2020 július 11

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Magyarország és a háromlábú szék

Némi túlzással két német nő, Angela Merkel és Ursula von der Leyen kezében van Európa sorsa. Nem kell megijedni, se attól, hogy németek, se attól, hogy nők! Nem az örökkévalóságról van szó, csak hat hónapról.

Történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság elnöke tavaly óta Von der Leyen asszony. Véletlenül se nevezzük őt az „európai kormány” fejének, mert a végén még tényleg az lesz. Az EU soros elnökségét pedig júliustól Németország vette át, így „főnökünk” nem más, mint a német kancellár. Persze, ezt se kell szó szerint venni, legalábbis egyelőre nem.

Az Európai Unió sorsa nem fog eldőlni a következő hat hónap alatt, de eldőlhet az, hogy a sokféle változat közül melyik lesz a legerősebb. Az Európai Unió sorsa pedig nem más, mint az európai kapitalizmus sorsa. Vagyis a tét nagy.

A koronavírus megrázta az európai kapitalizmust. A leggazdagabb országok egészségügyi rendszere csődöt mondott. A nagy közös intézmények, az EU és a NATO hetekig tehetetlenül szemlélték, hogy ezrek halnak meg. Összevissza zárták le a határokat, egymás orra elől vitték el még az arcmaszkokat is, képtelenek voltak az egyébként meglévő civil és katonai források mozgósítására.

A dolog annál is inkább kínos volt, mert Kína képes volt saját civil és katonai eszközeinek nagyon gyors mozgósítására és leküzdötte a járványt. Ráadásul kiderült az is, hogy a tőkés Európa kiszolgáltatott helyzetben van, mivel a maszkok és lélegeztető készülékek terén Kínára van utalva. Ebben persze nem Kína a ludas, hanem az európai tőke, amely a nagyobb profit reményében, ahogyan mondani szokás, „kiszervezte” Kínába e stratégiai áruk termelését.

Az európai nagytőke azonban gyorsan rájött arra, hogy a koronavírus nem csapás a tőkére nézve, hanem talán az utolsó lehetőség a totális összeomlás elkerülésére. S bizony, bizony, ebben a felismerésben nagy szerepet játszott a két német asszony.

A válságra hivatkozva most meg lehet tenni mindent, amit normális körülmények között nem lehet. Ursula von der Leyen nyilvánvalóan Merkel egyetértésével meghirdette az EU 750 milliárd eurós segélycsomagját. Ezt az óriási összeget az EU közös hitelként veszi fel, amit közösen kell visszafizetni. A németeknek, és nem csak a két asszonyról van szó, jól meg kellett dolgozni a többi EU-tagot, hogy belemenjenek ebbe. Még Orbán Viktor is belement, pedig tudhatja, hogy az ilyen közös lónak túrós a háta. A közösen felvett hitelről nem is beszélve.

Von der Leyennek és Merkelnek most le kell nyeletni a többiekkel az EU új költségvetését, amelyben a gazdag országok többet kapnak, mint a szegényebbek. A magyar kormány és a többi visegrádi ezen felkapta a vizet, pedig tudhatják, hogy az EU már csak ilyen. A pénzen mindig össze lehet veszni, el lehet menni a szakításig, de szinte biztos, hogy nem kerül sor szakításra. Merkel és Von der Leyen mindig a keletiek szemébe vághatja, hogy a német tőke nélkül ma is szocializmus lenne
Kelet-Európában, és ma is a német tőke adja a keletiek gazdaságának alapját.

A kelet-európai tőkés kormányoknak erre az esetre van válaszuk. Ha Kelet-Európába visszajön a szocializmus, a jó isten se menti meg Nyugat-Európát. Von der Leyen is, Merkel pedig még inkább tudja, hogy ebben van igazság.

Johannes Haindl, új budapesti német nagykövet, aki éppen most vette át hivatalát, világosan jelezte Németország szándékait. „A közös európai értékek és érdekek alapján erősíteni kívánjuk a szolidaritást és az együttműködést Európában. A német-magyar kapcsolatokat a jövőbe mutató módon fejlesztjük.”

Orbán Viktor már július 3-i heti rádióinterjújában az új helyzetet lefordította a magyar törekvések nyelvére. „A II. világháború végén…Németországot visszabombázták a középkorba…bennünket, közép-európaiakat odadobtak a Szovjetuniónak meg a kommunistáknak…Most mindenki azt várja, hogy Közép-Európa meg Németország adja az unió versenyképességének a magját, és ettől a régiótól remélik, hogy kihúzza egész Európát a bajból.”

Magyarán, Németország és a V4-ek együttműködésében látja a jövőt. Ez nyilván azt is jelentené, hogy a visegrádiak több beleszólást kapnának az európai ügyekbe, amire eddig nem volt mód. A német tőkének persze kell a stabil Kelet-Európa, de a támogatás ára nyilván az, hogy együtt kell menetelni. Eddig is így volt, de a mostani válságos helyzetben valós a dilemma. Meddig kell együtt menetelni? Túl a szakadék szélén is?

Orbán jelezte, hogy a német-magyar barátságba nem fér bele az, hogy elfogadjuk a migránskvótát. Az interjúnak van azonban egy fontos mondata: „Európának össze kell tartania. Több esélyünk van arra, hogy egy európai gazdaság részeként legyünk sikeresek, mint külön-külön álló nemzetgazdaságokként.” Vagyis nem akarják átlépni a Rubikont, szó sincs az EU-tól való eltávolodásra. A határozott nyitás Oroszország és az Eurázsiai Unió felé csak tartalék lehetőség, vagy még annyi se.

A következő fél év döntő lesz az EU és az Egyesült Államok viszonyában is. Novemberben eldől, hogy marad-e Trump. Ha marad, az európai tőkének döntenie kell: hadakozni akar az amerikai tőkével, vagy beáll a sorba.

Ha beáll a sorba, akkor teljes mellszélességgel be kell szállni a Kína elleni gazdasági, politikai és ideológiai háborúba, amitől irtózik az európai tőke jelentős része. Az EU és Kína vezetőinek szeptemberre tervezett személyes találkozóját mindenesetre elhalasztották. Az EU csak olyat tudna ma kínálni, ami Kínának kevés. Amit Kína elvár az EU-tól, az meg túl sok az USA-nak.

Orbán és Szijjártó az amerikai nemzeti ünnepen mindenesetre siettek biztosítani partnereiket, hogy Magyarország az USA-val halad, s „a keresztény örökség megőrzésének szándéka, a családok folyamatos erősítése és az Izraelnek nyújtott közös támogatásunk továbbra is meghatározza politikánk irányvonalát.”

Történelmi tapasztalatunk, hogy Magyarország csak kiegyensúlyozott, több pilléren nyugvó politikával élheti túl a nemzetközi megrázkódtatásokat.
A háromlábú szék a legstabilabb, két lábúval csak felbukni lehet.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Budapest, 2020. július 4.)

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Budapest, 2020. július 4.)

Kedves Elvtársak!
Kedves vendégeink!
Barátaim!

Harminc éve annak, hogy 1990. július 6-án először jöttünk ide. Kádár János már egy éve nem volt köztünk. Rá emlékeztünk, előtte tisztelegtünk.

Nehéz időket éltünk akkoriban. Helyünket kerestük a világban. Merre menjünk? Magyarország már nem Népköztársaság volt. Göncz Árpád köztársasági elnök lett, Antall József miniszterelnök. Hivatalosan is átléptünk a kapitalizmusba.

Az ország a rendszerváltás mámorában élt. Milliók hitték el, hogy visszük tovább mindazt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jónak tűnik a kapitalizmusban. A kapitalizmusnak még vonzó „diszkrét bája” látszott, és nem undorító valósága.

Milliók hitték el, hogy most érkezett el az ő világuk. Megvehetik a tanácsi lakást, tulajdonosok lesznek.

Nem kell többé munkásnak, parasztnak lenni, mindenki lehet vállalkozó.
Kinyílik a világ, utazhatunk, amerre a szemünk lát.

Itt a demokrácia! Válogathatunk a pártok között.

Ez a világ nem a miénk – mondtuk mi. Ahol az ország nevéből kihúzzák a népet, ha már nem Népköztársaság, csak Köztársaság, amelynek parlamentjében nem munkások és parasztok vannak, az nem a népé, az nem a miénk.

Nem tetszett a tanácsi lakás? Most tulajdonos leszel, de mindenért te fogsz fizetni! Ne számíts az államra, a tanácsra, senkire sem! Az a világ elmúlt! Kapitalizmus van!

Nem tetszett, hogy a szocializmusban mindenkinek dolgozni kellett? Ne félj, most nem kell! De lesz is itt olyan munkanélküliség, hogy belepusztultok! És lett, elvtársak, másfél millió munkahely szűnt meg.

Vállalkozni akarsz, meggazdagodni? A vállalkozáshoz nem elég az akarat és a tehetség. Kapitalizmus van. Itt a nagy hal megeszi a kicsit. Ha nem sikerül, a te házad is rá fog menni, sőt az életed, a családod boldogsága!

Eljutunk a közösségi társadalomhoz! Jubileumi Kádár-rendezvény a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Mindezt elmondtuk, elvtársak. Mondtuk egyszer, kétszer, ezerszer. Mondtuk, hogy ne álmodozzatok! Nem lesz mindenkinek jó! Egyesek nagyon meggazdagodnak, mások meg nyomorogni fognak.

Mondtuk azt is, hogy amit elszabtunk, azt elszabtuk. Nem lehet egy év múlva azt mondani, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam.” A tőke könyörtelenül védeni fogja a hatalmát. A választási rendszer nem azért van, hogy te bejuss a parlamentbe, hanem hogy soha ebben az életben még a közelébe se kerülhess. A média nem azért van, hogy a te igazadat hirdesse, hanem hogy elnyomja azt, és hírmondója se maradjon a szocializmusnak.

Változtatni lehet! Ezt is mondtuk, és mondjuk azóta is. De nem úgy, hogy ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk, hogy a kapitalisták oda dobjanak egy pár csontot. A kapitalizmusban csak az a tiéd, amit kiharcolsz magadnak. Változtatni akarsz, akkor küzdj meg érte!

Harminc éve vállaltuk a szocializmus örökségét. Nehéz örökséget vállaltunk. Tudtuk, hogy lehetetlen küldetést vállalunk. Üldözni, tiltani, kiszorítani, elszigetelni fognak. Sokan megvetnek majd bennünket. Sokan régimódinak, antidemokratikusnak, antieurópainak tartanak. Sokan nem hisznek majd a szavunknak.

De mi mégis vállaltuk. Vállaltuk, mert tudtuk, hogy igazunk van. Tudtuk, hogy ez a dolgunk.

A kapitalizmust nem tudtuk megállítani. De hittük, tudtuk, hogy minden változni fog. Tudtuk, hogy a munka, a becsület, a tisztesség hosszú távon meghozza gyümölcsét.

Tudtuk, hogy az emberek, a népek tapasztalatból tanulnak. Megmondtuk, hogy mi fog bekövetkezni. Amit mondtunk, jórészt be is következett. Megértették, hogy mi nem hazudunk, az igazat mondjuk. Kiállunk az ő igazságuk mellett még akkor is, ha ezt ők még nem értik.

Akkor, harminc évvel ezelőtt kezdtük visszaszerezni a bizalmat, az erkölcsi tőkét, amelyet elődjeink durván és tisztességtelenül elkótyavetyéltek.

Elvtársak!

Ma, az első Kádár-rendezvényünk 30. évfordulóján köszönetet mondok nektek, a Munkáspárt minden tagjának, minden barátunknak. Köszönöm, hogy harminc éve őrzitek a szocializmus értékeit, véditek Kádár János emlékét.

De még nincs vége! Még nem mehetünk nyugdíjba. Még van dolgotok, és van dolgunk, és nem is kevés!

Ti vagytok a szocializmus utolsó élő tanúi. Mondjátok el az embereknek, hogy a szocializmus más volt!

Mondjátok el, hogy az ember számított, és nem a pénz! Akkor is voltak járványok, de az idősotthonok lakói nem voltak halálra ítélve. Nem azt nézték, hogy a fővárosé-e az otthon, vagy a kormányé, hanem azt, hogy ott emberek vannak.

Mondjátok el, hogy a szocializmusban csak egy párt volt, de az az egy jobban ismerte az emberek gondjait, mint a mostani sok párt együttvéve. A párt volt az emberekért, és nem az emberek a pártért.

Mondjátok el mindezt, még akkor is, ha akadályba, értetlenségbe, ellenséges érzelmekbe ütköztök. Lehet, hogy nem sikerül meggyőzni az unokákat, de talán az elvetett mag megmarad és egyszer kikel. Mert az élet változik. Amit ma ellöknek, az után holnap utána nyúlnak.

Barátaim!

A Munkáspárt ma élő politikai erő. Élő politikai erő! Szerepelünk a médiában? Nem! Elhallgatnak bennünket. Tudatosan elhallgatnak bennünket. De minél jobban elhallgatnak bennünket, annál inkább tudjuk, hogy erő vagyunk.

Támadnak bennünket a liberálisok? Igen! Alpári módon becsmérlik a munkáspárti jelölteket, amikor a választásokon önálló alternatívát kínálunk, és nem megyünk se a Fidesszel, se a liberálisokkal? Igen! Azzal vádolnak bennünket mindenütt, hogy a jobboldal szekértolói vagyunk, amikor önálló alternatívát kínálunk? Igen! De minél jobban támadnak bennünket, annál biztosabbak lehetünk, hogy félnek tőlünk.

Félnek, mert tudják: valójában ők tolják a jobboldal szekerét. Nézz körül Budapesten! Hatalmat kaptak a liberálisok, és mit csinálnak? Kormányt játszanak, és nem azzal foglalkoznak, ami az embereknek kell. Legyen Budapest tiszta, legyen rend, legyen jó közlekedés! Ezért választották meg őket, és nem azért, hogy kormányt játszanak.

Eljutunk a közösségi társadalomhoz! Jubileumi Kádár-rendezvény a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Ellenfeleink tudják, hogy indulunk minden választáson. 2022-ben is el fogunk indulni. Akkor is indulnunk kell, ha beleszakadunk is! Erre kötelez harminc éves múltunk, Kádár János emléke, és ezt várják el tőlünk a magyar dolgozók.

Tudják, hogy nem vagyunk gazdagok. Tudják, hogy nem vagyunk nagyok. De tudják azt is, hogy a mi erőnk másban van.

A mi erőnk a mi hitünk és meggyőződésünk.

A mi erőnk az, hogy mi sohasem hagytuk el Kádár Jánost. Sohasem tagadtuk meg a kádári korszakot.

A közösségi társadalom nagyszerű eszméjét senki más nem képviseli, csak mi. Ez a mi erőnk!

Mi vagyunk a kommunisták, mi vagyunk a baloldal, mi vagyunk a jövőbe mutató politikai erő!

Barátaim!

A koronavírus megmutatta, hogy milyen súlyos válságban van a kapitalizmus. Az egészségügyi rendszer számos helyen pillanatok alatt összeomlott. Nem a szegényeknél, a fejletleneknél, hanem a gazdagoknál. Képtelenek voltak szájmaszkot, lélegeztető készüléket adni a rászorulóknak. Sok helyütt még a halottakat sem tudták ember módjára eltemetni.

Nem tudom, ki vagy mi indította el a járványt. De egy biztos: a kapitalizmus most fegyvert csinál a járványból. Ugyanúgy, mint 2001. szeptember 11-e után. Akkor a terrorizmus volt az ürügy a fegyverkezésre, a háborúkra, a rendőrállami módszerekre, az emberek szabadságának korlátozására.

A tőkések most a koronavírusra hivatkozva átírják a törvényeket, hogy azt csinálhassák, amit akarnak. Normális helyzetben az államok nem adhatnak milliárdokat a vállalatoknak. Most a nagyvállalatok és a bankok számolatlanul kapják a milliárdokat. Ömlik a pénz a hadiiparba, a biztonsági iparba. Kényük-kedvük szerint zárnak le határokat. Egzecíroztatják az embereket. Megpróbálják velünk elhitetni, hogy mindez a koronavírus miatt van.

De vajon elég lesz-e ez a kapitalizmus megmentésére? A tőkések tudják, hogy az emberek nem hülyék. Előbb-utóbb rájönnek, hogy mindennek ők fizetik meg az árát. A kormányok jótékonykodásának, a bérkiegészítésnek, a családtámogatásnak ára van, és nem is kicsi.

Az emberek látják a társadalmi igazságtalanságokat is. A járvány idején sokan közülünk felélték a pénzüket. Mindenért mi fizetünk, a kisemberek. Az árak emelkednek. A banki megtakarítások leértékelődnek. A bérek emelkedése megáll.

Mi azt mondtuk: fizessenek a gazdagok! Fizessen Csányi úr a 310 milliárdjából, meg Mészáros Lőrinc úr a 250 milliárdjából, meg a többiek, van belőlük elég. Vezessenek be szolidaritási adót! Hiába mondtuk, hiába írtunk a miniszterelnöknek. A füle botját se mozdította! De mit is várunk? Ez kapitalista ország kapitalista kormánnyal. Ebben az országban a szupergazdagoknak jó, nem nekünk, és nem neked.

A tőke megijedt. Magyarországon is, Európában is, a világban is. A szocialista országok, Kína, Vietnám, Kuba jobban és főleg emberibben küzdötte le a járványt, mint a tőkések. Tehették ezt, mert az ő rendszerük jobb volt és főleg emberibb.

A liberális tőke ma már a kapitalizmus saját értékeit is pusztítja. De nem azért, hogy helyette közösségi társadalmat teremtsenek. Kapitalizmust akarnak, csak szilárdabbat. Olyan kapitalizmust, ahol csak ők, csak a pénz, csak a bankok uralkodnak.

A koronavírus eszköz lett a tőke kezében, kiszórni a gyengéket, megerősíteni a nagyokat, elfojtani a józan emberi gondolkodást.

A többpártrendszer már nem elég a tőkésosztály ellentéteinek kezeléséhez. Nem elég a tőke ellen fellépők leszereléséhez. Harcba küldik civil szervezeteket, verjétek szét a fennálló intézményeket, kérdőjelezzétek meg a polgári demokrácia intézményeit, a parlamentarizmust, mindent!

A tőkének tér kell, levegő, piacok. A nemzeti határok zavarják, és a mögöttük lévő nemzeti kormányok. Már nem elég, hogy a nemzeti kormányok kiszolgáljak őket, a saját kormányukat akarják.

Már nem elég nekik, hogy az emberek alávetik magukat a tőkés médiának. A gondolkodó ember ellensége a tőkének. Engedelmes masszává akarják gyúrni az embereket.

Eljutunk a közösségi társadalomhoz! Jubileumi Kádár-rendezvény a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

A szokások, az erkölcsök összetartják az embereket, a társadalmat. Verjük szét a szokásokat!

A jövő nem számít, csak a totális jelen! A munka, a tudás nem számít, csak az, hogy jól érezzem magam.

Tekintélynek nincs helye, csak az erőnek!

A fiatalra szükség van, az idősre nincs. A beteg, a nyugdíjas, az elesett ballaszt a társadalomnak, ki kell dobni őket.

Az 1929-es válság után a tőke szabadjára engedte a fasizmust. Hitler belülről rombolta a polgári társadalmat. Nem erőszakkal, hanem belülről. Lerombolta értékeit, a vallást, a humanizmust.

A neoliberalizmus kezdetben csak bővítette a kapitalizmus eszköztárát, most pusztítja. A kisebbség diktatúráját valósítja meg. A cél egy: erősebbé tenni a kapitalizmust és korlátlan uralomra szert tenni.

Barátaim!

Nekünk ma ebben a világban kell helyt állunk. Ma kell az embereket meggyőzni, hogy a jövő közösségi társadalma jobb, tisztességesebb, emberibb, mint bármelyik tőkés társadalom.

Van mire támaszkodnunk.

A magyar szocializmus, Kádár János életműve a mi büszkeségünk. Nem tudott mindent megoldani. Hibákat is elkövettek. De több volt benne a jó, mint a rossz. Támaszkodunk rá, merítünk belőle, de másolni nem lehet.

Támaszkodhatunk a szocializmus mai tapasztalataira. Kádár János személye összeköt bennünket Kínával is. Kádár volt az egyetlen az akkori magyar politikusok közül, aki Kínában nem csak piacot, gazdasági lehetőséget látott, hanem együtt gondolkodó barátot, szövetségest a szocializmus építésében. „A kínaiak a maguk kínai módján építik a szocializmust, a sajátosságokat hangsúlyozzák, de szocializmust építenek” – mondta.

Ma a tőkés világ vezető ereje, az Egyesült Államok teljes erejével gazdasági, politikai és ideológiai háborút folytatnak Kína ellen. Mi ebben a harcban kínai barátaink, szövetségeseink oldalán állunk.

Vannak pillérek. amelyekre támaszkodhatunk. De a jövő közösségi társadalmát nekünk kell felvázolni.

A mi történelmi küldetésünk, hogy megmutassuk az embereknek: nem kell együtt pusztulnunk a kapitalizmussal, van megoldás! A megoldás a pénz, a tőke uralmának megszüntetése. Ha nem az számít, hogy mi jó a tőkének, hanem az, hogy mi jó az embereknek, egy csapásra biztosítjuk a népek jövőjét.

A kapitalizmus óriási gazdagságot teremtett. A technika, a tudomány fantasztikus magaslatokra viheti az emberiséget. De el is pusztíthatja. Ezt az óriási gazdagságot nem elpusztítani kell, hanem megőrizni. De megőrizni csak akkor lehet, ha a társadalom új elvek alapján fog működni. Ha maradnak a régi elvek, elvesztünk. Nem ma, talán nem is holnap, de biztosan elveszünk.

Ha megmutatjuk az új elveket, ha meggyőzzük az embereket, ha magunk mellé állítjuk őket, nyerünk. Nem ma, talán nem is holnap, de egészen biztosan nyerünk.

Eljutunk a közösségi társadalomhoz! Jubileumi Kádár-rendezvény a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Kedves Elvtársak!

Könnyű ma munkáspártinak lenni? Nem!

Lehet ma forradalmat csinálni? Nem!

Van remény arra, hogy minden megváltozik? Igen!

Győzni fogunk a végén? Igen!

Ez adjon erőt! A tőkés válságnak még messze nincs vége. A munkás, a dolgozó kezd magához térni. Bele akar szólni Európa, a világ sorsának eldöntésébe. Kezdi felismerni, hogy a mai kapitalizmusnak semmi sem drága a hatalma megtartásáért. Kész eltiporni a nemzeteket, szétzúzni az emberi környezetet. Kész a háború pusztításait ránk zúdítani.

Elvtársak!

Túléltük a járványt. A Munkáspárt él. Most rendezni kell sorainkat. Újra ki kell mennünk az utcára!

Minden egyes tagunkkal meg kell értetnünk, hogy szükség van a munkájukra. Fel kell készülnünk 2022-re!

A párt a mi fegyverünk, a mi hitünk, meggyőződésünk éltetője. Vigyázzunk rá, mint szemünk fényére ma is, holnap is!

A közösségi társadalom azt jelenti, hogy nem a tőkések, nem a gazdagok irányítják az országot, hanem a nép, a dolgozók.

A közösségi társadalomhoz el fogunk jutni. De addig még milliószor kell kitelepülnünk, sokszor kell akciónapokat tartani, sztrájkokat támogatni, választásokon küzdeni, sőt talán mást is kell majd vállalni, amit ma még nem is látunk.

Őrizzük meg hitünket, meggyőződésünket! Dolgozzunk, ahogy kell, ahogyan Kádár János is elvárná tőlünk.

Eljutunk a közösségi társadalomhoz! Jubileumi Kádár-rendezvény a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Budapest, 2020. július 4.)

A Munkáspárt először 1990 júliusában, Kádár János halálának első évfordulóján tartott politikai rendezvényt a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, Kádár János sírjánál. A rendezvény azóta hagyománnyá vált. Minden évben sok ember jön el, a Munkáspárt tagjai, Kádár tisztelői.
Az idei rendezvényre is több százan látogattak el Budapestről és az ország sok részéről. A Himnusz elhangzása után Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke mondta el politikai beszédét, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattak a jelenlévők. A beszéd után elhangzott az Internacionálé, majd koszorúzásra került sor.

A Munkáspárt Elnöksége, a megyei szervezetek mellett koszorúzott a MIKSZ és a Május Elseje Társaság is.

A munkáspárti rendezvény záróaktusaként a jelenlévők koszorút helyeztek el a Munkásmozgalmi Panteonnál is.

A rendezvényről a munkáspárti médiacsoport egyenes közvetítést adott az Interneten, amelyet mintegy 28 ezren követtek.

Tekintettel a nagy érdeklődésre és sok olvasónk kérésére, közöljük az elnöki beszéd teljes szövegét. 

Beszéd videó formátumban

Beszéd szöveges formában

Komárom-Esztergom: folytatjuk a munkát!

Komárom-Esztergom: folytatjuk a munkát!

A Munkáspárt Komárom-Esztergom megyei tagsága is áttekintette a párt feladatait. Holbik Márton megyei elnök, a KB tagja nyújtotta át a Kádár Emléklapokat. A jelenlévők megnézték a KB legutóbbi üléséről készült videofelvételt, így közvetlen részesei lehettek a párt vezető szerve döntésének. Döntöttek arról, hogy a megyei pártszervezet részt vesz a Kádár-ünnepségen.

Borsodban is megindult az újratervezés

Borsodban is megindult az újratervezés

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is megkezdődött a pártmunka újratervezése. A megyei elnökség múlt heti ülésén Fülöp Józsefné megyei elnök, a KB tagja ismertette a feladatokat. Hajdu József, a Munkáspárt Elnökségének tagja nyújtotta át a Kádár Emléklapokat. A megyei elnökség teljesen egyetértett, hogy helyre kell állítani a pártszervezeteinkben a szervezeti és politikai életét, meg kell erősítenünk a párt szervezeti és politikai egységét. Ez az első szakasz.

Ha ezt megtettük, hozzáláthatunk a második szakaszhoz, amikor a kongresszusi útra kell visszavinnünk a pártot, és az új folyamatokat elindítani.

A Lánchíd minden magyaré, legyen nemzeti tulajdon!

A Lánchíd minden magyaré, legyen nemzeti tulajdon!

„Ha rövid időn belül nem hagyják abba a szerencsétlenkedést, és nem írják ki legalább a közbeszerzést, a Fidesz kezdeményezni fogja, hogy a kormány vegye át a Lánchíd felújításának ügyét, illetve a hidat” – erősítette meg Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója. A Gyurcsány-kormány eladta a hidat a Demszky-vezette fővárosnak. Nagy hiba volt! Vissza kell venni! A Lánchíd minden magyaré!