„Itt van május elseje!”

Csak a Munkáspárt tartott felvonulást

Május elseje sokak szívét megdobogtatja. „Itt van május elseje,

Énekszó és tánc köszöntse! Szállj csak, zeneszó, ének,

Ébresszed a magyar népet!” Sokan idézték fel a régi kedves dalt.

Nagy várakozás előzte meg a Munkáspárt május elsejei rendezvényét. Sikerül-e felvonulást tartani kétéves kényszerszünet után? Alkalmas-e a politikai légkör? Lehet-e felvonulást tartani a szokásos ligeti majális nélkül?

Május elsején reggel kiderült, hogy a párt Elnöksége helyesen döntött a felvonulás mellett. Sokan jöttek párttagjaink vidékről is, a fővárosból is. Szép számban voltak fiatalok is. Többen jöttek olyanok is, akik előző nap a Szabadság téren az Oroszország melletti tüntetésen beszélgettek a Munkáspárt elnökével.

Kovács István, az Elnökség tagja már korábban is szervezett május elsejéket, de a mostani rendhagyó volt. Szerényebb eszközök, új feltételek. A feladatot azonban sikerült megoldani, zökkenőmentes rendezvényre került sor.

Új szerepkörben mutatkozott be Nagy Attila, az Elnökség tagja, aki ezúttal a rendezvény megnyitását és a felvonulás irányítását vállalta magára, tegyük hozzá, sikerrel.

Fehérvári Zsolt munkájának köszönhetően sokan az interneten követhettek a rendezvényt.

Hol vannak a szakszervezetek?

A szakszervezetek nincsenek itt, mi itt vagyunk. A magukat baloldalinak nevező pártok nincsenek itt, de mi itt vagyunk – kezdte beszédét Thürmer Gyula.

Május elsejét nem a médiának csináljuk! Magunknak, barátainknak, szövetségeseinknek akarjuk megmutatni, hogy itt vagyunk, élünk, dolgozunk. S ezt sikerült megmutatni – emelte ki.

Thürmer szólt a szakszervezetek felelősségéről. A MASZSZ hibát követett el akkor is, amikor a választások előtt a liberális ellenzék mellé állt, az ő győzelmükben reménykedett. Szégyen-gyalázat, hogy a szakszervezetek ma nem vonulnak fel. A szakszervezetek nem irthatják ki saját múltjukat, a harcos május elsejéket, a felvonulásokat.

A MASZSZ most tízpontos követeléscsomagot küld az új kormánynak. De ez kevés! A szakszervezetek most egy magabiztos kormánnyal állnak szemben. A szakszervezeteknek erőt kellene demonstrálniuk.

A világ megváltozott, de a tőkések semmit sem adnak ajándékba. Ebben a világban csak az a miénk, amiért megküzdünk.

Nincs okunk szégyenkezésre, kishitűségre

Nagy csata után vagyunk. A Munkáspártnak nincs miért szégyenkeznie. Egyszerre küzdöttünk a kormánypártokkal és a liberális ellenzékkel – hangsúlyozta a Munkáspárt elnöke.

Volt programunk, értelmes, megvalósítható programunk. Adjatok többet az embereknek, mert jár nekik! De ne elégedjünk meg azzal, amit a hatalom ad nekünk! Szocializmust akarunk, ahol mi osztjuk el a megtermelt javakat. A saját érdekünkben, a saját boldogulásunkra.

Volt erkölcsi tőkénk, és az erkölcsi tőkénk erősebb lett. Sok ember megértette a mi üzenetünket. Sok ember mondta: ti tisztességes, baloldali, ellenzéki, magyar párt vagytok.

Volt szövetségesünk. Életünkben először együtt indultunk egy másik párttal, az ISZOMM párttal. Sokat tanultunk az együttműködésben, új tapasztalatokat szereztünk, és ezeket hasznosítani kell.

Elültettünk egy magot. Nem tudjuk, hogy megnő-e, de bízunk benne. Most az a dolgunk, hogy konkrét munkával gyarapítsuk az együttműködés lehetséges területeit.

Hiteles, valódi, működőképes baloldalt akarunk

Ez nagy feladat, nem egy évre, nem kettőre. Ez a jövő feladata. De ezt kell szem előtt tartani a mai döntéseinknél. Ezt kell segíteni a mai munkánkkal – emelte ki Thürmer Gyula.

Az elmúlt éveknek vannak fontos tanulságai. Értse meg mindenki, hogy nincs Munkáspárt elleni baloldaliság. Nekünk viszont tudnunk kell, hogy a baloldaliság sokszínű, és más is lehet baloldali.

Ráadásul az élet is sokszínű és a válaszaink sem lehetnek mindig egyformák. Mi a következetes baloldaliságunkkal, a munkáspárti arculatunkkal ehhez fogunk segítséget adni.

Fizessenek a gazdagok!

Nehéz idők jönnek. Az Európai Unió válságban van. Az EU nem tudta megakadályozni, hogy Amerika kirobbantsa a háborút, aminek Európa népei csak vesztesei lehetnek.

Ki fizeti meg a háború árát? – tette fel a kérdést Thürmer Gyula – mi, barátaim, a dolgozó emberek, a nép. Nekünk kerül már most minden drágábba. Ma még nincs munkanélküliség, de holnap már lehet. Ma még nincs éhínség Magyarországon, de holnap már lehet.

De van itt más is. Az elmúlt években a Fidesz-kormány korlátozta a nagytőkét, elvett valamennyit az extraprofitjukból. A Fidesz-kormány ebből a pénzből adott az embereknek. Adott sok mindent a rezsicsökkentéstől a családtámogatáson át a minimálbérek és a nyugdíjak emeléséig.

De a tőke szeretné visszakapni ezt a pénzt. Amit kaptunk az elmúlt években, velünk fogják visszafizettetni. A nagytőke most magabiztos. A kormánypártok győztek, kétharmaduk van, szabad az út!

A nagytőke már üzenget is nekünk. Csányi Sándor, az OTP vezére, a leggazdagabb magyar, a milliárdosok székéből üzeni nekünk, hogy majd elviseljük azokat a terheket, amit a háború jelent.

Hernádi Zsolt, a MOL vezére is arra szólította fel a kormányt, hogy hagyjon fel a hatósági árszabályozással, térjen vissza a piaci normákhoz. „Vissza kell térnünk a normalitáshoz” – mondta. Nem is titkolta, hogy lesznek vesztesek. Lesznek, akik nem tudják elviselni a tőkés normalitást.

Mi nem akarunk vesztesek lenne, nem akarjuk, hogy csak mi viseljük a terheket. Nem fogadjuk el, hogy amíg mi napi gondokkal küzdünk, és nem tudjuk, mit hoz a jövő, a tőkések egyre nagyobb profitra tesznek szert. Az OTP az idén részvényeként 434 forintot fizet a tulajdonosoknak, a MOL pedig mintegy 300 forintot fizet osztalékként.

Adóztassák meg a gazdagokat, adóztassák meg a milliárdosokat! – ez a mi üzenetünk május elsején.