Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Miért vagyunk bajban?
Önökben még nem merült fel az a kérdés, hogy a 21. században, a tudomány és technika mai fejlettsége mellett miért küszködik a világ egy járvánnyal hónapokig? Hogy történhet meg, hogy emberek ezrei halnak meg napok alatt? Miért vagyunk bajban?
Mi, emberek a természettel vívunk csatát Azt hisszük, hogy uralkodunk rajta. De ez nem így van! Erre persze csak a bajban döbbenünk rá. Ha jön az árvíz, ha kitör a vulkán, ha pusztít a hurrikán, vagy ha valamilyen betegség öli végig a világot.
A mostani csatánk egyben vizsga is. Mit tanultunk a korábbi válságokból? Egyáltalán tanultunk-e valamit? A társadalmi modell, amelyben élünk, képes-e megvédeni bennünket? S ha nem képes, akkor mi meg akarjuk-e, meg tudjuk-e változtatni a társadalmunkat?
Kína három hónap és három nap elteltével túl van a válságon. Levizsgázott és jól vizsgázott. Könnyű nekik, ott kommunista diktatúra van, mondják most a tőkés nyugaton. Csakhogy ezzel a magyarázattal becsapjuk önmagunkat.
A kínai emberek elfogadták a rendkívüli intézkedéseket, mert bíztak a kommunista pártban. Abban a pártban, amely a második világháborúban legyőzte a japán gyarmatosítókat és sok évszázad után egységes Kínát teremtett. Abban a pártban, amely 1989-ben megvédte a szocializmust és az elmúlt harminc évben minden kínai számára jobb életet és biztos jövőt teremtett. Tudták, hogy ez a párt most is képes lesz megszervezni a harcot, mozgósítani az ország emberi és anyagi erőit. Hittek benne, és nem csalódtak.
A tőkés Európa, a kapitalista modell is vizsgázik, és a vizsgának még nincs vége. De csak a vak nem látja, hogy ez a modell válságban van.
A tőkés kormányok késve hozták meg a szükséges intézkedéseket. Nehogy ártsunk az üzletnek! Nehogy kevesebb legyen a profit! A határokat csak akkor zárjuk le, amikor már nagy a baj!
A tőkés intézmények cselekvés helyett hosszú vitákba kezdtek arról, hogy mit szabad a demokráciában, a többpártrendszerben és mit nem. A németek nem mozgósították a hadseregüket, mert szerintük Hitler uralmát idézi fel. A nyugati rendőrségeknek fogalmuk sincs arról, hogy sok százezer migráns merre csámborog Európában, mert a politikai elit nem akarja a diktatúra szellemét visszahozni. Baromság, és ezért most Európa népei fizetnek.
Az Európai Unió, mint intézmény totális csődöt mondott. A szolidaritás, a humanizmus végképp üres szólammá vált. Az EU nem segít az embereknek. Pénzalapokat hajt fel, hogy a nagytőkének segítsen túlélni a gazdaság leállását.
A kórházak nem bírják a terhelést, nincs elég orvos, ápoló. Mit csodálkoznak? Nem tudták, hogy évtizedek óta egyre kevesebb ment az egészségügyre? Nem tudták, hogy Nyugat-Európában általános hiány van orvosokból? De tudták, nagyon is tudták, de a tőkés elitnek minden más előbbre való volt. A pénz a hadiparban, a biztonsági iparban van, meg a gyógyszeriparban. Nem az emberek egészségét kell megvédeni, hanem gyógyszereket kell gyártani, mert ott van a pénz.
A gazdag tőkés országok nem képesek megoldani egy viszonylag egyszerű termék, a védőmaszk gyártását. De mit csodálkozunk? Nem azt hirdeti a tőkés világ, hogy mindent a piac határoz meg? A piacnak nem lehet parancsolni, a tőkés azt gyárt, amitől hasznot vár.
A hivatalos médiumok most az embereken verik el a port. Miért vagytok fegyelmezetlenek? Miért nem tartjátok be a járványügyi utasításokat? Ti vagytok a bűnösök! De hisznek-e az emberek a tőkés kormányoknak? Komolyan vesznek-e olyan politikusokat, akik életükben nem dolgoztak egy gyárban, egy üzemben? Hihetnek-e olyanoknak, akik rendre becsapják, manipulálják őket?
A NATO kivár, pontosabban a tőkés Amerika kivár. Nem segít. Szidják Kínát, mondván, hogy Kína a saját modelljét akarja a világra kiterjeszteni. Szidják Oroszországot, mondván, hogy Putyin a Krím után újabb gazságra készül. Egyik sem igaz, de kit érdekelnek a tények?
Valójában az USA és a NATO készenlétben tartja erőforrásait és katonai erejét, és amikor azt látja, hogy a tőkés Európa végleg kimerült, és Európa népeinek elegük van tehetetlen tőkés uraikból, és változást akarnak, akkor majd jönnek és lecsapnak. Vegyük észre, hogy az USA nem barátunk, nem segíteni akar, hanem uralkodni felettünk.
Vizsgázik a tőkés Magyarország is. Ilyenkor újra és újra kiderül, hogy mekkora mázlink volt azzal, hogy nálunk volt szocializmus. A magyar egészségügy rendszere, az orvosok és ápolók mentalitása a szocializmusban alakult ki, és még nem tudták teljesen szétverni.
De szerencsére a kormányzó elit veszélyérzete is nagyobb volt, mint a nyugati kormányoké. Az Orbán-kormány megértette, hogy az állam minden eszközével küzdeni kell a járvány ellen, mert a járvány emberi és anyagi pusztításai a tőkés rendszert is megingathatják.
A liberális ellenzék végtelenül cinikus és korlátolt. Abban bízik, hogy a Fidesz belebukik a járvány elleni harcba, és akkor jönnek ők. Csakhogy ez nem így van! Az ellenzék legelvakultabb híveit leszámítva mindenki érzi, hogy a koronavírus-csata elvesztése olyan emberi tragédiákat idézne elő, olyan robbanáshoz vezetne, amely elsöpörné az elitet.
A Munkáspárt mást mond. Bűnös az a politika, amely az emberek kárára épít. Tartsuk be a járvány elleni harc szabályait, mert akárki is van kormányon, az egészségünk, az életünk a tét! Ha van jó ötletünk, mondjuk el, sürgessük a kormányt, de ne akarjuk elgáncsolni most!
A mi dolgunk más. Meg kell őriznünk a Munkáspárt harci erejét, szervezeteinknek élniük kell a karantén idején is. A párt szava jusson el minden tagunkhoz, minden barátunkhoz!
Ahol csak lehet, magyarázzuk az embereknek, hogy a bajok forrása maga a kapitalizmus. A tőkésvilág válságban van. A tőke retteg attól, hogy elveszti hatalmát az emberek felett. A piacokért élet-halál harcot folytatnak egymással a tőkés országok.
A válságok idején a tőkének semmilyen eszköz sem drága, ha saját túléléséről van szó. Az 1929-es világválságra a fasizmus és a második világháború volt a válasz. A 2000-es évek eleje válságának leküzdéséhez az iraki, az afganisztáni háború kellett. Na és persze a terrorizmus elleni „szent háború”, ami bőséges pénzhez juttatta a hadiipart és mellesleg példátlan ellenőrzést tett lehetővé az emberek felett, amin azóta sem változtattak.
De ne fussunk előre! Még nem látjuk, legfeljebb sejtjük a mostani válság következményeit. Csak mondjuk meg az embereknek, hogy ezért a világért a tőke felelős. A pénz uralkodik és nem az ember, és ez nem lehet jó. Nyugat-Európa, ahova tartozni akarunk, totális csődben van. Rossz szövetségi rendszerbe léptünk, ahonnan nem várhatunk segítséget. Sőt, velünk fogják majd a kilábalás árát is megfizettetni. Ezt kell megértenünk, ezért kell leváltani a kapitalizmust, és új világot teremteni, ahol az ember az úr.
