2020 március 28

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Miért vagyunk bajban?

Önökben még nem merült fel az a kérdés, hogy a 21. században, a tudomány és technika mai fejlettsége mellett miért küszködik a világ egy járvánnyal hónapokig? Hogy történhet meg, hogy emberek ezrei halnak meg napok alatt? Miért vagyunk bajban?

Mi, emberek a természettel vívunk csatát Azt hisszük, hogy uralkodunk rajta. De ez nem így van! Erre persze csak a bajban döbbenünk rá. Ha jön az árvíz, ha kitör a vulkán, ha pusztít a hurrikán, vagy ha valamilyen betegség öli végig a világot.

A mostani csatánk egyben vizsga is. Mit tanultunk a korábbi válságokból? Egyáltalán tanultunk-e valamit? A társadalmi modell, amelyben élünk, képes-e megvédeni bennünket? S ha nem képes, akkor mi meg akarjuk-e, meg tudjuk-e változtatni a társadalmunkat?

Kína három hónap és három nap elteltével túl van a válságon. Levizsgázott és jól vizsgázott. Könnyű nekik, ott kommunista diktatúra van, mondják most a tőkés nyugaton. Csakhogy ezzel a magyarázattal becsapjuk önmagunkat.

A kínai emberek elfogadták a rendkívüli intézkedéseket, mert bíztak a kommunista pártban. Abban a pártban, amely a második világháborúban legyőzte a japán gyarmatosítókat és sok évszázad után egységes Kínát teremtett. Abban a pártban, amely 1989-ben megvédte a szocializmust és az elmúlt harminc évben minden kínai számára jobb életet és biztos jövőt teremtett. Tudták, hogy ez a párt most is képes lesz megszervezni a harcot, mozgósítani az ország emberi és anyagi erőit. Hittek benne, és nem csalódtak.

A tőkés Európa, a kapitalista modell is vizsgázik, és a vizsgának még nincs vége. De csak a vak nem látja, hogy ez a modell válságban van.

A tőkés kormányok késve hozták meg a szükséges intézkedéseket. Nehogy ártsunk az üzletnek! Nehogy kevesebb legyen a profit! A határokat csak akkor zárjuk le, amikor már nagy a baj!

A tőkés intézmények cselekvés helyett hosszú vitákba kezdtek arról, hogy mit szabad a demokráciában, a többpártrendszerben és mit nem. A németek nem mozgósították a hadseregüket, mert szerintük Hitler uralmát idézi fel. A nyugati rendőrségeknek fogalmuk sincs arról, hogy sok százezer migráns merre csámborog Európában, mert a politikai elit nem akarja a diktatúra szellemét visszahozni. Baromság, és ezért most Európa népei fizetnek.

Az Európai Unió, mint intézmény totális csődöt mondott. A szolidaritás, a humanizmus végképp üres szólammá vált. Az EU nem segít az embereknek. Pénzalapokat hajt fel, hogy a nagytőkének segítsen túlélni a gazdaság leállását.

A kórházak nem bírják a terhelést, nincs elég orvos, ápoló. Mit csodálkoznak? Nem tudták, hogy évtizedek óta egyre kevesebb ment az egészségügyre? Nem tudták, hogy Nyugat-Európában általános hiány van orvosokból? De tudták, nagyon is tudták, de a tőkés elitnek minden más előbbre való volt. A pénz a hadiparban, a biztonsági iparban van, meg a gyógyszeriparban. Nem az emberek egészségét kell megvédeni, hanem gyógyszereket kell gyártani, mert ott van a pénz.

A gazdag tőkés országok nem képesek megoldani egy viszonylag egyszerű termék, a védőmaszk gyártását. De mit csodálkozunk? Nem azt hirdeti a tőkés világ, hogy mindent a piac határoz meg? A piacnak nem lehet parancsolni, a tőkés azt gyárt, amitől hasznot vár.

A hivatalos médiumok most az embereken verik el a port. Miért vagytok fegyelmezetlenek? Miért nem tartjátok be a járványügyi utasításokat? Ti vagytok a bűnösök! De hisznek-e az emberek a tőkés kormányoknak? Komolyan vesznek-e olyan politikusokat, akik életükben nem dolgoztak egy gyárban, egy üzemben? Hihetnek-e olyanoknak, akik rendre becsapják, manipulálják őket?

A NATO kivár, pontosabban a tőkés Amerika kivár. Nem segít. Szidják Kínát, mondván, hogy Kína a saját modelljét akarja a világra kiterjeszteni. Szidják Oroszországot, mondván, hogy Putyin a Krím után újabb gazságra készül. Egyik sem igaz, de kit érdekelnek a tények?

Valójában az USA és a NATO készenlétben tartja erőforrásait és katonai erejét, és amikor azt látja, hogy a tőkés Európa végleg kimerült, és Európa népeinek elegük van tehetetlen tőkés uraikból, és változást akarnak, akkor majd jönnek és lecsapnak. Vegyük észre, hogy az USA nem barátunk, nem segíteni akar, hanem uralkodni felettünk.

Vizsgázik a tőkés Magyarország is. Ilyenkor újra és újra kiderül, hogy mekkora mázlink volt azzal, hogy nálunk volt szocializmus. A magyar egészségügy rendszere, az orvosok és ápolók mentalitása a szocializmusban alakult ki, és még nem tudták teljesen szétverni.

De szerencsére a kormányzó elit veszélyérzete is nagyobb volt, mint a nyugati kormányoké. Az Orbán-kormány megértette, hogy az állam minden eszközével küzdeni kell a járvány ellen, mert a járvány emberi és anyagi pusztításai a tőkés rendszert is megingathatják.

A liberális ellenzék végtelenül cinikus és korlátolt. Abban bízik, hogy a Fidesz belebukik a járvány elleni harcba, és akkor jönnek ők. Csakhogy ez nem így van! Az ellenzék legelvakultabb híveit leszámítva mindenki érzi, hogy a koronavírus-csata elvesztése olyan emberi tragédiákat idézne elő, olyan robbanáshoz vezetne, amely elsöpörné az elitet.

A Munkáspárt mást mond. Bűnös az a politika, amely az emberek kárára épít. Tartsuk be a járvány elleni harc szabályait, mert akárki is van kormányon, az egészségünk, az életünk a tét! Ha van jó ötletünk, mondjuk el, sürgessük a kormányt, de ne akarjuk elgáncsolni most!

A mi dolgunk más. Meg kell őriznünk a Munkáspárt harci erejét, szervezeteinknek élniük kell a karantén idején is. A párt szava jusson el minden tagunkhoz, minden barátunkhoz!

Ahol csak lehet, magyarázzuk az embereknek, hogy a bajok forrása maga a kapitalizmus. A tőkésvilág válságban van. A tőke retteg attól, hogy elveszti hatalmát az emberek felett. A piacokért élet-halál harcot folytatnak egymással a tőkés országok.

A válságok idején a tőkének semmilyen eszköz sem drága, ha saját túléléséről van szó. Az 1929-es világválságra a fasizmus és a második világháború volt a válasz. A 2000-es évek eleje válságának leküzdéséhez az iraki, az afganisztáni háború kellett. Na és persze a terrorizmus elleni „szent háború”, ami bőséges pénzhez juttatta a hadiipart és mellesleg példátlan ellenőrzést tett lehetővé az emberek felett, amin azóta sem változtattak.

De ne fussunk előre! Még nem látjuk, legfeljebb sejtjük a mostani válság következményeit. Csak mondjuk meg az embereknek, hogy ezért a világért a tőke felelős. A pénz uralkodik és nem az ember, és ez nem lehet jó. Nyugat-Európa, ahova tartozni akarunk, totális csődben van. Rossz szövetségi rendszerbe léptünk, ahonnan nem várhatunk segítséget. Sőt, velünk fogják majd a kilábalás árát is megfizettetni. Ezt kell megértenünk, ezért kell leváltani a kapitalizmust, és új világot teremteni, ahol az ember az úr.

2020 március 21

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Vádoljuk a kapitalizmust!

Harminc éve, 1990. március 25-én országgyűlési választások voltak Magyarországon. Véget ért egy több éves folyamat, amely során a hatalmat elvették a dolgozóktól, a néptől. A hatalom jogilag is azok kezébe került, akik egy más rendszert akartak, a kapitalizmust. A Munkáspárt ezt a napot nyilvánította a kapitalizmus áldozatai napjának.

Harminc éve nem folyt vér a pesti utcákon. A kapitalizmus magyar hívei és külföldi támogatóik nem akartak nagy feltűnést. Legyen minden csendes, szinte észrevétlen! Nehogy felébredjenek a néptömegek! Nehogy rádöbbenjenek, hogy most fosztják meg őket mindattól, aminek haszonélvezői voltak a szocializmusban! Nehogy észre vegyék, hogy a kapitalizmusban ők nem lehetnek nyertesek, csak áldozatok.

A népnek, a nemzetnek nem volt szüksége a kapitalizmusra. Azok verték keresztül, akiknek kevés volt az, amit a szocializmus adott, akik nem akartak osztozni a néppel, hanem milliárdosként mindent maguknak akartak.

És persze kellett a külföldi nagytőkének. A könnyen szerzett új piac enyhítette a válságukat és hosszú távon is busás extraprofitot ígért. Nekik megérte! Nagyon is!

A rendszerváltás áldozatai mi lettünk. Elvesztettünk egy rendszert, amely jó volt a többségnek, a népnek, hiszen munkát, tisztességes megélhetést, kiszámítható jövőt biztosított mindenkinek. Sok más ország irigyelne érte ma is.

Százezrek kerültek az utcára. Igaz, mára változott a helyzet, szinte mindenki dolgozhat, aki akar, de a pillanat ne tévesszen meg senkit! A kapitalizmusban nincs biztonság. A koronavírus ismét a mélybe ránthatja a gazdaságot, és jöhet a munkanélküliség, az eladósodás, az elfeledni látszott nyomor.

A tőkés rendszerváltás megváltoztatta az egészségügyi ellátás társadalmi hátterét is. Az ember helyett a pénz, a haszon lett minden tevékenység mércéje. Az egészségügy bajban van, és csak imádkozhatunk azért, hogy a korona vírus nyomását kibírja. S ne feledjük! Nem csak egyes emberekről van szó, hanem az egész országról, a nemzetről.

Romlik a társadalom egészségi állapota, csökken versenyképessége egy olyan világban, amikor erős, egészséges, gondolkodó és dolgozó emberek sokaságára van szükség.

A rendszerváltók megalázták, kitagadták a nemzetből a szocialista Magyarország építőit, egykori munkásokat, parasztokat, katonákat, rendőröket, munkásőröket, párt-és állami alkalmazottakat. Beteggé tették, vagy a halálba kergették őket. Szembeállították a nemzedékeket. A polgári jólét ígéretével elcsábították a gyermeket és a szülők ellen fordították.

Vádoljuk a kapitalizmust! Mindennek középpontjába a pénzt helyezte. Az ember nem számít, csak a pénz! A reklámokkal, a hazugságokkal a fiatalokat gondolkodó emberek helyett fogyasztókká faragja, akik az áhított termékért hajlandók a bankok hitelrabjaivá válni. Ők is áldozatok, még ha gyakran nem is érzik.

Vádoljuk a kapitalizmust! A demokrácia, a többpártrendszer, a parlamentarizmus jelszavával szavazógéppé teszik az embereket. Áldozatok ők, áldozatok, akik nem szólhatnak bele saját sorsuk eldöntésébe.

Vádoljuk a kapitalizmust! A szocializmus mindent megtett a békéért. A kapitalizmus lételeme a háború. A tőke pénzt, piacokat akar, és ezért bármire kész. A fegyverkezés, a világ újrafelosztásáért vívott harc egész Európát sodorja háborúba.

Az EU, a NATO háborúi eddig is szenvedést és pusztulást hoztak az embereknek. Menekülésre kényszerítenek milliókat. A migránsok tömegei a kapitalizmus áldozatai. De nem csak ők! Áldozatok azok is, akikre a tőke itt, Európában az együttélés, a multikulturális társadalom kataklizmáját akarja kényszeríteni.

A kapitalizmus áldozatai vagyunk valamennyien. A bankok pontosan tudják, mire költjük a pénzünket. A telefontársaságok életünk minden mozzanatát nyomon követik, rögzítik és csak a jó isten tudja, hogy mire használják.

A kapitalizmus megfoszt bennünket olyan értékektől, mint becsület, szolidaritás, tisztelet. A társadalomban nincs rend és fegyelem. Az iskolában megverik a tanárt. Nem becsülik az idős embert. A közéletet elárasztja a mocsok. Az idősebbek szenvednek tőle. A fiatalok egy része ezt tartja természetesnek, sőt ettől reméli a világ megváltását. Pedig az intellektuális szemétbe mindenki belefullad, előbb vagy utóbb, de biztosan.

Alagútban rohanunk előre. Túl sok a probléma. A koronavírus, az EU válsága, a piacok felosztásáért folytatott globális küzdelem túl sok problémát jelentenek. Radikális megoldásért kiáltanak. Vádoljuk a kapitalizmust és megoldást akarunk. A tőke ellenében, az emberek, a népek javára!

2020 március 14

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Haladás, nemzet, függetlenség

Március 15-e legszebb nemzeti ünnepünk. Magasztos, felemelő, lelkesítő. Minden fajta aktualizálása fölösleges és nagyszerű elődjeinkre nézve talán még sértő is. Tiszteljük őket úgy, ahogyan bevonultak történelmünkbe, értékeljük bennük azt, amit ott és akkor tettek!

Az azonban tény, az aktualizálás minden igénye nélkül, hogy egy kérdés végig kíséri történelmünket. Ez pedig a haladás, nemzet, függetlenség problémája.

1848-49 eseményeiben együtt jelent meg a haladás, a nemzet és a függetlenség eszméje, és oly módon kapcsolódtak össze, hogy a társadalom szinte minden rétege magáénak érezte. Mindenki haladást akart az elmaradott országban, a földesúr is, a jobbágy is és a polgár is. A nemzeti kiteljesedés eszméje tettekre lelkesítette a magyarsá-
got. A függetlenséget is mindenki akarta, a kérdés csak az volt, hogy Ausztriával együtt vagy nélküle.

Az osztrák uralkodó osztály azonban leverte a magyar szabadságharcot, és ismét gyarmattá tette az országot. De a világ nem állt meg. A 19. század harmadik harmadában a nemzeti kapitalizmus mindenütt erőre kap Európában. Az osztrák uralkodó osztály rákényszerül a kiegyezésre a magyar uralkodó osztállyal és megszületik az Osztrák-Magyar Monarchia, amit a mai elit a legoptimálisabb integrációként értékel.

A haladás, nemzet, függetlenség komplexuma mind a mai napig megosztja a magyar társadalmat. A konzervatívok eszményképe Széchenyi. A kapitalizmust akarják megőrizni, de reformokkal biztosítva belső fejlődését és védelmét a tőkés rendszer elleni támadásokkal szemben. Az Európai Unió mellett teszik le a voksukat, bár szeretnének hidakat építeni másfelé is. A konzervatívok igazi hőse Andrássy Gyula, az 1867-es kiegyezés jelképe.

A liberálisoknak nincsenek 48-as hőseik. Petőfi tetszik nekik, de nem, mint forradalmár, hanem mint lázadó. A liberálisok túllépnek a nemzeti függetlenség eszméjén, és egy liberális európai birodalomban képzelik a jövőt.

Mi, munkáspártiak tiszteljük Széchenyit, de a forradalmár Petőfi és Kossuth mellett állunk. A haladás hívei vagyunk, és üdvözlünk mindent, ami ma előre viszi az országot. A kapitalizmus vívmányait meg akarjuk őrizni, de ezt a gépezetet más szoftver, más program alapján akarjuk működtetni. A pénz, a profit helyébe az emberek érdekeit akarjuk programként helyezni.

Kiállunk a nemzet függetlensége mellett. Olyan integrációkban képzeljük el a magyarság jövőjét, amely nem a pénz logikájára épül, hanem az európai népek egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésére.

A mai elit utálja és legszívesebben kitörölné a történelemből a szocializmus évtizedeit. Nem véletlenül! A szocializmus életképes modell volt a haladás, a nemzet, a függetlenség hármas eszméjének megvalósítására.

Nem volt haladás? Akkor miért fájt a nyugat foga annyira a magyar műszergyártásra, gyógyszeriparra? Miért zúzták porrá az autóbuszgyártást? Ha nem volt haladás, akkor miért verték szét az elsők között a magyar mezőgazdaságot?

Haladás vélhetően akkor is lett volna, ha 1945 után folytatódott volna a tőkés rendszer. Mint ahogyan most is van haladás. A kérdés mindig az, hogy a haladásból kik részesülnek. A szocializmus még nem volt a bőség kosara, amelyről Petőfi beszélt, de a kosár tisztességesen nagy volt, s abból „mindenki egyaránt”, pontosabban szólva a munkája alapján vehetett. A mai világ a milliárdosoké, a szupergazdagoké, a tiéd pedig az, amit juttatnak neked.

A szocializmus idején azok az országok álltak össze, akik egyaránt szegények voltak, mindenki azt vitte az integrációba, amiben a legjobb volt. Együtt döntötték el a szabályokat, nem volt kétséges, hogy mindenki egyenjogú. Az Európai Unióban nincs egyenjogúság, a két nagy, a németek és a franciák döntenek minden kérdésről. A kicsik pedig legfeljebb arról dönthetnek, hogy meddig kelletik magukat és mikor adják be a derekukat.

A mi programunk ma nem érvényesülhet. A nemzet megtestesítőjeként a tőkés elit különböző csoportjai lépnek fel. A munkásság és más dolgozói rétegek egyelőre nem fogalmazzák meg önálló alternatívájukat. Vagy passzív szemlélői a folyamatoknak, vagy hozzácsapódnak az elit valamelyik osztagához.

De a világ, a környezetünk változik. A jelenlegi európai integráció bajait felszínre hozzák az új problémák. Az euró, amelyet a német és a francia tőke azért talált ki, hogy pénzügyi uralmuk alá vonják Európát, még az óvatos becslések szerint is megbukhat. Az 5G, a migráció, de még a koronavírus is olyan új kérdések, amelyeket nem lehet a régi receptek alapján megoldani.

Az európai politikai rendszerek akadoznak. Még képesek uralmuk alatt tartani a népeket, de egyre nehezebben. Az összes reformötlet pedig nem megy túl az elit különböző csoportjai közötti egyezkedésen. Nem tudnak, és nem is akarnak nyitni a dolgozó tömegek felé.

A tőke rettegve tekint a jövő elé. Olyan világot akarnak fenntartani, amiben egyre több ember, a társadalom egyre több rétege érzi magát rosszul. Egy olyan világot, amely a haladásban lemarad másoktól, a nemzetet eltörli és a függetlenséget felszámolja.