Botta Melinda írását adjuk most közre. Ő a Munkáspárt alapítói közé tartozik. Már 1989 őszén részt vállalt a párt szervezésében. A Központi Bizottság tagjaként aktív részt vállalt a párt politikájának kidolgozásában. Gondolataival, írásaival segítette a Munkáspárt eszmei színvonalának emelését. Emlékezetes előadásokat tartott a Szabó Ervin Akadémián. Részese volt a párt története első elméleti feldolgozásának. Thürmer Gyula a 28. kongresszuson köszöntötte Botta Melindát 60. születésnapja alkalmából. Gratulálunk, Melinda!
Nem tudom, emlékeznek-e még Bokros Lajosra, a csomagjával meg a bajuszával. Sokan sok kárt okoztak az országnak a hibás politikájukkal, de még egy olyan nemzetvesztő, mint ez a bajuszos hóhér, nincs több a rendszerváltás óta megélt magyar történelemben. Az a baj, hogy a bajuszos hóhér már szivárog visszafelé, újabb bástyákat dönteni romba, amelyek még valamit őriznek emberi méltóságunkból.
„A rezsicsökkentéshez is hozzá kell majd nyúlni, mert a veszteségek olyan szintet kezdenek elérni, amely akár szétverheti mind a költségvetést, mind az alapellátást. A helyzet tarthatatlan” – mondja. Mi ez, csak nem pénzügyminiszternek készül??? Semmi feltételes mód? Hogy „ha újra miénk lenne az irányítás”? Vagy esetleg „hozzá kellene nyúlnia a leendő kormánynak”? Nem, ő már ott is van a kormányrúdnál, és már intézkedik is.
1995-ben, amikor megalkotta 25 pontos megszorítási csomagtervét, egyrészt azt hirdette meg, hogy az anyagi helyzettől független juttatások a jövőben csak a rászorulóknak járjanak, akiknek ezeket kérvényezniük kell, rászorultságuk bizonyításával. Akkoriban a magyar ember még nem volt kéregető fajta, elég sokan szégyenkezni kezdtek szegénységükért, nem kívánták hirdetni. Szóval nemcsak a nem rászorulókat fosztotta meg egy apró segítségtől, hanem a szégyenkezőket is.
Abban az időben még nagy pénz volt az a 16 millió forint, amit bezzeg minden rászorultság nélkül zsebre tett afölötti fájdalmában, hogy a Budapest Bank elnöki pozíciójáról kénytelen volt lemondani. Csóró pénzügyminiszterként tengette élete következő szakaszát, szegény. Amíg arról is le nem mondott. Érdekes, mi, mezei munkavállalók nem szoktunk végkielégítést kapni, ha egy állást egy jobb állásért önként otthagyunk, és főleg nem 16 milliót.
De én személyesen nem ezért haragszom rá. Ez csak adalék az ember megítéléséhez. A rettenetes bűne, amit Magyarország fejlődése ellen elkövetett, az iskolák és a kórházak tönkretétele. Az ő csomagjáig ez a két ágazat állami (önkormányzati stb.) fenntartást élvezett, szinte védett volt. Hát, liberális gazdaságpolitikában ez megengedhetetlen. Ahol verseny van, ott mindenkinek versenyeznie kell. Eldördül a startpisztoly, indul a futás, hagyj abba mindent, menj és fuss. Annyi pénzt fog kapni a munkahelyed arra, hogy téged megtartson, amennyire jó helyen végzel a futásban. Iskolaigazgatók, kórházigazgatók! Hagyjátok abba a tanítás és a gyógyítás szervezését, gyertek ki futni, különben be lesztek zárva.
Nem futunk! Igazgatunk, az a dolgunk! – mondhatták volna, de elhitték, hogy egy tanult közgazdász jobban tudja. Nem vették észre, hogy a közgazdasághoz hiába ért jobban, akkor sem neki kell irányítania az életünket. Hiszen nem bankjegykötegek vagyunk, akikből sorban ki kell huzigálni a bankjegyeket, hanem emberek, és emberekkel foglalkozó intézmények, és mellesleg a jövőnk zálogai.
Ki is mondta ez a bajuszos hóhér, hogy ideje, hogy az orvosok és a tanárok kiessenek az eddig megszokott biztonságukból, és elkezdjenek beszállni a versenybe. Nem járja, hogy ők védettebbek legyenek, mint a gazdaság többi szereplői. Nos, sikerült. Jelenleg haldoklik mindkét ágazat. A mindenkori oktatási miniszter már nem tudja hova csökkenteni a tananyagot, hogy a gyerekeket valamilyen ürüggyel mégiscsak iskolába járassa. Betegnek meg jobb nem lenni, mert amíg esélyed van a gyógyulásra, úgysem jutsz ellátáshoz.
Ne engedjük vissza ezt a kártevőt az életünkbe! Igaz, a leírtaknál nagyobb kárt már nem tud okozni.
Botta Melinda
