuk, a milliárdosok megadóztatása, vagy ne adj isten, a NATO bírálata.

„A demokráciának is jót tenne egy működőképes baloldal – nyilatkozta a konzervatív oldal ismert politológusa, Fricz Tamás. De hozzátette: „ahhoz most minimum egy Felipe González kellene.” Bizonyára emlékeznek rá, ő volt az, aki gatyába rázta a spanyol szocialistákat.

Fricz Tamás aggodalma érthető. Magyarországon 1989 óta tőkés váltógazdálkodás van. Ez azt jelenti, hogy a tőkés körök érdekeit két nagy csoport képviseli, amelyek egymást váltogatják a hatalomban. 1994-ben az MDF-et így váltotta az MSZP. 2010-ben pedig a hatalom fenntartására képtelen MSZP és SZDSZ helyébe így került a Fidesz.

2019 után világossá vált, hogy a liberális ellenzék nem lenne képes a váltópárt funkcióját betölteni, annak ellenére sem, hogy megszerezték Budapestet és a nagyvárosokat. A Fidesz esetleges kudarca esetén ez pedig nemcsak a belpolitikai stabilitást, de magát a tőkés rendszert is veszélybe sodorhatta volna.

Fricz Tamás vélhetően azt is tudja, hogy a hosszú kormányzás esetén, megfelelő ellenzék hiányában a hatalmon lévők reakcióképessége is megkopik, és a teljesítményük is csökkenhet. Úgyhogy a mostani kétharmad után sem tűnnek el a problémák.

A Munkáspárt ellenzékisége két elemből állt. A mindenkori kormánnyal kapcsolatban kimondtuk: támogatunk mindent, ami jó az embereknek, ami jó a népnek, és ellenzünk mindent, ami árt az embereknek, árt a népnek.

A fennálló tőkés rendszerről viszont egyértelműen kimondtuk, hogy mi a tőke ellenzéke vagyunk. Mi közösségi társadalmat, szocializmust akarunk. Ebben különbözünk minden más párttól.

A Munkáspártnak volt bátorsága jó ügyek mellé állni akkor is, amikor a liberális körök azzal vádoltak bennünket, hogy a Fidesz szekerét toljuk A migránsprobléma megjelenésekor azt mondtuk, hogy a migrációt meg kell állítani. A covid kitörésekor nem a kormány lemondását követeltük, hanem az egyetlen józan álláspontot foglaltuk el. A járvány elleni küzdelem szervezése a mindenkori kormány feladata és egyben lehetősége is. Támogatni kell és nem támadni.

De mertünk nemet is mondani. A gyermekvédelmi népszavazás kapcsán nem titkoltuk, hogy mi nem vittük volna népszavazásra, de a kérdés lényegével egyetértünk. Igenis, meg kell védeni gyermekeinket!

Az ukrajnai háborúról is világos véleményünk van. Mi is nemet mondunk a háborúra, mint a kormány, de mi nemet mondunk a NATO-ra is, amire viszont a kormány hangos igent mond. Mi attól is tartunk, hogy a kormány nem tud ellenállni a NATO nyomásának és belesodródunk a háborúba.

Mi nem mondunk le stratégiai célunkról, a szocializmusról. A mi feladatunk nem a kapitalizmus javítása, de igenis dolgunk, hogy az emberek életet segítsük a mostani viszonyok között is. De nekünk kell megértetni velük, hogy sorsuk akkor fog alapvetően jobbra fordulni, ha ők maguk osztják el az ország pénzét, azaz leváltják a tőke, a pénz hatalmát.

Mi ebben a szellemben fogunk dolgozni a jövőben is. Egyedül is, de igyekszünk partnereket találni. A baloldaliság sokszínű, és a ma problémai is rugalmas válaszokat követelnek. A mi következetes baloldaliságunk, a munkáspárti imázs ehhez adhat segítséget. Ne várjunk Gonzálezekre, se senki másra, csináljuk!